Angol tanfolyam? A válságban tanulni kell!

A 2008 óta tartó globális pénzügyi, gazdasági válság okairól és rendszerszintű hatásairól sokat és sokan beszélnek, de talán kevesebb szó esik az emberek mindennapi életében bekövetkezett változásokról. Pedig a lassan hat éve tartó recesszió nem csak a reálgazdaság mutatóin, a bankszektor hitelezési képességén, az egyes országok államháztartási adatain, vagy a külföldi tőkekihelyezések volumenén hagyta rajta a kézjegyét, hanem látványosan átalakította a világról alkotott –korábban biztosnak hitt- képünket, tudáskészletünket és ezzel visszavonhatatlanul átformálta azokat az egyéni és kollektív életstratégiákat is, amely meghatározza az emberek, családok, közösségek és vállalkozások mindennapi életét és jövőjét.

Miben nyilvánul meg mindez? Például abban, hogy ma már sokkal többen gondolkodnak arról, hogyan készüljenek fel a következő krízisre, vagy, hogy milyen hitelt vegyenek fel, felvegyenek-e egyáltalán, ha új lakást, autót szeretnének venni. Többet foglalkozunk azzal, hogy mit és mennyiért vásárolunk a boltban, hogy hol tudnánk lefaragni a családi költségvetést és milyen eszközökkel tudjuk pénzügyi és más téren is „bebiztosítani magunkat” a soron lévő újabb „7 szűk esztendő” előtt. Felértékelődött a tudás, a kommunikáció, kifizetődő előnnyé vált a rugalmasság, a mobilitás, a piaci viszonyokhoz való igazodás és a „váltás” képessége.

2008 előtt sem volt könnyű alkalmazottként, vagy vállalkozóként boldogulni, de a válság óta az üzleti környezet és a munkaerőpiaci helyzet is tovább romlott, ami további erőfeszítéseket igényel az emberek részéről. A gondot a sorozatos leépítések és az egyre nehezebb -és hosszabb ideig tartó- álláskeresés miatti félelem jelenti egyfelől, a kiszámíthatatlanul változó jogszabályi háttér, az akut forráshiány és a bonyolult bürokrácia másfelől. A válság által teremtett kényszerhelyzetből való kitöréshez mind a munkavállalóknak, mind a vállalkozóknak több tudásra van szüksége. 2009-ben Kocsis Mihály, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) akkor igazgatója a Figyelőnek nyilatkozva mondta azt, hogy a válságban azért kell tanulni, mert „a tudás értékálló, ami a fejünkben van, az biztosan a miénk.” Kocsis szerint a speciális szakképzettség és az informatikai ismeretek mellett ebben a „túlélő-csomagban” az egyik legfontosabb –ha nem a legfontosabb- elem a nyelvtudás.

Tény, hogy az álláspiacon még mindig előnyt jelent a jó nyelvtudás, a referencia és a szaktudás. Ezek nélkül nehéz boldogulni, biztos és jól jövedelmező állást találni. A vállalkozások sem nélkülözhetik a nyelvtudást: a válság hatására megszaporodó fizetési késedelmek, a csökkenő kereslet okozta kieső árbevétel pótlása, a beszűkülő értékesítési csatornák, a technológiai fejlesztésekhez, beruházásokhoz szükséges források hiánya lépéskényszerbe hozza a cégeket is! Pótolni kell valahonnan a rendszerből kieső erőforrásokat és ebben pl. fontos szerepe lehet a kkv-szektornak szánt Uniós vagy más nemzetközi pályázati forrásoknak is. Egy jó pályázat elkészítéséhez azonban ma már szinte nélkülözhetetlen a magabiztos nyelvtudás. Ahhoz tehát, hogy akár már rövidtávon is növekedjenek egy vállalkozás bevételei stratégiai fontosságú, hogy a nyelvtanulásra, mint befektetésre tekintsenek a cégvezetők. Egy hatékony angol tanfolyam nem csak a nélkülözhetetlen fejlesztésekhez szükséges rövidtávú likviditási problémák leküzdésében segíthet, hanem abban is, hogy első kézből hoz be ingyen a cég működésébe olyan új információkat -Nyugaton már bevált vállalatirányítási módszereket, jó gyakorlatokat, marketing eszközöket, értékesítési trendeket etc.-, amelyekhez nyelvtudás nélkül csak plusz költség ellenében juthatna hozzá.