Nem lehet kétszer ugyanabba az angol nyelvtanfolyam-folyóba lépni?

„In idem flumen bis non descendimus”– vagyis nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni, tartja a latin mondás. Ha ránézünk az életünkre, akkor éppúgy találunk olyan eseményeket, döntéseket és fordulópontokat, amelyek megerősítik, vagy éppen cáfolják ezt az ősi bölcsességet.

Néha sikerül kikerülni a buktatókat, néha nem. Néha tanulunk a hibáinkból, néha nem. Az élet nem fekete vagy fehér: a változás mellett a változatlanság, a fejlődés mellett a megrekedtség, a győzelem mellett a vereség egyformán része a hétköznapjainknak.

De talán nem is az a kérdés, hogy miért vagy hányszor lépünk bele ugyanabba a folyóba, hányszor választunk rosszul a felkínált lehetőségek közül, hanem, hogy van-e célja ezeknek a kitérőknek. Mert rossz lóra tenni egy angol nyelvtanfolyam esetében sem nehéz. A kérdés sokkal inkább az, hogy mire használjuk fel a kudarcélményt és felismerjük-e később a helyes utat, ami a céljainkhoz vezet.

Popper Péternek, az azóta elhunyt nagy hatású gondolkodónak egyszer egy újságíró feltette a következő kérdést:

– Bele lehet lépni kétszer ugyanabba a folyóba? 

– Bele, többször is– hangzott a válasz.

– Az élet addig adja fel ugyanazt a leckét, amíg az ember meg nem tanulja azt? 

– Vagy nem adja fel többször. Előszörre is meg lehet végleg bukni. De attól, hogy megbukunk, az út még nem téves, csak vezessen el valahová. Akkor téves, ha nem vezet el sehová.

Egy másik neves, magyar tudós, Mérei Ferenc szerint a sikeres élet titka nagyon egyszerű: nem kell mindig jól járni. El kell fogadni, hogy vannak a vereségeknek, a bukásoknak, az életnek olyan szempontjai is, amelyeket az ember csak akkor láthat meg, miután kiütötték és a földön fekszik.

Mérei gondolatai különösen igaznak hatnak abban a versengő és felszínes világban, amelyben élünk. Egy olyan korban, amikor elviselhetetlen nyomást gyakorol ránk a mindennapi élet, és a teljesítményt, sőt magát az ember értékét is „sikerben” és „szépségben” mérik, nagyon könnyű kilógni a sorból, vagy egyszer elvéteni a következő lépést. Egy rossz üzleti döntéssel, egy munkahelyi baklövéssel, vagy egy végig nem gondolt hitelfelvétellel az élet kíméletlenül a padlóra küldhet minket és sokszor nagyon nehéz és lassú a visszaút.

De az is biztos, hogy sokkal nehezebb visszakapaszkodni, vagy a következő bukást elkerülni, ha nem vonjuk le a tanulságokat, nem nézünk önmagunkba és nem változtatunk. Könnyű, sőt néha pokoli jó érzés átkozni a sorsot és az égieket vádolni a bukásunkért, de ezzel csak az a baj, hogy a hegyek nem omlanak le, a folyók nem lépnek ki a medrükből és a szél sem fog másképp fújni miattunk.

Nem tudjuk megváltoztatni a természet törvényeit, csak önmagunkat. Képessé kell válnunk szembenézni a saját felelősségünkkel, a hibáinkkal, hogy legközelebb a helyes utat válasszuk. Akkor is, amikor családi költségvetést tervezünk, felvételizünk, autót, házat veszünk, de akkor is, amikor egy angol nyelvtanfolyam után kutatunk a neten.

Mert alig akad olyan ember ebben a kis országban, akinek életében legalább egyszer ne lett volna rossz élménye az angoltanulással kapcsolatban és mégis: tovább élnek a rossz módszerek és már-már generációról generációra öröklődnek a kudarcélmények. Miért?

Mert a legtöbb rossz döntés és rossz élmény után elmaradt az őszinte önvizsgálat, a bukás okainak keresése és nem mertünk kérdezni, tiltakozni a rendszer nyilvánvaló hibái ellen sem. Nem szólaltunk fel, mert tudtuk, hogy mi is részei voltunk a kudarcnak. Megadtuk magunkat a „hagyományos” iskolák „hagyományos” módszereinek és elfelejtettük, hogy miért is vágtunk bele a nyelvtanulásba. Hogy milyen álmokat álmodtunk, milyen célokat tűztünk ki magunk elé és hagytuk, hogy rossz tanárok, rossz módszerekkel, rossz angol nyelviskolák, rossz angol nyelvtanfolyam rossz óráival elvegyék tőlünk a reményt.

Tegyük fel tehát újra a címben már feltett kérdést: nem lehet kétszer ugyanabba az angol nyelvtanfolyam-folyóba lépni? Dehogynem! Sőt, nem csak kétszer, de akár tizenkétszer is.

Lehet ez a folyószakasz egy rossz angol nyelvtanfolyam, lehet használhatatlan tudást adó iskolai oktatás, vagy méregdrága magántanár. Sokféleképpen el lehet szúrni a nyelvtanulást és legtöbben ki is próbáltunk szinte minden lehetőséget e téren.

De mi lenne, ha egyszer jól döntenénk? Ha egyszer az életben nem a legkisebb rosszat, hanem a legnagyobb jót is választhatnánk?  Ha a belső vágyaink, személyes céljaink, feladataink és a választott angol nyelvtanfolyam oktatási módszerei, megoldási javaslatai nem ütnék, hanem erősítenék egymást? Mi lenne, ha egy angol nyelvtanfolyam nem a pénzbeszedésről és a vagyonokba kerülő segédanyagokról, könyvekről és jegyzetekről, hanem a folyamatos beszédről szólna? Ha nem teszteket tanulnánk meg kitölteni, hanem angolul beszélni? Ha megtörnénk a rossz gyakorlatokat és a valódi élet, valódi helyzeteire felkészítő, beszédközpontú oktatást kaphatnánk a „hagyományos” iskolák elavult módszerei és tömegmegoldásai helyett?

Egyszóval mi lenne, ha ez az angol nyelvtanfolyam rólad szólna?

Speak! Nyelviskola: rólad szól.

(Képek forrása: google.com)