Angol nyelvtanfolyam és józan idealizmus- két jó barát
„Nem a gyorsaké a futás és nem az erőseké a viadal.” Sokat töprengtem ennek a bibliai idézetnek a jelentésén. Hiszen ki másé lenne a „futás” és a „viadal”, ha nem azoké, akik nem csak részt vesznek benne, de a legjobbak is a megmérettetésen? Miért ne mondhatná el magáról például Usain Bolt, hogy „övé a futás”, ha egyszer tényleg ő a világ leggyorsabb embere? Aztán lassan megértettem, hogy ez a bölcsesség nem a győzelem tényéből indul ki, hanem a győzelemhez vezető út egyik legfontosabb lépcsőfokából. A motivációból. Egész pontosan a motiváció külső feltételeiből. Abból, hogy gyakran hiába vagy a legerősebb, a leggyorsabb, legügyesebb, legtehetségesebb, a végeredmény, vagyis az, hogy „kié lesz a futás”, nem csak rajtad múlik. A felkészültséged és a képességeid mellett egy sor más külső, környezeti tényező, vagy akár a véletlen is befolyásolhatja, hogy végül sikerül elérni a céljaidat, vagy sem. Ma arról fogunk beszélni, hogyan segíthet a józan idealizmus és egy beszédközpontú angol nyelvtanfolyam átugrani, vagy megkerülni a sikered útjában álló akadályokat.
A motiváció a siker alapfeltétele. Akárcsak pozitív gondolkodás, szakmai felkészültség, jó stressz és problémakezelés, humor, vagy éppen egészséges táplálkozás és rendszeres testmozgás nélkül nincs siker, úgy motiváció nélkül sincs. Hiszen minden a motivációval kezdődik: a motiváció a magyarázata annak, hogy mit miért teszel meg. A helyes motiváció erőt ad, hogy a legjobb teljesítményt nyújtsd, a gyenge motiváció pedig akadályozza, hogy végigjárd az utadat.
A motivációval foglalkozó legtöbb írás azokkal a külső tényezőkkel foglalkozik, amelyek a feladat elvállalását motiválják. Ilyen motivációs tényező lehet a pénz, a félelem, a kényszer, a jutalom, vagy az elismerés iránti vágy. A teljesítmény szempontjából azonban gyakorlatilag lényegtelen, hogy mi ösztönzött arra, hogy belekezdj egy feladatba. A munkád színvonalát ugyanis az határozza meg, hogy mi motivál miközben dolgozol a feladaton. Mert a kiemelkedő teljesítmények mögött mindig erős és nagy lánggal égő belső motiváció áll, és soha nem külső, kényszerítő körülmények.
Ha sikeres szeretnél lenni az életben, ki kell alakítanod önmagadban egy jó „lelki állóképességet”, amely lehetővé teszi, hogy a jó teljesítményt nyújtsd, függetlenül attól, hogy milyen külső tényezők ösztönöztek a feladat elvállalására. Nem számít, hogy a következményektől való félelem, az unalom, vagy anyagi kényszerhelyzet miatt vágtál bele a munkába, ha a végrehajtás során egyetlen dolog motivál: „a lehető legjobbat akarom nyújtani.”
Ahogy Jimmy, a görög mondta: „Amit a világon a legjobban szeretek, az játszani és nyerni. Utána a második legjobb dolog játszani és veszteni.” Mert Jimmy öröme a játékból fakad. A győzelem persze fokozza a játék örömét, de helyes motiváció mellett a játék önmagában is mindig jó dolog.
Mi történik akkor, ha a motivációd forrása a végeredmény? Ha azért csinálsz valamit, mert jutalomra, vagy elismerésre vársz? Ha mindig nyerésre játszol és nem a játék öröméért? Az ilyen indíték alapjaiban változtatja meg a fókuszod. Nem a labdát nézed, hanem az eredménytáblát. Az eszed folyamatosan a jutalékodon, az év végi bónuszon, vagy a tulajdonosi osztalékon jár és nem az ügyfélen, vagy a cég jövőjén. Az előléptetés perspektívájából szemléled a világot ahelyett, hogy az előtted álló probléma lehető legjobb megoldására összepontosítanál. Emiatt pedig romlani fog a teljesítményed. És végső soron nem csak a munkád minősége látja ennek a kárát, hanem a hosszú távú belső motivációd is.
Ha csupán a végeredmény és a győzelem számít, akkor olyan tényezőktől teszed függővé a motivációdat, amelyre nincs ráhatásod. Miért? Mert közvetlenül nem befolyásolhatod a főnököd viselkedését, hogy ad-e fizetésemelést vagy sem. Nem választhatod meg, hogy a meccsen milyen időjárási viszonyok legyenek, ahogy azt sem, hogy érdekelni fogja-e az olvasóközönséget az új könyved. Ha csak a külső dolgok motiválnak, akkor súlyos csalódásokra számíthatsz. Egy sportoló teljesíthet kiemelkedően, ennek ellenére is veszíthet. Egy tudós, vagy egy művész, létrehozhat egy egészen egyedülálló módszert vagy alkotást, még sincs garancia arra, hogy a kortársak, a közönség, vagy a szakma elismeri a teljesítményüket. Ha a győzelem az egyetlen dolog, ami motivál téged, akkor végül ki fog halni belőled a motiváció. Helyes, belső ösztönzés nélkül pedig nem tudsz majd nemhogy magas, de elfogadható szintű teljesítményt sem nyújtani. Vagyis veszítesz.
Ne egy negatívumra, vagyis a kudarc következményeire fókuszálj, mert akkor a célod sem a jó teljesítmény, hanem a sikertelenség elkerülése lesz. És túl hamar rá fogsz jönni, hogy a kudarc elkerülésének legjobb módja, ha már eleve bele sem vágsz semmibe. Mert egyszerűbb ülni a pálya szélén, ahol nincs kockázat és nem kell megbirkóznod semmilyen váratlan nehézséggel, vagy szakmai kihívással, mint beszállni a játékba.
Ha csupán a külső ösztönzés hajt, nem emelkedhetsz soha magasra, mert ezek bármikor cserbenhagyhatnak. Ha sikeres ember akarsz lenni, akkor jobban kell szeretned a csatát, mint a végeredményt. Mondhatod, hogy ez idealizmus és az is. De józan idealizmus. Mert jobbak az esélyeid feljutni a csúcsra úgy, ha magára a tevékenységre, vagyis a következő lépésre összpontosítasz, és a cselekvésből merítesz elégedettséget. Minden jutalom, amiben útközben részed lehet, csupán nem várt ajándék, „hab a tortán.”
Derítsd ki mi az, amiért lelkesedni tudsz! Bontsd le a hosszú távú céljaidat mérhető és elérhető lépésekre. Olyan elemekre, amelyek döntő részben tőled függenek. Mert akarhatod, hogy valaki észrevegye milyen jó munkát végeztél, ám hogy ez végül megtörténik-e, vagy sem, nem tőled függ. Van azonban egy másik tényező, amit teljesen az ellenőrzésed alatt tudsz tartani: nevezetesen, hogy valóban jó munkát végeztél. És hidd el, így a siker sem marad el.
Ha meg akarsz tanulni angolul, akkor a nyelvtanulás során se a külső tényezőkre koncentrálj. Ne az járjon házi feladat írás, vagy gyakorlás közben a fejedben, hogy milyen jó lesz, ha az angoltudásom miatt elő fognak léptetni. Mert attól, ha magabiztos nyelvhasználó leszel, még nem biztos, hogy egyből feljebb is léphetsz a vállalati ranglétrán. Csak az a biztos, hogy meg fogsz tudni szólalni angolul. Védd meg magad a fölösleges csalódásoktól és koncentrálj azokra a dolgokra, amelyeknek az elérése csak rajtad áll. Egy új kifejezés, egy új szó megtanulására, vagy arra, hogy ha a jövő héten leszólít egy turista a Deák téren ne kézzel-lábbal kelljen válaszolnod a „Where is the Opera?” kérdésre.
Egy angol nyelvtanfolyam csak akkor lehet hatékony, ha segít a belső motiváció fenntartásában. Mi ezért alkottuk meg a beszédközpontú és teljesítménycentrikus angol nyelvtanfolyam eszméjét. Mert tudjuk, hogy a helyes motiváció alapfeltétele a jól végzett, kitartó munka sikere fölött érzett öröm. Az, hogy a diákjaink érezzék azt, hogy csak rajtuk, az ő szorgalmukon és elszántságukon múlik a siker. Ez az új generációs angol nyelvtanfolyam nem a légvárépítésben segít, hanem a mérhető, elérhető és döntően tőled függő lépések megtételében. Abban, hogy olyan módszerrel tanulhass angolul, amely valóban a „játék” élvezetére épít és nem a „végső győzelemben” a sikert. Nem a papírért, hanem a mindennapi sikerélményekért dolgozunk.
Mert mindannyian sikerre vagyunk ítélve. Csak meg kell tanulnunk élni a lehetőségeinkkel és józan idealizmussal közelíteni a sikerünk útjában álló akadályokhoz. Ezért valljuk azt, hogy „angol nyelvtanfolyam és józan idealizmus- két jó barát”.