„A következő cél a felsőfok lesz” – egy valódi sikertörténet Pétertől, aki a 100% beszéd, 0% könyv módszerű angol nyelvtanfolyam segítségével már valóra váltotta az egyik álmát
Péter nem mindennapi diák, nem mindennapi történettel. Szinte a semmiből indult és a 100% beszéd, 0% könyv módszerű angol nyelvtanfolyam segítségével, 3 tanfolyam elvégzése után, könnyedén és magabiztosan átugrotta a középfokú nyelvvizsga jelentette lécet. Ez az Ő története. De akár a Tiéd is lehetne…
Kissé későn álltam neki a nyelvtanulásnak. Az egyetemi évek alatt sajnos nem sokat foglalkoztam vele, mindig csak halogattam a tanulást, ami így Damoklész kardjaként lebegett a fejem fölött. Végül az utolsó utáni pillanatban, tavaly szeptemberben iratkoztam be a Speak!-be, elég hiányos nyelvtudással, hogy meglegyen a diplomám.
Hogy mit jelent az „elég hiányos”? Hát a „Heló máj ném iz Pítör” az nagyon ment, és kb. ennyi. Volt rá példa, hogy annyira zavarba jöttem, amikor külföldiek kértek útbaigazítást, hogy csak magyarul voltam képes megszólalni és semmi nem jutott az eszembe.
Azzal nagyon is tisztában voltam, hogy kicsivel több, mint fél év alatt elég nehéz levizsgázni középfokon egy teljesen kezdőnek, de gondoltam, az a legrosszabb, ha meg se próbálom. Meg hát valamikor el kell kezdeni, ha nem teszek semmit, semmi nem fog változni. Még így is nehéz volt meghozni a döntést, de a bemutatóóra után vettem egy nagy levegőt és beiratkoztam.
Eleinte úgy érzem elég jól fel tudtam készülni az órákra, minden rendben ment, egészen addig a pontig, amíg el nem kezdődött a diploma elkészítésének az ideje. Nagyjából februártól májusig az életem abból állt, hogy szakdolgozatot írtam, angolra jártam, iskolába jártam, dolgoztam, elköltöztem otthonról, diplomamunkát készítettem, és mindezek mellett még a barátnőmre/barátaimra is kellett időt fordítanom.
Sokszor fordult elő velem, hogy napokig nem is aludtam a stressz miatt, vagy épp elaludtam az angol órákról, iskolából, gyakorlatilag mindenhonnan. Az utolsó egy hónapban már extra intenzíven készültem a nyelvvizsgára, ami heti négy alkalmat jelentett. Reggel felkeltem, hogy angolra mehessek, majd délután angoloztam egy kicsit, hogy másnap mehessek megint angolra, végül szabadidőmben angoloztam. Még az is előfordult, hogy angolul álmodtam. Szerencsére ez az állapot csak egy hónapig tartott.
A végén már semmi nem érdekelt, csak az, hogy legyek már túl rajta végre, és tudjak másra is koncentrálni. Az ilyen a motivációs hullámvölgyekben nagy segítséget adott nekem Zsille Évi, a tanárom, aki mindig foglalkozott, törődött velem, amikor kezdtem elbizonytalanodni, vagy csak simán le voltam törve. Nem csak az órán, hanem órán kívül is beszélgettünk róla, hogy „mi a helyzet” és a csoport többi tagjától is sok biztatást kaptam – miattuk is szívesen mentem be órára.
Az eredmény végül egy 83%-os írásbeli és egy 95%-os szóbeli vizsga lett. Az adott helyzetben ez több mint jó szerintem. Mondjuk a szóbelin sokat rontott, hogy csókolommal köszöntem a vizsgabiztosnak 🙂
Mindenesetre nagyon sokat segített a módszeretek, hogy olyan sokat beszéltettetek az órán. Nagyon tetszett az is, hogy sok páros munka volt és nem a tanárról, hanem rólam, rólunk szóltak az órák és egymástól is sokat tudtunk tanulni. Ettől nagyon interaktívak voltak az órák.
Három tanfolyamot végeztem el és a folyamatos beszéd meghozta a hatását. Azt kaptam, amit ígértetek: érezhetően fejlődött a kommunikációm és sokkal magabiztosabb lettem. A folyamatos gyakorlás miatt már nem kell gondolkodnom azon, hogy mit mondjak, hanem ösztönösen jön. Kicsit olyan ez, mint az önvédelmi oktatás: addig gyakorolod, amíg éles helyzetben már nem agyalsz, csak csinálod. És ebben Évi szuper edző volt.
Nem is tudom mi az én success story-m. Talán az, hogy nagyon megkönnyíti az ember életét, ha nem halogatja a dolgait, hanem amikor van rá lehetősége, megteszi, amit kell (ez valószínűleg elég sablonosan hangzik, mondhatni bullshit, de igaz). Persze ettől függetlenül ismerem magam és nem fogok ebben változni. Viszont arra is rájöttem, hogy bármire képes vagyok, csak akarni kell. 🙂
A következő cél a felsőfok lesz!
Orbán Péter
Névjegy: Budapesten születtem 1991 augusztusában. Mint frissen diplomázott grafikus tevékenykedem jelenleg, de szeretnék még továbbtanulni és formatervezővé avanzsálni. Egyéni megrendelések alapján dolgozom egyelőre, de hamarosan egy nagyobb cégnél kapok munkát. Nemrég költöztem Albertirsára. Próbálgatom bontogatni a szárnyaimat és az önálló életet.