Egy budapesti angol nyelviskola a Mayflower fedélzetén

Napra pontosan 394 évvel ezelőtt egy maroknyi, hit által vezérelt, saját hazájában vallási meggyőződése miatt üldözött, de mindenre elszánt ember talált menedékre az Újvilágban. 66 napos, viszontagságokkal és súlyos veszteségekkel teli út végén a Mayflower hajó fedélzetén utazó puritánok Cape Cod-foknál értek először partot, ahol 1621-ben megalapították Massachusetts állam legelső kolóniáját. A hajó 102 utasa köztudomásúan nem elsőként érkezett Amerikába, az út mégis történelmi jelentőségűnek bizonyult. 1620. november 11-én az amerikai partokra érkezett „zarándokok” a Mayflower Compact-ban politikai közösségként határozták meg önmagukat, a kényszerű sorsközösség és a közös boldogulás jegyében pedig összefogást hirdettek. Ezt a szerződést ma sokan úgy tekintik, mint a független amerikai államiság első, hivatalos dokumentumát. A puritánok, vagyis az Egyesült Államok nem hivatalos „alapítói atyái”, a következő években sikeresen kapaszkodtak meg az Újvilág ismeretlenjében és olyan tettet hajtottak végre, amely évszázadokra meghatározta Amerika arculatát. Ez a bejegyzés róluk is szól. A kérdés már csak az, hogy mit keres egy budapesti angol nyelviskola a Mayflower fedélzetén? Olvass tovább és kiderül!

A massachusettsi partokon letelepedő puritán kolóniáknak az első pillanattól kezdve komoly nehézségekkel kellett szembenézniük. A szokatlanul hideg tél elragadta a Mayflower utasainak és legénységének a felét. Myles Standish, a hajó kapitányának vezetésével a legénység megkezdte a partvidék felkutatását, így 1621 tavaszán megkezdődhetett az építkezés azon a helyen, amit később Plymouthnak kereszteltek el. Az első zarándokok csoportja a helyi indián közösséggel is sikerrel vette fel a kapcsolatot és hosszú ideig békében éltek egymás mellett. Mi sem bizonyítja jobban ezt a harmonikus egymás mellett élést, hogy ugyanebben az évben az európaiak és az őslakosok együtt ünnepelték meg az első termés betakarítását. Ebből az eseményből született a mind a mai napig élő hálaadás ünnepének hagyománya.

William Bradford vezetése alatt az első amerikai kolónia gyors fejlődésnek indult, a Mayflower pedig hazatért Angliába, hogy újabb, vállalkozó kedvű zarándokokat szállítson az Újvilágba. És bár a hajó soha többé nem tért vissza, a 17. század közepére a gyarmatosítás addig soha nem látott méreteket öltött. Plymouth lakossága a század derekára a 3000 főt is túllépte, 100 évvel később pedig már a 13 gyarmat is „szűkösnek” bizonyult a szabad földre szomjazó telepesek számára. A történet ismert: 1787-ben a 13 amerikai gyarmat a britek elleni győzedelmes függetlenségi háborút követően új alkotmányt fogadott el. Megszületett az Amerikai Egyesült Államok.

De vajon mit tanulhatunk a Mayflower utasainak példájából? Mindenekelőtt kitartást. A saját hazájukban a meggyőződésük, hitük miatt üldözött, elnyomott puritánok az embert próbáló körülmények és minden „józan megfontolás” ellenére sikerrel vették az akadályokat. Nem csak túléltek, hanem hihetetlen elszántsággal és vasakarattal olyan közösséget építettek, amelyre később a 20. század első számú szuperhatalma felépülhetett. Megteremtették azt az emberi, erkölcsi és gazdasági alapot, amely nélkül az általunk ismert Amerika ma nem létezhetne.

A puritánok azonban nem csak hihetetlenül jó szervezők, született túlélők, de egy összetett és komoly hitrendszer képviselői is voltak. Gondolkodásuk középpontjában pedig a szövetség gondolata állt. Szövetség Isten és ember, ember és ember között. Anélkül, hogy ítéletet mondanánk az „alapító atyák” vallási buzgalma fölött, vagy vizsgálat alá vetnénk a zarándokok teológiai, dogmatikai hátterét, van mit tanulnunk ebből a gondolatból. Mégpedig nem mást, mint azt az eredendően közösségi szempontú gondolkodást, amely az első telepeseket még olyannyira jellemezte. Azt, hogy a közösség érdekei előbbre valók az egyéni haszonszerzésnél. Hogy a közjó elérésén mindenkinek kötelessége képességeihez és lehetőségeihez mérten munkálkodni. Hogy a szolidaritás és az együttműködés ereje segít a legnagyobb nehézségeket és viszontagságokat is átvészelni. Hogy közösen mindig könnyebben jutunk egyről a kettőre, mint egyedül, magányos farkasként.

Tehát, ha az a kérdés, hogy mit keres egy budapesti angol nyelviskola a Mayflower fedélzetén, vagy az első hálaadás napján, akkor a válasz az, hogy éppen ezt. A kitartást, az önmagunkba vetett fanatikus hitet és azt a gondolatot, hogy mindannyinknak tartoznunk kell egy közösséghez és ezért a közösségért dolgoznunk, tennünk is kell. Mert valahol erről szól egy budapesti, pécsi, szombathelyi, gyulai, vagy akár madagaszkári angol nyelviskola is.

Mert egy budapesti angol nyelviskola akkor lesz sikeres, ha képes a diákjaiban fellobbantani és táplálni a motiváció tüzét. Miért? Mert tudjuk, hogy a nyelvtanulás elengedhetetlen feltétele a belső hajtóerőt generáló „lelki motorok” folyamatos fűtése.

Mert egy budapesti angol nyelviskola csak akkor lehet sikeres, ha képes kitartó, kemény és állhatatos munkára ösztönözni a tanítványait. Ezért egy jó budapesti angol nyelviskola nem viselkedhet és ígérgethet felelőtlenül; nem beszélhet a levegőbe és végképp nem etetheti a diákjait hazugságokkal.

És végül egy budapesti angol nyelviskola csak akkor lesz sikeres, ha képes az egyéni erőfeszítéseket egy, közös pontba összpontosítani. Ehhez pedig valódi, élő, lüktető közösséget kell építenie; nem magányos nyelvtanulókat tanítani, akiket futószalagon fogad be, majd „köp ki” a rendszer magából. Nem csak azért, mert az angol oktatás leghatékonyabb módja a csoportos nyelvtanulás, hanem azért is, mert így válik a tanulás élménnyé, a csoport tagjai pedig igazi társakká, csapattá.

394 év alatt sok minden változott, de a lényeg nem. Ezért érezhetjük magunkat mi, a Speak! budapesti angol nyelviskola munkatársai, tanárai és diákjai, igazi úttörőnek. Mert, amit mi csinálunk, az valóban egy „új világ kezdete” a nyelvtanításban.

Légy te is a része. Hidd el, nem fogod megbánni.