„Beszélek angolul. Ez nekem a főnyeremény.” – interjú Danival, a Speak! Nyelviskola egyik legelkötelezettebb diákjával
Névjegy: Bacsik Dani nógrádi születésű, 4 éve lakik Budapesten. Jelenleg Csepelen, logisztikusként dolgozik. Igazi sportember: szenvedélyesen szeret futni, túrázni, biciklizni, és minden teljesítménysportért rajong. Dani igazi veteránnak számít, hiszen 10 (!) tanfolyamot végzett el nálunk. Most a vele készült interjút olvashatjátok.
SpeakMan: Miért kezdted el az angoltanulást?
Dani: Szinte napra pontosan 2 éve, 2014 júniusában kezdtem el a tanulást a Speak!-ben. Az ember mindig új lehetőségeket keres, de egy idő után „beszűkül”, és mindig új tudásra szeretne szert tenni. Úgy gondolom, hogy az angol egy olyan tudás, ami annyi lehetőséget nyit meg az ember számára, hogy egyszerűen nélkülözhetetlen.
Bármennyire is közhelyesen hangzik, tulajdonképpen az angollal kinyílik a világ.
Nyilván az elsődleges szempont az volt, hogy sokkal több lehetőségem legyen a munkák között válogatni. Az ember mindig jobbat, többet akar elérni, és valahogy sosem elégedett a helyzetével. Engem is ez motivált. Tényleg az volt a fontos, hogy megtanuljak angolul, és amikor elhatároztam, akkor teljes erőbedobással csináltam, mert véghez is akartam vinni. Nem volt egy kimondott célom, csak belevágtam, mert tudtam, hogy ez kell ahhoz, hogy megnyíljanak előttem új kapuk, amin be tudnak sétálni az új lehetőségek.
SpeakMan: A munkahelyeden szoktad használni az angolt?
Dani: A jelenlegi munkám során nem kell használnom, illetve nem úgy, ahogy szeretném. De amióta magabiztos a nyelvtudásom, folyamatosan keresgélek, és már több angol nyelvű állásinterjún is voltam, ahol velem is meg voltak elégedve, és én is meg voltam elégedve az angolommal 🙂 Az angol most már nem akadály, és készen állok rá, hogy előbbre lépjek a karrieremben.
SpeakMan: 2014-ben járunk. Hol találkoztál a Speak!-kel? Hogyan találtál rá az iskolára?
Dani: Elhatároztam, hogy angolt szeretnék tanulni, úgyhogy célirányosan beszédközpontú nyelvtanfolyamokat kerestem a neten. Az egyik keresésnél bukkantam rá a Speak!-re, és mivel a 13. kerületben lakom, így ez nekem tökéletes volt.
SpeakMan: Milyenek voltak az első benyomásaid az iskoláról?
Dani: Tulajdonképpen én az alapoktól kezdtem. Semmilyen előzetes tudásom nem volt: még az sem tudtam elmondani, hogy „I am Dániel Bacsik.”. A diplomához kellett egy nyelvvizsga és én anno a németet választottam, amiből viszonylag jó szinten vagyok, de angolul egyáltalán nem tudtam.
Tehát eljöttem hozzátok, mondtátok, hogy töltsek ki egy szintfelmérőt. Mondtam, hogy igazából felesleges, mert tényleg nem tudtam, értettem semmit. Meg is állapították, hogy tényleg kezdő vagyok. 🙂 Úgyhogy teljesen kezdő szintről kezdtem, és azóta folyamatosan itt vagyok és tanulok.
SpeakMan: Hogy érezted magad a bemutatóórán?
Dani: A bemutatóóra nagyon megfogott: szerintem az itt tanuló diákoknak a 80%-át beszippantja. Annyira más. Az ember jön valahonnan és tanítanak valahogy, legyen az angol, matematika, irodalom, teljesen mindegy. Tanítanak egy séma szerint, ami unalmas, nem jó, nem hatékony. Aztán az ember bejön ide, és látja, hogy ezt másként is lehet tanítani.
SpeakMan: Nem volt ijesztő, hogy teljesen a nulláról kellett kezdened a tanulást?
Dani: Nem, egyáltalán. Tulajdonképpen én is meglepődtem magamon, amikor eljöttem az iskolába, mert én soha nem voltam egy „stréber gyerek”. Nem tanultam középiskolában, csak annyit amennyi muszáj, vagy elegendő volt. De nem tanultam jól. Én mindig az voltam, aki szünetekben inkább a haverokkal beszélgetett, futkározott vagy a lányokat nézegette a folyosón. 🙂
Ez voltam én, aztán eljöttem ide, és annyira erős volt bennem az elhatározás, és annyira jól motiváltatok arra, hogy „képes vagy arra, hogy elérd a céljaidat, de ahhoz tényleg akarni kell, tenni kell érte”, hogy nem tudtam nem tanulni. Egy ilyen közegben az ember csinálni akarja, és azt gondolom, hogy oda is tettem magam a tanfolyamokon.
Azt csináltam, amit mondott, kért a tanár, megírtam a leckéimet, rendesen jártam órára, és úgy gondolom, hogy elértem, amit szerettem volna: beszélek angolul. Ez nekem a főnyeremény.
SpeakMan: Mennyire volt megterhelő ez a 10 tanfolyam?
Dani: Sok emberrel megismerkedtem, amíg itt tanultam az elmúlt 2 évben. És igen, szerintem a legnagyobb probléma a legtöbbeknél az volt, hogy ők szerették volna ezt csinálni, csak ugye egy idő után az mondták, hogy már nem nagyon fér bele a hétköznapjaikba.
Én nem igazán éreztem ezt. Ha volt is ilyen, nagyon hamar elillant. Volt olyan, hogy egyik reggel felkeltem, vagy munka után kellett jönnöm, és nem esett annyira jól elindulni, de amikor már itt voltam, akkor nem gondoltam arra, hogy most inkább hazamennék. Olyan meg pláne nem, hogy azt mondjam, hogy nem megyek tovább. Szerintem csak azt értem volna el azzal, ha abbahagyom, hogy az, amivel megalapoztam a tudásom, elveszett volna.
Az alap a legfontosabb szerintem. Arra szinte bármit rá lehet építeni. De ha én az elején abbahagytam, vagy szünetet tartottam volna, akkor pont ez az alap hiányzott volna.
SpeakMan: Hogyan lehet 10 tanfolyamot végigcsinálni? Mi hajtott előre?
Dani: A tudásvágy. Amikor az ember azt látja, hogy ez nem elég. Például találkoztam egy lánnyal, aki a mi csoportunkba csatlakozott be. Ő mindig azt mondta, hogy szerinte nem beszél elég jól angolul, szerintem pedig már akkor is nagyon jól beszélt. És akkor feltettem magamnak azt a kérdést: én vele vagyok egy szinten?! Valahol jó érzéssel töltött el, valahol meg azt gondoltam, hogy én is így akarok beszélni. Tehát a csoporttársaim mindig nagyon motiváltak.
SpeakMan: Milyen volt a hangulat az órákon? Hogy érezted magad?
Dani: Nagyon jól éreztem magam. Az a legjobb az egészben, hogy ennyiféle embert meg lehet ismerni, és itt mindenki annyira akarja és csinálja. Egy középiskolában az osztálytársak azért vannak ott, mert ott kell lenniük. Nem feltétlenül szeretik, sokszor negatívak, vagy pesszimisták szinte mindennel kapcsolatban. De, ha valaki eljön ide a Speak!-be, akkor az azért jön, mert szeretne valamit csinálni, annyira motiváló maga a környezet is. És akkor nyilván nem én akarok az lenni, aki lehúzza a csoportot.
SpeakMan: Volt kedvenc témaköröd, vagy szinted a tanfolyamokon?
Dani: Az olvasmányokat nagyon szerettem. Amikor már úgy gondoltam, hogy van akkora tudásom, hogy elkezdhetek angolul olvasni cikkeket, akkor valahogy én nem tudtam lefordítani az egész mondatot. Értettem minden szót külön-külön, de aztán valahogy nem tudtam összerakni az egészet. Ott valami hiányzott. Aztán a tanfolyamon, az olvasmányokkal ez is a helyére került.
SpeakMan: Mennyire használod otthon az itt megszerzett tudást?
Dani: Nagyon szeretek híreket olvasni. Tulajdonképpen a munkám is megengedi, hogy naponta több időt töltsek el hírek olvasásával, és egyáltalán nem okoz problémát, hogy ha mondjuk nem találok elegendő információt egy magyar cikkekben. Felmegyek egy külföldi oldalra és utánanézek.
Levelezni is szoktam angolul, és ezektől egyáltalán nem ijedek meg, mert nem okoznak semmiféle problémát. Nyilván előfordul olyan, hogy meg kell néznem egy-egy szót a szótárban, de alapvetően nem ijedek meg a helyzettől, vagy ha csörög a telefon, és angolul szólnak bele a másik oldalon. Ezekben a helyzetekben mindig rájövök, hogy én ezt tudom és nincs mitől tartanom.
SpeakMan: Hogy érzed, szerinted elérted a célodat?
Dani: Tulajdonképpen még nem teljesen, de most már többet kellene használnom az eddig megszerzett tudást. Biztos vagyok benne, hogy van annyira magabiztos a tudásom, hogy megállnám vele a helyem. Folyamatosan keresem az állásokat, és az angol ebben már nem gátol, hanem segít. Bátran meg merek pályázni az ilyen típusú munkákat is, mert már nem okoz nagy stresszt, hogy angolul kell beszélnem.
SpeakMan: Mit üzensz azoknak, akik most keresgélnek, vagy még hezitálnak a tanfolyamkezdéssel kapcsolatban?
Dani: Akik hezitálnak, azoknak tulajdonképpen nem tudok mondani semmit. De akikben már megszületett az elhatározás, azoknak azt tudom mondani, hogy ha megteszik azt, amit a tanár kér tőlük, megteszik azt, ami ezzel az egész nyelvtanulással jár (pl. házi feladatot írni, szavakat tanulni), akkor nem lehet semmiféle problémájuk, mert élvezettel, és jól lehet angolt tanulni.
Ebben az iskolában meg pláne.
Ha Te is szeretnél elindulni azon az úton, amin Dani, akkor próbáld ki 100% beszéd, 0% könyv módszerünket, jelentkezz ingyenes szintfelmérőnkre és oktatási tanácsadásunkra, és vágj bele minél előbb a tanulásba: