Fehér gallér, fekete szerződés: ki mondta, hogy egy angol nyelvtanfolyam nem lehet színes?

Fehér gallér, fekete szerződés. Az angol nyelv tele van olyan meghökkentő kifejezésekkel, amelyeket nagyon nehéz lefordítani magyarra – főleg, ha szó szerint akarjuk megérteni őket. Egy angol nyelvtanfolyam óráin megtanulhatod a legfontosabb köznapi kifejezéseket és mondásokat, de egy igazán jó angol nyelvtanfolyam abban is segít, hogy olyan szerkezeteket és szavakat is elsajátíts, amiket elsőre nehéz értelmezni.

Az angol nyelv legszínesebb kifejezései gyakran úgy kötődnek a színek világához, hogy azok eredetét egyre nehezebb felfedni – pedig akadnak érdekes történetek. Ezek egyike a gallérok szerinti munkás besorolás, ami különbséget tesz kékgalléros (“blue collar”) és fehér galléros (“white collar”) munkások között. Az előbbi kifejezés a fizikai dolgozókat, míg az utóbbi a szellemi dolgozókat (tanárok, hivatalnokok, irodisták stb.) jelképezik. A kifejezés olyan széles körben elterjedt, hogy azokat akár a munka világán kívül is használják a csoport megjelölésére (pl. egy elnökjelölt legfőbb támogatói a kékgallérosok). De miért például ez a két szín jelenti a munkások közti különbséget? Jöhet egy kis háttérsztori, ami nem férne bele egy angol nyelvtanfolyam órájába? Görgess tovább!

angol-nyelvtanfolyam-bluecollar

A két szín közül először a fehérgalléros jelent meg nyomtatásban. A Nebraska Weekly News egyik 1910-es számában a fehér gallér még szégyellnivaló dolog volt: „[a farmernak] megjött a józan esze hogy otthagyja az ócska fehér galléros munkát, megtagadja magától a felületes luxust, felvegye a keresztet és kövesse az ekét.” A kékgalléros munkás képe először 1924-ben jelent meg egy iowai újságban, ahol már konkrétan a fehérgalléros munkás ellentéteként határozták meg az új szót: „Ha a hivatásokat és az irodai munkákat fehér gallérosnak nevezzük, akkor nevezhetnénk a szakmákat kék gallérosnak.”

De miért pont ez a két szín került elő? A válasz ezúttal talán túlságosan is egyértelmű. Habár az irodai munkásoknak senki sem írta elő hogy milyen inget viseljenek, gyakran választottak fehér felsőt mivel egyrészt nem koszolták össze őket, másrészt a városban sokkal könnyebben meg tudták szervezni a tisztítást az erre szakosodott mosodákban. A fizikai munkások ezzel szemben a sötétebb színeket részesítették előnyben, hiszen azokon nem látszódott meg annyira a kosz és a szennyeződés. Konkrétan a farmer ingek hódítottak leginkább a bányászok, a cowboyok és a vasútépítők között, innen pedig már egyenes út vezetett a kékgalléros munkásokhoz.

Az 1960-as és 1970-es években az amerikai angol nyelvújítási lázában a halhatatlanságra vágyó újságírók egyre gyakrabban próbáltak meg más színeket is bevonni ebbe az ellentétbe, így született meg mondjuk a rózsaszín galléros (női dolgozó), a szürke galléros (nyugdíjas korú), a zöld galléros (környezetbarát) és az arany galléros (a nyolcvanas években az ügyvédek, brókerek, stb.) munkás –ezek azonban soha sem lettek igazán népszerűek. Mostanában is bukkannak fel újabb galléros megkülönböztetések, legutóbb az IT iparban megjelenő, lazábban öltözködő dolgozókra jelent meg a “no collar” (gallér nélküli) munkás megnevezés, de még ez sem túl elterjedt.

angol-nyelvtanfolyam-crime

Azonban nem csak munkásokból vannak fehér gallérosak, hanem bűnözőkből is. Az erőszakkal nem, csak anyagi károkkal járó bűncselekmények között a legnépszerűbbek a sikkasztás (“embezzlement”), a korrupció (“corruption“) és természetesen a zsarolás – a “blackmail” pedig a színskála másik végletébe visz el minket. A “blackmail”-t szó szerint úgy fordíthatnánk le, hogy fekete posta, és ez nagyjából meg is felelne az elképzelésünknek, hiszen a zsaroló levelek általában postán érkeznek, ezekben követelnek pénzt a hallgatásért cserébe. Itt azonban már érdekesebb a kifejezés eredete, hiszen a szónak eredetileg semmi köze sincs a postához!

A kifejezés a 16. századból ered, ahol az angol farmerok az északi határ mentén egyfajta védelmi pénzt adtak a skót haduraknak a békességért cserébe. A “mail” szó a vikingek által is használt “mal” (egyezség, szerződés) szóból származott, a fekete pedig az alvilági kapcsolatokra utalt (lásd még fekete piac, fekete mágia, fekete lista, stb.) A mai “blackmail” tehát eredetileg fekete alku volt, semmi köze nem volt a postához, de még a konkrét zsaroláshoz sem. Ilyen jelentésében csak a 18. századtól létezik a szó – és a technikai fejlődésnek hála mára a zsaroló levelek sem olyan gyakoriak, hiszen az email az ő helyüket is átvette.

Egy angol nyelvtanfolyam persze nem etimológiai, vagy kultúrtörténeti kurzus, de azért jó, ha nem csak egy szó jelentésével és helyes használatával vagy tisztában, hanem az eredetével is.

hubay_gergely_angol_nyelviskola

Hubai Gergely, Speak! angol nyelviskola

angol-nyelvtanfolyam-szines

Share This