A minőségi angol oktatás tényleg csak egy sokat látott kávésbögrén múlik?

Mindig az ezeréves, ütött-kopott bögrémből iszom a kávét. A reggeli rituálém örökös kelléke ő, de tegnap este csak kikaptam az edényszárítóból és kivételesen gyümölcslevet töltöttem bele. Kiültem az erkélyre, megírtam egy emailt, és teljesen meg is feledkeztem a bögre tartalmáról, majd amikor a számhoz emeltem, olyan óvatosan kezdtem el kortyolni, mintha a reggeli kávémat iszogatnám. Egy percre teljesen kizökkentem, aztán jót nevettem magamon. Mégsem hagyott nyugodni egy kérdés. Mindig így viselkedünk mi, emberek, amikor nem azt kapjuk, amire számítottunk? Tényleg testen kívüli élményként éljük meg, ha egy biztosra vett dolog másképp viselkedik, mint amit elvártunk, vagy korábban megszoktunk? És az angol oktatás világában vajon mikor kerül narancslé a kávésbögrébe?

angol-oktatas-man

Ha az autóknak pirosra, a gyalogosoknak zöldre vált a lámpa, akkor átkelünk a zebrán, igaz? És mi történik, ha egy sportkocsi a tiltó jelzés ellenére belehajt a tömegbe? A következmények függvényében kiadós anyázás, félreugró emberek, rendőrségi ügy, esti híradóbejátszás.

Közmegegyezések. A közlekedési szabályok mellett persze még sok más közmegegyezés szabályozza az életünk minden apró területét, az öltözködési, viselkedési és illemszabályokon át egészen a tanulás és munka világáig.

Ezek a közösen elfogadott írott és íratlan normák tartják mederben az életünket. Segítenek abban, hogy átlássuk és megértsük az ok-okozati összefüggéseket, értékeljük az emberek viselkedését és saját magunkat is el tudjuk helyezni a világban. Ettől tudjuk, hogy „mire számíthatunk”.

A különböző kultúrák közötti vicces-tragikus félreértések zöme is abból adódik, hogy régiónként, országonként, kontinensenként más és más közmegegyezések működnek. Elég ciki, ha véletlenül ülő alkalmatosságnak nézünk egy asztalt, amikor egy japán haverunk meghív minket magához teázni. Az is elég kellemetlen, amikor udvariasságból megdicsérjük az arab vendéglátónk étkészletét, majd legnagyobb megdöbbenésünkre az este végén nekünk ajándékozza a családi ezüstöt. Mert ott ez a szokás. Ami nekünk csak egy gesztus volt, az nála beindított egy kulturális programot, amire nem is számítottunk.

A kávésbögre és a narancslé esete is hasonló, bár korántsem ennyire kellemetlen. Közmegegyezés van arról, hogy a kávésbögréből az emberek kávét isznak, a gyümölcsevet pedig pohárból (vagy dobozból, de kérlek, ne dobj fel a feleségemnél). Amikor mégis narancslé kerül a bögrébe, óhatatlanul megzavarodunk egy percre. Kellemetlen meglepetésként ér minket egy ilyen apróság is, mert a bögrétől kávét vártunk és felkészítettük a szánkat a gőzölgő fekete hamisíthatatlan ízére.

De mi a helyzet a nyelvtanulás, az angol oktatás terén? Vajon a mi iparágunkkal szemben milyen bögre = kávé-típusú közmegegyezések vannak? És mikor kaptok keserű narancslevelet latte macchiato helyett?

Azt hiszem, hogy minden angol nyelviskolával, tanfolyammal, vagy az angol oktatás területén dolgozó tanárral (közoktatás, magántanárok stb.) szemben egy közös elvárás fogalmazódik meg Bennetek. „Ha tanulok, megteszem, amit elvárnak tőlem, akkor meg fogok tanulni angolul.” Aztán mégis túl sokszor lesz keserű egy angol tanfolyam utóíze.

angol-oktatas-bogre

A hiba nem a Te készülékedben van. Alapvető elvárásnak kellene lennie az, hogy ha egy diák szorgalmas, jelen van minden órán, megírja a házi feladatait, gyakorol, aktív az órákon és végrehajtja a tanári utasításokat, akkor célba kellene érnie.

A probléma ott kezdődik, hogy nem minden szolgáltatónak van kiforrott, sztenderd útvonala a rajtvonaltól a célszalagig. Amíg a módszertani sokszínűség nyelviskola és nyelviskola között természetes, addig egy intézményen belül hatékonyságromboló és a minőség rovására megy.

Ha egy nyelviskolán belül nincs egyetértés, közmegegyezés arról, hogy milyen eszközökkel, milyen módszerekkel, mit és hogyan tanítunk, addig csak a csodában és a szerencsében bízhatunk, ha teljesíteni szeretnénk a diákjaink elvárásáit.

A mi receptünk egyszerű:

  1. Sztenderd útvonal a diákoknak a szintfelmérőtől a tanfolyam lezárásáig.
  2. Sztenderd tananyag, egymásra épülő szintek és sztenderd számonkérés.
  3. Sztenderd módszer és sztenderd tanárképzés.

Akkor kerül eszpresszó helyett gyümölcslé a kávésbögrébe, ha egy nyelvoktatási intézményen belül ez nincs meg és nem tudja a bal kéz, hogy mit csinál a jobb. Mert végső soron mégiscsak az a cél, hogy minden jól teljesítő, szorgalmas és elkötelezett diák megvalósíthassa az angollal kapcsolatos terveiket, függetlenül attól, hogy azt egy hétvégi 1×6 órás, vagy egy hétfő-szerda délelőtti 2×4 órás tanfolyamunkon kísérli meg.

Miért fontos Neked, hogy sztenderd legyen a szolgáltatás? Mert ez fogja garantálni, hogy azt a minőséget és azt a szolgáltatást kapd, amiért fizettél és azt az eredményt, amiért megdolgoztál. Vagyis, hogy „azt kapd, amit vártál”.

Mi abban hiszünk, hogy csak akkor lesz minőségi az angol oktatás, ha egy szolgáltató meg meri mutatni a célodhoz vezető utat (szintfelmérő, bemutatóóra, tanfolyam stb.) és nem titkolja az ezzel járó nehézségeket (sok gyakorlás, sok erőfeszítés, folyamatos beszéd, ember-ember közötti kommunikáció, házi feladat, kitartás, folyamatos belső motiváció stb.). Mi ezzel szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy az ösztönösen megfogalmazott elvárásaid valósággá váljanak. És a nevünkhöz hűen ezt még jó sokszor el is fogjuk mondani, hogy egy csepp narancslé se kerüljön a bögrébe 🙂

angol-oktatas-mug

Share This