Hogy kerülheted el, hogy az élet mindig visszaparancsoljon a startkőre?

Veled is volt már úgy, hogy egy nagy esemény (esküvő, szülinapi buli, diplomaosztó), vagy a közelgő strandszezon miatt letetted a nagy esküt, hogy formába hozod magad? Egészséges ételek, szigorú edzésterv, lift helyett gyalog föl az ötödikre? Igen? Velem már többször is. A legtöbbször már az elhatározástól jobban éreztem magam. Az első hetekben kitartóan róttam a köröket a parkban és simán nemet mondtam a kamra polcain sorakozó finomságoknak. Büszke voltam magamra, hogy az edzőtermi biciklimmel már megcsináltam a Budapest-Záhony távolságot oda-vissza. Lassan jöttek is az első eredmények, határozottan jobban éreztem magam a bőrömben, laposabb lett a hasam és nem fulladtam ki a metróból kivezető lépcsőn felfelé jövet. Aztán történt valami. Egy kis zavar az erőben és pár hét múlva azon kaptam magam, hogy észrevétlenül visszakerültem a startkőre. Te tudod mi történt?  És van ötleted arra, hogy miért jöhet jól, ha az edzőteremben még mindig az előző esti angol nyelvtanfolyam jár a fejedben?

Megfutamodtam. Vagyis inkább csak elgyengültem. Nem fizikálisan, hanem lelkileg. Nem vagyok rá büszke, hogy olyan sokszor megtörtént már velem, hogy fél távnál, vagy az első komolyabb hullámvölgynél feladtam, de ez az igazság. A saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy a lelki elgyengülés az egyik legveszélyesebb kór, ami kikezdheti a motivációdat.

Akkor kezd el hatni, amikor a kezdeti lelkesedés adrenalin lökete már kezd kimenni belőled. Ebben a szakaszban a nagy és lelkesítő cél egyszer csak sokkal nehezebben elérhetőnek, az odavezető út pedig kevésbé ragyogónak látszik. Amikor az agyad már nem retusálja ki a nehézségeket, hanem még egy kicsit sötétebbnek is láttatja veled a helyzetedet. Elkezd tiltakozni a reggeli futások ellen. Vágyakozni kezd egy nagy adag, forró, zöldfűszeres steak krumpli iránt. Kimerültség-vészjelzéseket továbbít az agyad felé, amikor este, munka után le akarsz még menni az edzőterembe ahelyett, hogy levetnéd magadat a kanapén és megnéznél egy jó filmet.

Először egy meetingre való halaszthatatlan felkészülés miatt kihagyod a reggeli futást. Másnap ebédidőben a saláta helyett egy rántott sajttal szemezel az étteremben. A következő héten pedig elfelejted megújítani a kondi bérletedet és a következő napokban „sosincs időd rá”, hogy hazafelé beugorj kifizetni a következő 12 alkalmas belépődet. Néhány hét elteltével pedig minden visszaáll a rendes kerékvágásba, beleértve az otthoni mérleged számlálóját is.

Ez történik akkor, amikor valami nem stimmel a motivációddal. Amikor hiába tudod, hogy okkal csinálod azt, amit csinálsz, de valahogy mégsem visz rá a lélek, hogy kitarts az elhatározásod mellett. Elgyengülsz a külvilág buja, csábító ízeinek, illatainak és gondtalan felelőtlenségre hívó üzeneteinek nyomása alatt. Feladod.

Nem csak az edzés, vagy a diéta kergethet bele egy ilyen hullámvasutazásba. A legtöbb ember pontosan így van az angoltanulással is. Jön a „megvilágosodás”, amit egy hirtelen elhatározás, majd gyors beiratkozás követ egy angol nyelvtanfolyam óráira. Az első néhány hét szuper: lelkesen jársz órákra, mindig megírod a leckédet, sőt extra házikat kérsz. Esténként feliratos filmeket nézel, a neten rövid angol cikkeket olvasgatsz szabadidőben. Az első eredmények is viszonylag gyorsan jönnek. A tanárod megdicsér, egyre több mindent értesz meg az olvasott és hallott szövegekből, a munkahelyeden is felfigyelnek a fejlődésedre.

Aztán néhány hét múlva elkésel a hétfő délutáni órádról. A következő alkalommal elfelejtesz leckét írni, aztán otthon hagyod a füzetedet. Az utolsó fázisban már legalább 20-30 percekkel csúszol le a kezdésről és egyre többször kihagyod a szerdai órádat. Végül szó nélkül lelépsz. A telefont se veszed fel a nyelviskolának, megválaszolatlanul hagyod az e-maileket és nőttön-nő benned az újabb kudarcélmény. „Már megint nem sikerült”.

Egy „hagyományos” angol nyelvtanfolyam esetében talán itt le is zárul a sztori. De nem a Speak!-ben. Sokszor, sok helyen elmondtuk már, hogy miért fontos, hogy egy angol nyelvtanfolyam beszédközpontú és teljesítménycentrikus legyen. Hogy miért fontos a gyakorlás, a folyamatos beszéd; hogy miért nem lehet tesztekből és könyvekből megtanulni angolul stb.

De talán nem szenteltünk elég teret annak, hogy elmondjuk: a helyes módszertan csak az egyik fontos eleme egy sikeres (nyelv)tanulási folyamatnak. Legalább ugyanilyen fontos az is, hogy végig rajta maradj a célhoz vezető úton. Hogy mindennapi sikerélmények, apró győzelmek is legyenek és ne csak a „nagy cél” (új állás, külföldi ösztöndíj, munka, vagy előléptetés stb.), ami mindent viszi. Mert valójában az ici-pici sikerek azok, amik napról napra, hétről hétre visznek előre és húznak magukkal akkor is, amikor kimegy az a bizonyos kezdeti adrenalin löket.

Egy angol nyelvtanfolyam nem lehet sikeres nélküled. Te pedig nem lehetsz sikeres, ha mi hagynánk, hogy lustaságból, félelemből, vagy egy lelki elgyengülés miatt újra és újra a startkőn találd magad. Egyet megígérhetek: nem engedjük, hogy így legyen.