Miért félünk a változástól? És hogyan változtatja meg az életed egy angol nyelvtanfolyam?
Amikor eldöntjük, hogy minden kedden és pénteken lemegyünk futni a Margit-szigetre, vagy beiratkozunk egy angol nyelvtanfolyam kurzusaira meghozunk egy döntést. Egy ilyen döntésnek számtalan oka és célja lehet, de a lényeg, hogy a döntésünk valamilyen elkötelezettséggel is jár. Elkötelezzük magunkat az egészségesebb életmód, az élethosszig tartó tanulás, vagy éppen a tudatos karrierépítés mellett. De minden elkötelezettség egyúttal meg is változtatja az életünket: újraírja a napirendünket, új szabályokat hoz be a mindennapjainkba és új feladatokat állít elénk. A változás éppen ezért sohasem könnyű. És nem csak az edzés utáni izomláz, vagy a késő esti házi feladat írás miatt, hanem önmagában, a változás miatt. Mert a legtöbb ember nehezen viseli a változást, az újat, a megszokottól, a normálistól való eltérést. De azt is tudjuk, hogy a legtöbb ember boldogtalan, elégedetlen az életével és sikertelennek érzi magát. Ha másból nem, akkor a 3-as metró, vagy a 7-es busz reggeli utazóközönségének megfigyeléséből legalábbis könnyen erre a következtetésre juthatunk. Ezért felmerül a kérdés: vajon nem az elkötelezettség vállalásától és a változástól való idegenkedés miatt vesz minket körbe napról napra annyi üres tekintet? Nem azért van ennyi szomorúság és szürkeség Budapest utcáin, mert félünk a változástól és a megoldások helyett kifogásokat keresünk?
Elkötelezettség, felelősség, változás. Nem igazán szeretjük ezt a szavakat. A sikert gyorsan és könnyen szeretjük elérni, akkor is, ha tudjuk, hogy ez lehetetlen. Eredményeket akarunk erőfeszítés nélkül. Beteljesült célokat befektetett munka nélkül. Valóra vált álmokat a hozzájuk vezető út kihagyhatatlan lépései nélkül. Hiába tudjuk, hogy a hozzáállásunk megváltoztatása és a rossz szokásaink levetkőzése nélkül nem érjük el a kitűzött célokat, képtelenek vagyunk a változásra. Félünk tőle és ezzel megfosztjuk magunkat egy jobb élet reményétől. Nem vállaljuk a döntéseinkkel járó elkötelezettséget, eltoljuk magunktól a felelősséget. Szalmalángként lobban el bennünk a motiváció az első komolyabb próbatételnél. Hátrébb soroljuk a hosszútávú, fárasztó és időigényes célokat a rövidtávú feladatainkkal, vágyainkkal és a kényelmünkkel szemben. Először csak kihagyunk egy edzést, vagy az angol nyelvtanfolyam egyik óráját, aztán a következményektől való félelmünkben, vagy „most már úgy is mindegy”-alapon a következő alkalommal sem megyünk el. Olyan láncreakciót indítunk el, amelyből felfelé nincs kiút, csak lefelé…
De nem csak a feladás hordozza magában a veszélyt, hanem a megállás is. Amikor hétről hétre rendesen járunk edzeni, vagy minden leckét megírunk az angol nyelvtanfolyam óráira elkezdjük látni, tapasztalni magunkon a változást. Erősebbek, ügyesebbek, magabiztosabbak leszünk. Bővül a tudásunk, javul az állóképességünk, jobban érezzük magunkat a bőrünkben. Aztán valami miatt –egy rossz nap a munkahelyen, magánéleti gondok, vagy lustaság? ki tudja- egyik nap felülkerekedik bennünk a bizonytalanság. Megkérdőjelezzük a korábban meghozott döntésünket. Elfog minket a félelem és hirtelen felbukkan a vállunkon a bennünk élő kisördög, aki a könnyebb ellenállás felé tereli a gondolatainkat. Elkezdjük vitatni a céljaink helyességét, értelmét, létjogosultságát. Vagy egyszerűen csak elfáradunk és nem akarjuk folytatni azt, amit elkezdtünk. Megállunk, és ezzel eltöröljük az összes addig megtett erőfeszítésünket. Lenullázzuk az eredményeinket. Utat tévesztünk. Megint.
Mert valljuk be, nem először fordul elő, hogy félúton megállunk. Hogy meghátrálunk, visszafordulunk és feladjuk. Elkezdett, de be nem fejezett tanfolyamok, vagy hobbik, amelyek körül csak néhány hétig-hónapig forgott minden gondolatunk, aztán az egész egy nagy dobozban végezte a pincében. Ezért van az, hogy vannak, akik már 10 éve tanulnak angolul és még mindig csak egy 3 éves gyerek szintjén tudnak kommunikálni. Ezért van ennyi beragadt diploma az egyetemeken és főiskolákon. Ezért van annyi újrakezdő, mert a hagyományos módszerek hagyták letérni az útról a diákokat. Ezért nem mer megszólalni angolul a fél ország és ezért jött el az ideje, hogy ezen változtassunk.
A Speak! a beszédközpontú angol nyelvtanfolyam révén nem csak egy új generációs oktatási módszert hirdet, hanem szemléletváltást is a nyelvtanulásban. A kis lépések filozófiáját. Azt, hogy a motivációt nem lehet csak a „nagy célokkal” fenntartani, mert mindennapos sikerélményekre, egy-egy aprócska, pici győzelemre van szükségünk ahhoz, hogy ne térjünk le a helyes ösvényről. Azt valljuk, hogy mindegy, hogy egy vagy harminc lépést kell megtennünk, mert egyszerre úgy is csak egy lehet lépni. Ezért nekünk nem a harminc lépéssel, hanem azzal az eggyel kell törődnünk, amit napról napra tesznek meg a diákjaink. Mert néha veszélyes, ha megállunk és gondolkodunk. Néha egyszerűen csak tovább kell menni.
Stephen King szerint a folytatás egyetlen módja, ha folytatjuk. Ha akkor is azt mondjuk, hogy meg tudjuk csinálni, amikor tudjuk, hogy nem igaz. Mi tudjuk, hogy minden ember képes megtanulni angolul. A kérdés csak az, hogy olyan angol nyelvtanfolyam mellett teszed le a garast, ami képes a céljaid elérésének útján tartani, vagy sem? A döntés rajtad áll.