Mit tehet egy angol nyelvtanfolyam azért, hogy ne megutáld, hanem megtanuld az angolt?

Tévutak, sorozatos szakmai hibák, emberi mulasztások, rossz gyakorlatok. A sikertelenség tipikus útjelző-táblái. Magyarország 1989 óta sajnos túl sok ilyen típusú zsákutcába futott be, ezért érezzük sokszor azt, hogy egy megtört, reményvesztett országban élünk. Egy olyan országban, amelyet tömegesen hagynak el saját polgárai, a visszatérés szándéka nélkül. Válságról válságra tántorgunk, erőtlen kitörési kísérletek, rossz és még rosszabb döntések váltakozásában élünk. Az az ország, amely a miénk, ahol megszülettünk és élünk, ahol dolgozunk és szeretünk; az az ország, amelynek ismerjük a nyelvét, tiszteljük a történelmét, és ápoljuk az örökségét válságban van. De nem csak a gazdaság, a társadalom és a kultúra van válságban. A válság ott van a fejekben és a szívekben is. Ott van az utcákon, a vasárnapi családi ebédeken, a tereken, a boltban, a múzeumokban és az iskolákban. És emiatt a válság miatt veszett el az elmúlt 25 évben generációk egész sora a nyelvtanulás számára is. Gyenge tanárképzés, középkori módszerek, kőkorszaki infrastruktúra. Megdönthetetlen tévhitek, megfellebbezhetetlen tekintélyek, megkérdőjelezhetetlen tabuk. Szabályok értelem nélkül, tanulás a siker reménye nélkül, papírgyártás teljesítmény nélkül. Hiába tudjuk, hogy ez az út nem vezet sehova, mégis elszántan, dacosan masírozunk a szakadék felé. Nem csak az angoltudásunk, hanem a viselkedésünk is olyan „szintű”, mint egy 3 éves kisgyereknek, aki éppen a „nem-korszakát” éli. Mi igent szeretnénk mondani. Hogy mire? És hogy mit tehet egy angol nyelvtanfolyam azért, hogy ne megutáld, hanem megtanuld az angolt? Olvass tovább és kiderül.

„A tanár megutáltatta velem az angolt.” Hányszor hallottam már ezt! Borzalmas! Ehhez annyit tudok hozzáfűzni, hogy ezek a tanárok inkább válasszanak olyan szakmát, ahol nagyon kevés emberrel kell kapcsolatba kerülniük. Például vegyenek tanyát egy eldugott helyen, és neveljenek háziállatokat, így tudnak konstruktív tagjai lenni társadalmunknak. Vannak olyanok, akik annál inkább destruktívak, minél több emberrel kerülnek kapcsolatba.

A „nyelv megutáltatása” többféle okra vezethető vissza. Eleve egy olyan rossz módszerre, amivel nem lehet igazán fejlődni, téves pedagógiai eszközökre, mint a fenyegetéssel való motiválás, vagy a nevelési célzattal, de igazságtalanul osztogatott gyenge osztályzatok; rosszindulat, ami durva kritikában, gúnyolódásban, személyeskedésben, leértékelésben nyilvánul meg.

Ha nagyon sok ilyen tanár lenne, lelkileg padlóra lehetne küldeni egy komplett generációt. Nem azt mondom, hogy egy tanárnak mindenképpen népszerűnek kell lennie, mert attól is „jó fej” lehet, hogy nem követel házi feladatot – ami egyébként a hatékonyság rovására megy –, viszont kimondottan felháborítónak tartom, ha egy tanár azt meri mondani a diákjának, teljes pedagógusi tekintélyét latba vetve, hogy „Neked nincs nyelvérzéked!”

Tapasztalataim alapján felállítottam egy sorrendet, a sikeresség szempontjából:

1. Megfelelő tanítási módszer + jó szándékú, lelkiismeretes tanár = a leghatékonyabb oktatási forma.
2. Rossz tanítási módszer + jó szándékú tanár = ritka siker, a többség számára kudarccal végződő nyelvtanulás.
3. Megfelelő módszer + rossz szándékú tanár = ritka siker, sok diák örökre megutálja a tanulást.
4. Rossz tanítási módszer + rossz szándékú tanár = élő halott diákok.”

(Dunay Péter-Hrncsár József: Nem mersz megszólalni angolul? Avagy a nyelvérzék mítosza, részlet)

Ahhoz, hogy a most felnövő és iskolapadba ülő nemzedékek ne legyenek „élő halottak” változtatnunk és változnunk kell. Először is változtatnunk kell a hozzáállásunkon. Meg kell tanulnunk igent mondani a változásra: az új módszerek, új technikák, új gyakorlatok kipróbálására. Tabukat kell ledöntenünk, hamis mítoszokat kell megcáfolnunk és új alapokra kell helyeznünk a hazai nyelvoktatási rendszer egészét. Szülőként ki kell követelnünk a minőségi iskolai nyelvoktatást. Felelős állampolgárként ki kell követelnünk az oktatási rendszer megújítását és a magas színvonalú tanárképzést. Felelős felnőttként nem csak beszélnünk kell az angoltudás fontosságáról, de személyesen is példát kell mutatnunk a gyermekeinknek. Például azzal, hogy visszaülünk az iskolapadba és megpróbáljuk még egyszer. Ez egyszer utoljára.

Mert van egy hely Budapest szívében, ahol a „nemek” helyett az „igeneket” keresik. Egy hely, ahol az angol nyelvtanfolyam nem a tekintélyre, hanem a teljesítményre épül. Egy angol nyelvtanfolyam, ahol nem 19. századi módszerekkel készítenek fel a 21. század kihívásaira, hanem egy beszédközpontú és problémaérzékeny oktatási szemlélettel. Egy angol nyelvtanfolyam, ami a folyamatos beszédre, az állhatatos gyakorlásra és a csoportos nyelvtanulás közösségi erejének felhasználására épít. Egy hely, ahol a változás már elkezdődött.

Mert a Speak!-ben tanító és tanuló emberek számára a papír már nem végcél, hanem eszköz; a nyelvtudás pedig nem adomány, hanem a kemény munka jogos jutalma. Mert nem kergetünk hamis mítoszokat és nem a lepecsételt tekintélyt, hanem a tudást és a kitartást bálványozzuk. A Speak! egy olyan hely, ahol a megfelelő módszer jó szándékú tanárokkal és motivált diákokkal párosul. Ha van a sikernek receptje, akkor ez az. Sikerre születtünk. És készen állunk arra, hogy felkavarjuk az állóvizet. És te?