Angol szintfelmérő- egy „tanár-diák” szemével

Életem során kétszer kellett –„diákként”- szintfelmérőt kitöltenem idegen nyelvből, így vannak olyan diákjaim, akiknek több tapasztalata van e téren. Mégis nyelvtanárként meg vagyok győződve a diákok felmérésének szükségességéről: hiszem, hogy egy csoport „összerakása” és a tanulási folyamat csak akkor lehet hatékony, sikeres, ha a csoport tagjai megközelítőleg azonos szintű korábbi ismerettel rendelkeznek az adott tudásterületen. Ha nincsen ilyen teszt, a diákok egy részének túl lassúnak tűnhet a haladás tempója, az anyag pedig nem jelentene kihívást, míg a másik részének túlzottan gyorssá és érthetetlenné válnának az órák.

angol-szintfelmérő-diák

Először akkor találkoztam diákként a szintfelmérők világával, amikor nyelviskolát váltottam francia tanulásom során és egy „hagyományos” nyelviskolában ezt megkövetelték tőlem. A szintfelmérő, ha jól emlékszem, két nyomtatott oldalon át tartó, egyre nehezedő, magyarról franciára fordítandó mondatokból állt, amelyet beiratkozás előtt kellett a nyelviskola folyosóján lévő egyik asztalnál kitölteni (az órákra érkezett diákok és az ügyintézés aláfestő zaja közepette). Kezdéskor az ügyintéző azt tanácsolta, hogy csak addig töltsem ki a lapot, ameddig biztosan megy a fordítás. A szintfelmérőmet azonnal, helyben kijavította ugyanaz az ügyintéző egy javítókulcs alapján, majd beosztott a megfelelő csoportba. Kissé furcsállottam akkor ezt, hiszen nem tudhattam, hogy az adott lány mennyire beszéli a franciát (vagy más nyelvet, amit ott tanítanak és neki kell kijavítania hozzá valakinek a szintfelmérőjét).

Második alkalommal a Speak! Nyelviskolában töltöttem ki ugyanazt a szintfelmérőt, mint a leendő diákjaim, és be kell vallanom: elsőre megijedtem a négy oldal láttán, főleg, amikor megtudtam, hogy kevesebb, mint félóra jut az egészre. A teszt kitöltése végül nem jelentett problémát, szinte automatikusan ment, azonban az átolvasás során észrevettem, hogy a nagy sietség közepette a szemem egy-két betűn átsiklott a fordítandó mondatok olvasásakor, így egészen más időben vagy módban írtam meg az angol mondatot, mint kellett volna. Szerencsére volt elég időm a javításra. Ha leendő diákként kellett volna kitöltenem a szintfelmérőt a négy oldal látványa és a feladatok nehézségének előzetes felmérése talán picit megijesztett volna.

angol-szintfelmérő-tanár

Fontos tapasztalatot szereztem tehát: a jelentkezőket, jövendőbeli diákjainkat a kezdés előtt meg kell nyugtatni, hogy elsősorban arra vagyunk kíváncsiak, hogy mit tudnak és nem arra, hogy mi az, amit nem. Nem azért jelentkezik valaki egy nyelviskolába és tölt ki szintelmérőt, mert mindent tud, az angoltudása tökéletes, hanem mert tanulni, fejlődni szeretne. Nekünk ebben kell segítenünk, de ehhez azt is tudnunk kell, hogy hol kell megerősíteni a nyelvtudásunkban meglévő „gyenge pontokat”.

A Speak! Nyelviskola szintfelmérője szerintem roppant hatékony és pontos szűrőként funkcionál: általa feltérképezhetjük a diákok erősségeit és hiányosságait és egyúttal hasznos segítséget kapunk, mi, tanárok is abban, hogy a tanítás folyamatában mire kell figyelnünk. A szintfelmérés legpozitívabb oldala, hogy gyakorlott tanárok végzik a javítást és megbeszélik a diákokkal a leírtakat. Ezzel nem csak arra van lehetőségünk, hogy közösen korrigáljuk az írásban elkövetett esetleges hibákat, hanem hogy személyes, közvetlen kapcsolatot teremtsünk a diákokkal, közelebb kerüljünk egymáshoz, megismerjük egymást és egy jó beszélgetéssel alapozzuk meg a jövőbeni munkát. A pályán eltöltött évek tapasztalatai mondatják velem azt, hogy ez talán a legfontosabb.

Share This