A tanulás alapja a jó hangulat, avagy mitől lesz hatékony egy angol nyelvtanfolyam?

Mikor jó egy buli? Ha éjfélkor már csak egyedül pörögsz a tánctéren, vagy, ha a barátaid is veled vannak? Melyik a jobb hangulatú koncert? Az, amelyiken rajtad kívül csak néhány megszállott és magányos fanatikus áll egy szebb napokat látott kultúrház komor nagytermében, vagy, ha veled együtt tízezrek tombolnak a kedvenc bandád legjobb dalára a Nagyszínpad előtt? Ha egyedül utazol a repülőn, vagy ha van, akivel végig tudod beszélgetni a Budapest-New York távolságot? Legyen szó koncertről, házibuliról, kocsmázásról, utazásról, sportról, vagy bármilyen más szabadidős tevékenységről, az emberek általában szeretnek társaságban, méghozzá jó társaságban lenni. Barátok, ismerősök, családtagok és sorstárak között. De miért fontos nekünk, embereknek, ennyire a közösségi élmény? Miért érezzük magunkat felszabadultabbnak és boldogabbnak, ha másokkal is megoszthatjuk az életünket? És miért hatékonyabb egy angol nyelvtanfolyam, ahol a nyelvtanulás alapja nem csak a tudásátadás, hanem a jó hangulat is? Olvass tovább és kiderül!

angol-nyelvtanfolyam-hangulat

Az ember születésénél fogva társas lény. Egész életünkben szükségünk van másokra. Életünk korai szakaszában elsősorban az édesanyánkra, kicsit később édesapánkra és a család többi tagjára, játszótársakra, rokonokra és barátokra, és végül egy hűséges, odaadó és szerető társra. A génjeinkben és az emberi civilizáció közös kulturális örökségében egyaránt hordozzuk azt az ellenállhatatlan késztetést, amely arra ösztönöz mindnyájunkat, hogy társakat keressünk az életünkhöz. Egyszerűen így működünk.

Akkor vagyunk boldogok, sőt, akkor érezzük magunkat biztonságban, ha van kivel osztoznunk az örömteli és a fájdalmas pillanatokon, a sikereken és kudarcokon. Életünk során sok „útitársat” kapunk: munkatársak, barátok, ismerősök, szomszédok, üzleti partnerek, vagy a 4-es 6-oson minden nap pontban 8:15-kor felszálló barna hajú srác. 6-7 éves korunktól 18-25 éves korunkig viszont leginkább az iskola, az osztálytársak, évfolyamtársak és tanárok alkotják azt a természetes szociális közeget, amelyben élünk. Ebben a környezetben a legfontosabb feladatunk, hogy a lehető legtöbb tudást szívjuk magunkba a világról. Megtanulunk írni, olvasni és számolni, hogy aztán ezeknek a készségeknek a révén mélyebb ismereteket szerezzünk és felkészüljünk „a felnőtt életünk” kihívásaira.

Ám a legtöbb ember az iskolában eltöltött éveket kudarcként, félresikerült, elhibázott időszakként, vagy fölösleges időpazarlásként élni meg. Legalábbis, ami a nyelvtanulást illeti. Ez az érzés több forrásból táplálkozik: rossz módszerek, gyakori tanárváltások, sokszori újrakezdés, hiányos infrastruktúra, az interaktivitás, a beszéd és bevonás teljes hiánya, nyelvvizsga-centrikus oktatási szemlélet stb.. A hiányos tárgyi/anyagi és szellemi/módszertani feltételek eredménye ismert: ma Magyarország a sereghajtó az egész Európai Unióban az angoltudás tekintetében.

Ideje, hogy változtassunk ezen és ne csak jobb módszerekkel, de jó hangulatban is tanuljunk! Mert a tanulás és így a nyelvtanulás is csak akkor lehet sikeres, ha nem csak a kötelező feladatoknak, hanem a mosolynak és a nevetésnek is szorítunk helyet az iskolapadban.

Kezdjünk az elején. „A tanár csak leadta az anyagot, aztán otthon kellett megtanulni.” Na ez az igazi időpocsékolás. Ráadásul mind a két félnek, tanárnak és diáknak ez a legfárasztóbb. Ebben nem fedezek fel rossz szándékot, viszont így érzelmileg maximum az unalomig lehet eljutni. Az unalom pedig elég messze van a lelkesedéstől, ami a megfelelő érzelmi állapot ahhoz, hogy tanulni tudjunk.

angol-nyelvtanfolyam-hangulat

Ez kb. úgy néz ki, hogy „bla-bla-bla-bla-bla – Józsikám maradj csöndben! – bla-bla-bla-bla-bla – Timikém ne firkálj a padra! – bla-bla-bla-bla-bla – Katikám, nem mehetsz ki WC-re! – bla-bla-bla-bla-bla – Figyeljetek, mert ebből lesz dolgozat! – bla-bla-bla-bla-bla – Zsoltikám, tedd el a telefont! – bla-bla-bla-bla-bla”. Ez megy 45 percen keresztül, házi, aztán mindenki mehet haza. Ebben nem sok lendület van, az ilyen tanárok iránt az emberek közömbösséget éreznek.

A tanár affinitása a diákok iránt alapjaiban meghatározza a diákok affinitását a tantárgy iránt. Ha az affinitás a tanár részéről nem megfelelő, a diákok el sem jutnak oda, hogy bármiféle aktivitást tanúsítsanak, sőt komoly erőfeszítéseket fognak tenni annak érdekében, hogy a tanárt megakadályozzák a tanításban. Így az idő nagy része fegyelmezéssel és fenyegetéssel fog telni, és nagyon „trendi” lesz nem elmenni az órákra.

Azoknak, akik még jelen vannak az órákon, szembe kell nézniük azzal a megbélyegzéssel, hogy „stréberek”. Ez nagyon jellemző, és sűrűn előfordul általános iskolákban és középiskolákban. A felnőtt oktatásban egy picit más a helyzet. Ott az általános reakció inkább az, hogy rengeteg ember befizeti a tanfolyamot, elmegy három alkalommal, aztán abbahagyja. Azt a végtelenül egyszerű megoldást választja, hogy egyszerűen nem megy el. Amint a legapróbb megkülönböztetés éri felnőttként, ami hasonlít a gimnáziumi éveire, úgy dönt, hogy ezt nem lesz hajlandó újra átélni.

Nem lehet rossz hangulatban tanulni, csak és kizárólag jó hangulatban. Az angol órák pozitív/jó vagy negatív/rossz hangulatát pedig kizárólag az határozza meg, hogy mennyi ideje van egy diáknak használni a száját arra, hogy elmondjon valamit. Tehát minél többet beszél egy tanár az órán, annál rosszabb lesz a hangulat, és minél többet kommunikálnak a diákok, annál jobb lesz a hangulat. Ez mindenképpen igaz egy angol nyelvtanfolyam órájára.

angol-nyelvtanfolyam-hangulat

Csak jó hangulatban lehet tanulni! Csak jó hangulatban lehet megtanulni a nyelvet használni! Nincs más út! Ehhez pedig elsősorban az kell, hogy ne a tanár legyen a középpontban, ne róla szóljon a tanulás. Minél kevesebb időt fordít egy tanár a tanításra, annál jobb lesz a hangulat, annál sikeresebbek lesznek a diákjai. Minden fölösleges szájtépés, duma, vagy okoskodás ront annak esélyén, hogy jó hangulat legyen az osztályban.

Ugye milyen egyszerű?

Nem szerepelni, hanem megérteni.

Nem letanítani, hanem megtanítani.

Nem kioktatni, hanem elmagyarázni.

Nem fenyegetni, hanem együtt nevetni.

Nem unatkozni, hanem sokat beszélni. Sőt rengeteget és folyamatosan beszélni.

Ettől lesz jó, hatékony és eredményes a nyelvtanulás és ettől lesz jobb, hatékonyabb és eredményesebb a beszéd és „mosolyközpontú” angol nyelvtanfolyam, mint a hagyományos módszerek.

Mi letettük a garast a hatékony angol nyelvtanfolyam mellett. Azok, akik minket választottak és a sok tudás mellett sok bókot is begyűjtöttek a mosolyuk miatt, már tudják miről beszélünk.

A kérdés már csak az, hogy te mikor szállsz be a buliba, hogy minél előbb magabiztos mosollyal tudj angolul beszélni?

(A bejegyzés Dunay Péter-Hrncsár József: Nem mersz megszólalni angolul? Avagy a nyelvérzék mítosza c. könyvének felhasználásával készült.)
Share This