„Látom a fejed fölött a kérdőjelet”

Az elmúlt hetekben több olyan hívást kaptunk, amikor a betelefonálók az egyéni oktatás lehetőségéről érdeklődtek. Az ilyen hívások általában érdekes beszélgetésekhez vezetnek, mivel a Speak!-ben kizárólag csoportos angol nyelvtanfolyam keretein belül oktatjuk az angolt. A legtöbbször nem ezzel a mondattal indítunk, hanem rákérdezünk a miértre. Hogy mi az oka annak, hogy határozottan és szinte kizárólag az egyéni tanulási formák után érdeklődik? Mi a szándéka és a célja a tanulással? Honnan hova szeretne eljutni az angollal? Ilyenkor a megértés szándéka vezérel minket, de a betelefonálók tapinthatóan feloldódnak a beszélgetés végére. A kérdések után a legtöbben egyszerűen csak mesélnek. És a rövid történetek mellett ezernyi apró pillanatfelvételt is kapunk az életükről, a vágyaikról és az őket gyötrő kételyekről. Kíváncsi vagy rá, hogy mi az oka a búvópatakként feltörő érzések ilyen intenzív áramlásának? És miből látszik, ha valaki nem csak mondja, de komolyan is gondolja az angoltanulást?

Az túlzás nélkül állítható, hogy az emberek egy viszonylag nagy halmaza valami miatt tart a csoportos nyelvtanulástól. Fél a nyilvános szerepléstől, egy mások előtt elszenvedett (újabb) kudarc lehetőségétől, az esetleges szintbeli különbségektől stb.

Hiába mondjuk el, hogy a szintfelmérőnk lézerpontos, nincs nyilvános szerepeltetés és a 100% beszéd, 0% könyv módszerű angol nyelvtanfolyam az első perctől sikerélményt ad. Sokak fejében még így is maradnak kérdőjelek. Valami miatt fel-felvillan a vörös lámpa és a test továbbra is vészjelzéseket sugároz az agyba újra és újra és újra. Azért ez elég elgondolkodtató, nem? Hogy vajon miért érzik szükségét az emberek annak, hogy még telefonban is fél szemmel a vészkijáratot jelző feliratot nézzék? Hogy miért remegő hanggal és kiszáradt torokkal válaszolnak a legegyszerűbb kérdésekre is az első öt percben?

Ilyenkor igyekszünk lefúrni a probléma gyökeréig. Mint egy expedícióra készülő túravezető igyekszünk feltérképezni a terepet, hogy biztos kézzel eljutva a forrásig megérthessük a jelenséget. Mire ideáig eljutunk, van, hogy már nincs is szükség megnyugtató tanácsokra, vagy javaslatokra. Mert az emberek többsége maga áll elő a megoldással.

A legtöbb embernek elég volt az, hogy egy közös gondolkodás során nevén neveztük a dolgokat és rámutattunk a problémára. Sokszor könnyebb úgy döntéseket hoznunk, ha van egy másik ember, akinek az arcán, a gesztusain, vagy a hangjában meglátjuk önmagunk tükörképét. Aki egyszerűen csak azzal, hogy van és meghallgat minket, bölcsebbé tesz és segít a helyes út kiválasztásában. Ezért hisszük, hogy egy csapat –álljon az kettő, vagy akár tizenkettő emberből- mindig többre képes együtt, mint a csoportot alkotó tagok külön-külön.

Nincsenek tökéletes, mindenki számára egyformán jó válaszok. Miért? Mert az emberek sem egyformák. De azt tudjuk és Neked is tudnod kell, hogy a maximális teljesítmény és fejlődés eléréséhez nem támaszkodhatsz kizárólag saját magadra. Hogy bizony sokszor azon múlik a siker, hogy mennyire tudsz együttműködni, alkalmazkodni, vagy egy meghatározott cél érdekében összehangoltan, egy csapat tagjaként működni. Vagy egyszerűen csak azon, hogy mennyire vagy képes megnyílni és őszinte lenni egy telefonbeszélgetés során. Magadhoz és hozzánk.

A nyelvtanulás klasszikus csapatjáték. Olyan, mint egy amerikai focimeccs. A világos és egyértelmű szabályok mellett, világos és egyértelmű szerepet betöltő emberekre és legfőképpen társakra van szükség hozzá. Játékszabályok nélkül a meccs káoszba fulladna. Ha az embereknek nem lenne előre meghatározott posztja a védő és támadósorban, mindenki össze-vissza rohangálna a pályán a labda után. Ha pedig nincsenek társak, nincs olajozott csapatmunka, akkor nincsen gól és végképp nincs győzelem. De, ha a játékszabályok világos és mindenki tudja és teszi is a dolgát, akkor nincs az a fal, amin egy csapat ne tudna átmenni.

A Te felelősséged ott kezdődik, amikor képessé válsz arra, hogy a csapatodért is felelősséget tudsz vállalni. Amikor nem csak azt nézed, hogy egyedül mit érhetsz el, hanem felismered, hogy csapattagként mennyit fejlődhetsz és közösen, együtt milyen messzire juthattok el.

A csoportos nyelvoktatásban nem az emberek mechanikus összerakása, egy öntőformába való belekényszerítése, hanem a csapat összekovácsolása a cél. Azért, mert egy percre sem szabad elfelejtened, hogy a magabiztos angoltudás a kommunikációval kezdődik. Kommunikáció pedig csak ember és ember, csapattag és csapattag között tud létrejönni. Szóval miért is akarsz egyénileg tanulni?