A Susan Boyle-jelenség és a beszédközpontú angol nyelvtanfolyam

Susan Boyle 2009. április 11-éig egy átlagos, hétköznapi, 46 éves skót nő volt, aki édesanyja halálát követően csak 10 éves házi kedvencével, Pebblesszel osztotta meg életét és otthonát. Aztán két és fél perc alatt minden megváltozott. Boyle a Britain’s Got Talent harmadik évadjának meghallgatásán a Nyomorultak c. musical „I dreamed a dream” dalát adta elő. Méghozzá olyan erővel, őszinte átéléssel és megrendítő tehetséggel, hogy a híres-hírhedt kritikus és producer Simon Cowell sem találta rá szavakat. Boyle jött, látott és kiütéssel győzött. A skót szociális munkásnő egy csapásra híressé és sokak szemében igazi példaképpé vált. De vajon miről szól a Susan Boyle-jelenség? És hogyan fordíthatjuk le a beszédközpontú angol nyelvtanfolyam nyelvére a lenyűgöző tehetségű asszony üzenetét? Olvass tovább és kiderül!

Susan Boyle a meghallgatás során ránézésre egy tipikus anti-hős és anti-sztáralkat benyomását keltette. Esetlen, rosszul öltözött, kissé talán zavart és erősen lámpalázas volt. Az egész megjelenése, fellépése alapján olyan embernek tűnt, aki eltévesztette a „házszámot”. De amikor elkezdett énekelni nem csak ő maga, de a világ is jobbá, szebbé, „többé” vált. A közönség felállva tombolt és ünnepelt, és ünnepli azóta is azt az embert, akinek a 21. század „szociális játékszabályai” és „celebfogyasztási szokásai” alapján mindez nem sikerülhetett volna.

A The Guardian munkatársa, Leigh Holmwood szerint a YouTube-típusú internetes technológiák valamint a Facebookhoz és a Twitterhez hasonló közösségi hálózatok jelentős szerepet töltöttek be abban, hogy Boyle ilyen gyorsan ennyire népszerű lett. A YouTube-on az előadásról készült felvételt az első 72 órában több mint 2,5 millió alkalommal, egy hét alatt több mint 26 millióan nézték meg, és ezzel Boyle produkciója minden idők legnézettebb videójává vált az oldalon. A meghallgatást követő napon a fellépésről készült videó volt a legnépszerűbb cikk a Digg közösségi cikkmegosztó hálózatot használók körében. Egy hét leforgása alatt a meghallgatáson nyújtott teljesítményét világszerte több mint 66 millióan, az angol nyelvű Wikipédia róla szóló cikkét több mint félmillióan nézték meg. Összességében 9 nap alatt, 20 különböző honlapon, több mint 100 millióan nézték meg a produkcióját. Boyle nevét pedig megismerte a világ.

Susan Boyle hihetetlen sikere egy egyszerű, egyértelmű és világos üzenetet közvetít. Azt, hogy a lehetetlen nem lehetséges és, hogy a valódi tehetség mindig legyőzi az érvényesülése előtt tornyosuló akadályokat. Boyle rácáfolt minden sztereotípiára, elhallgattatott minden kritikus hangot és felülírta az emberekről, a médiáról és a popkultúráról alkotott elképzeléseinket. Olyan pillanatban lett világszerte ismert, elismert, sőt csodált énekesnő, amikor az elbulvárosodás ipari méreteket ölt, az öncélú és hamis test-kultusznál pedig csak az egoizmus írja le jobban napjaink társadalmainak mentális állapotát.

Susan Boyle példája azt üzeni számunkra, hogy akkor is vállalnunk kell önmagunkat, ha még mi magunk is egy picit nevetségesnek, vagy szerencsétlennek látjuk magunkat. Hogy akkor is hinnünk kell abban, amiben hiszünk és tennünk kell, ami a dolgunk, ha a külső környezetünk, vagy a saját megérzéseink megpróbálnak erről lebeszélni. Hogy akkor is „ki kell állni a színpadra”, ha legszívesebben elmenekülnénk a kihívás elől.

Susan Boyle hitet, reményt és erőt adott sok millió, hozzá hasonló embernek, nőnek és férfinak arra, hogy érdemes belevágni. Hogy a sok vereség, kudarc és sérülés ellenére is „be kell tenni a tétet” az élet nevű játékba. Hogy fel kell állni a padlóról, meg kell rázni magunkat és addig kell ostromolni a falakat, amíg le nem dőlnek, vagy ízzé-porrá zúzódnak a próbálkozásaink kalapácsütéseinek súlya alatt.

Mi, a Speak! angol nyelviskola csapata ugyanilyen hittel és szűnni nem akaró elszántsággal hirdetjük a beszédközpontú angol nyelvtanfolyam „igazságát”. Dacára annak, hogy ma még a „hagyományos nyelviskolák” uralják a piacot mi töretlenül valljuk, hogy angolul beszélni csak beszéd közben lehet megtanulni. Hogy ahhoz, hogy valaki aktív, magabiztos és kommunikációképes angol nyelvtudásra tegyen szert folyamatos beszédre, kitartó gyakorlásra és a valódi élet, valódi helyzeteire felkészítő módszertanra van szükség.

Számunkra Susan Boyle példája azt jelenti, hogy nem szabad feladnunk a reményt, hogy a beszédközpontú angol nyelvtanfolyam sokak számára áttörést jelenthet a nyelvtanulásban. Az elmúlt egy év tapasztalatai azt mutatták meg, hogy minden nehézség és akadály ellenére, jó úton járunk. Több száz diák, több ezer beszédközpontú módszerrel letanított óra és rengeteg sikerélmény áll mögöttünk, amely arra motivál bennünket, hogy folytassuk a megkezdett munkát.

Az új generációs, beszédközpontú angol nyelvtanfolyam célja, hogy mindenkit megtanítson angolul. Lehetetlen küldetés? Nem.

Sokkal inkább Susan Boyle-féle küldetés.