Kihez legyen hűséges egy budapesti angol nyelviskola?

Québec. Kanada legnagyobb kiterjedésű, egyik legnépesebb és egyúttal egyetlen olyan területe, ahol az egyedüli hivatalos nyelv a francia. Az egykori –francia- gyarmatból lett tartomány azonban nem csak nyelvében, kultúrájában, utcaneveiben vagy népszerű éttermei étlapjain őrzi elevenen az efgykori anyaország emlékét, hanem a kocsik rendszámtábláin is. Je me souviens, emlékezem. Minden egyes autón, régin és új típuson, kicsin és nagyon ott áll ez a három szó. Eleven, soha el nem múló tiszteletadásként egy letűnt kornak és egy távoli országnak, amelytől nem csak az óceán, de két viharos évszázad is elválasztja a québecieket. Mégis, több ez, mint puszta szimbólum, mert a szívekben, ha halványan is, de ott él a remény, hogy talán a „nagy kékségen” túl is fontosak még a közös gyökerek, a közös sors, a közös emlékek. Hűség. Ez a nekünk már kissé poros, szinte elfeledett szó az, amit a québeci gyerekeknek biztosan nem kell megmagyarázni. De mi köze van mindennek egy budapesti angol nyelviskola blogjához? Vagy másként megfogalmazva a kérdést: kihez legyen hűséges egy budapesti angol nyelviskola? Olvass tovább és minden kiderül…

Napjaink társadalmára az egyre erősebb atomizálódás jellemző: a természetes kötelékek fellazulnak, széttöredezettségben és sokféleségben élünk. Családok bomlanak fel és formálódnak újra. Változatos világok léteznek egymás mellett. Kapcsolatok szűnnek meg, miközben számuk egyre nő. Gyorsul az idő, az élet meghosszabbodik, ki sem látszunk az új információs és távközlési technológiák tengeréből. A minőség helyébe a mennyiség lép. A bizalom kifullad. És igen: a hűség, amely a meghaladott hűbérességhez való kötődése miatt talán kissé, vagy akár végérvényesen elavultnak tűnik, átadja helyét a fokozódó és sokasodó hűtlenségnek. Elváló szülők, gyorsan felbomló csoportok, hívők nélküli, üresen kongó templomok, négyévente lecserélt „izmusok”, vállalati „hűségprogramok” törzsvásárlók nélkül.

De kár lenne siratni magunkat, elkeseredni, vagy 21. századi Don Quijote-ként dacolni a változás erőivel. Mert bár a nekünk jutott szabadság révén a „hűtlenségre” való lehetőségeink szinte végtelenek, mindenkiben ott él a hűség ritka kincse iránt érzett ösztönös vágy. Mert mit is jelent ez a szó, hűség? A hűség azt jelenti, hogy meg kell maradnunk „ugyanannak”, miközben az idő múlásával mássá válunk és a világ is megváltozik körülöttünk. Mihelyt kilépünk a dolgok, tárgyak világából, a hű ember ugyanaz marad egy másik ember számára. Testileg változik, felnő, megöregszik, elhízik vagy lefogy; elméje gazdagodik vagy szegényedik, tudata kitágul vagy beszűkül. Sok új tapasztalat és hatás éri, de egy bizonyos, döntő ponton ugyanaz marad. Miért? Önmaga iránti tiszteletből, vagy, mert egy másik ember ezt várja tőle. Mert a hűség hitet, bizalmat táplál és állhatatosságot követel.

Hűségesnek lenni azonban nem könnyű feladat. És nem csak a szerelmeseknek kell megküzdenie kísértéssel, bizalomhiánnyal, vagy féltékenységgel, de azoknak is, akik vállalkozásra adják a fejüket. Költségcsökkentés, spórolás, a mennyiség oltárán feláldozott minőség, a vásárlók tudatos megtévesztése, fékevesztett konkurenciaharc, őrült árverseny, a nyereség kultusza. Gazdasági racionalitás vagy emberi gyarlóság? Ki tudja. Mi, a Speak! budapesti angol nyelviskola közössége a tiltott gyümölcsök és a könnyű haszonszerzés minden kísértése ellenére mégis inkább önmagunk szeretnénk maradni.

Mert kihez legyen hűséges egy budapesti angol nyelviskola, ha nem saját elveihez és a diákjaihoz? Mi arra szerződtünk, hogy egy olyan oktatási módszert dolgozunk ki, amellyel mindenkit képesek vagyunk megtanítani angolul. Arra tettük fel az életünket, hogy segítsünk a tanítványainknak megvalósítani az álmaikat; hogy olyan életet élhessenek, amit elképzeltek, és amit megérdemelnek. Változunk és változtatunk, ha kell, de csak akkor, ha úgy érezzük, hogy a változás az „állandóságot”, vagyis az eredeti cél elérését szolgálja. Azt a célt, amelyért létrejöttünk és azokat a diákokat, akik a kezünkbe helyezték az életüket akkor, amikor beléptek a Speak! budapesti angol nyelviskola ajtaján.

Ezért minden szirénhang ellenére sem követjük a hagyományos budapesti angol nyelviskola-rendszer évtizedes rossz gyakorlatát: minket nem a megszerezhető fejkvóta, a méregdrága segédanyagok, vagy a futószalagon gyártott papírok érdekelnek, hanem az ember és a tudás, amit átadhatunk. Mert azt gondoljuk, hogy máshogy nem csak, hogy nem lehet, de nem is érdemes tanítani. Lehet, hogy sokak számára furcsáknak, bogarasoknak, megszállottaknak vagy egyenesen őrülteknek tűnünk. De valójában mi csak hűek vagyunk az új generációs –budapesti- angol nyelviskola eszméjéhez. És nem adjuk fel. Soha.