Hogyan fér el egy budapesti angol nyelviskola a 21. század túlélőkészletében?

Minden kornak megvan a maga egyedi „túlélőkészlete”. Azoknak a képességeknek, tulajdonságoknak és tudásnak a tárháza, amelyek nélkül nem, vagy csak nagyon nehezen tud boldogulni az ember. Ha az ókorban latintudás, a középkorban a lovagi erények gyakorlása, az újkorban pedig találékonyság nélkül nem vezetett út a sikerhez, akkor a 21. századnak is lehet egyfajta sajátos elvárás-rendszere, amelyhez érdemes alkalmazkodni. Feltéve, ha el akarunk érni valamit az életben. A kérdés már csak az, hogy ma mi van ebben a csomagban? Honnan tudjuk, hogy milyen tudással és képességekkel növelhetjük az „életben maradási esélyeinket” 2014-ben? És vajon hogyan fér el egy budapesti angol nyelviskola napjaink túlélőkészletében? Olvass tovább és kiderül!

Ha meg szeretnénk válaszolni ezeket a kérdéseket, érdemes lábbuszos felfedezőkörútra indulnunk Budapest utcáin. Török étterem, kínai gyorsbüfé, német, japán, spanyol, holland, brit és osztrák rendszámú turistabuszok a Bálna parkolójában, szír pénzváltók a Keletinél és jól öltözött, afrikai származású yuppiek önfeledt beszélgetése a 4-es 6-oson. Egy csipetnyi multikulturalizmusért ma már nem kell Bécsig mennünk, hiszen a határok eltűnésével az óriásléptekkel haladó gazdasági és kulturális globalizáció itt kopogtat az ajtónkon. Vagy a tudtunk és beleegyezésünk nélkül már egy ideje a nappalinkban teázik a barátaival.

De az elmúlt 20-25 évben nem csak Budapest, hanem Európa és a világ is hatalmas változásokon ment keresztül. Új iparágak és tudományterületek születtek, az emberi tudástár ötévente megduplázódik, az információs technológiák fénysebességgel fejlődnek. Máshogy dolgozunk, eszünk, öltözködünk, választunk és élünk, mint az elődeink, ezzel párhuzamosan pedig egyre hasonlóbbakká válunk a világ másik felén élő kortársainkhoz, mint a saját szüleinkhez, vagy nagyszüleinkhez. A napok egyre „rövidebbek”, a verseny egyre kiélezettebb és egyre több kihívással kell szembenéznünk.

Az ár azért a korábban soha nem tapasztalt szabadságért, amelyben ma élünk, egy könyörtelen és versengő világ, ahol a túlélésért napról napra meg kell küzdeni, a sikert patikamérlegen mérik és csak kis kiszerelésben árulják. Ahhoz, hogy nekünk is jusson belőle, tudatosan fel kell mérnünk, hogy mire van szükségünk és tervet kell készítenünk a megszerzésére.

Milyen tudásra és képességekre van szükségünk ahhoz, hogy megfeleljünk a kor kihívásainak, amelyben élünk? Mindenekelőtt tudásra. Olyan tudásra, amely révén kiismerjük magunkat a világ dolgaiban és képesek vagyunk könnyen kapcsolatot teremteni a környezetünkkel. Első lépésben tehát olyan szaktudás megszerzésére kell törekednünk, amely lehetőség szerint piacképes és van jövője. Másodsorban pedig olyan –megtanulható- kommunikációs készségekre és ismeretekre, amelyekkel képesek vagyunk megmutatni, „eladni” és igazolni a szakmai kompetenciáinkat és hozzáértésünket.

Senki sem születik atomfizikusnak, szobrásznak, vagy programozónak, de meg kell találnunk magunkban azt a területet, vagy képességet, amely alkalmassá tesz minket az általunk választott hivatás gyakorlására. A tehetség egy dolog, de szorgalom nélkül a legtehetségesebb ember sem jut messzire. A magas szintű tudást –legyen szó biotechnológiáról, pedagógiáról, keleti filozófiáról, vagy sportmasszőrségről- pedig nem adják ingyen: meg kell dolgozni érte. Ezért akkor és csak akkor lehetünk sikeres „hangyák a tudásgyűjtögetés” folyamatában, ha jó a hozzáállásunk és elszántak vagyunk arra, hogy megfeleljünk a környezetünk elvárásainak. Ha van kellő önbizalmunk és „én-erőnk”, hogy szembenézzünk a jelen kihívásaival, akkor egyúttal képesek leszünk arra is, hogy a sok külső kényszer között megtaláljuk a saját utunkat. Hogy ne láthatatlan és lényegtelen pontok legyünk, hanem el tudjuk helyezni magunkat a radarernyőn.

A sikerhez vezető úton a tudás és a környezetünkkel való kapcsolatteremtés képessége nélkülözhetetlen alapfelszerelés. De a 21. század emberének még ennél is többre van szüksége. Ahogy ma már nem kaphatunk jól fizető és a képzettségünknek megfelelő állást legalább felhasználói szintű számítástechnikai ismeretek nélkül, úgy az is igaz, hogy nyelvtudás nélkül a jó állás csak vágyálom. Légvárakat épít az, aki azt gondolja, hogy neki nincs és nem is lesz szüksége magabiztos, aktív és kommunikációképes angol nyelvtudásra a karrierje építéséhez. Ezt lehet szeretni, nem szeretni, vagy egyenesen utálni, de megkerülni nem. Akkor pedig megéri egy vállrándításnál, vagy bosszankodásnál többet foglalkozni vele.

Tehát nem az a kérdés, hogy hogyan fér el egy budapesti angol nyelviskola napjaink túlélőkészletében, hanem csupán az, hogy az út melyik részén pakoljuk be a hátizsákunkba. A válasz az, hogy lehetőleg minél hamarabb. Sőt, a legjobb lenne most rögtön.

Mert a magas szintű szaktudás és az anyanyelvi közeggel való gyors és könnyed kapcsolatteremtés önmagában nem lesz elég. Ezt túl sokan tudják ahhoz, hogy igazán értékes „tulajdonság” legyen. Ahhoz, hogy folyamatosan fejlődjünk, képezni tudjuk magunkat, kapcsolatba tudjunk lépni külföldi partnerekkel, ügyfelekkel, vagy egyszerűen csak ne fagyjunk le egy nemzetközi tárgyaláson, meg kell tanulnunk angolul. Vagy másképp megközelítve a kérdést: ahhoz, hogy ne csak ma, holnap és a jövő héten, de öt-tíz év múlva is többet tudjunk másoknál, szükségünk van nyelvtudásra.

Ha pedig belátjuk, hogy angoltudás nélkül nem megy, meg kell találnunk azt a helyet, ahol e tudás megszerzésére a legjobb esélyünk nyílik. Ez a hely pedig lehet, hogy éppen a Speak! budapesti angol nyelviskola. Miért? Mert azt tanítjuk meg, amire a legnagyobb szükséged van. Megtanítunk angolul beszélni, írni, érezni, gondolkodni. Megtanítunk arra, hogy magabiztosan, könnyedén és elegánsan mondatokba önthesd a gondolataidat, érzéseidet, hogy azt mondhasd el, amit valójában akarsz és ne azt, amit éppen ki tudsz valahogy fejezni.

Hogyan csináljuk? És miért vagyunk ennyire biztosak önmagunkban? Kezdjük a végén: 20 év, több ezer diák és több tízezer letanított óra tapasztalata áll a hátunk mögött. Nem állítjuk, hogy „minden tudunk”, ahogy azt sem, hogy „csak így lehet megtanulni angolul”. Csak azt mondjuk, hogy máshogy nem érdemes.

Hogy hogyan csináljuk? A módszerünk középpontjában a 100% beszéd, 0% könyv mottóval fémjelzett, beszédközpontú és teljesítménycentrikus nyelvoktatás áll, amely a folyamatos beszédre, a kemény munkára és a kitartó gyakorlásra épül. Mert a tudás megszerzéséhez vezető út erőfeszítéssel és állhatatossággal van kikövezve. De az út végén ott vár rád a siker, amely azért lesz édesebb minden más ajándéknál vagy jutalomnál, mert tudod, hogy megdolgoztál érte.

Tudjuk, hogy nem vagyunk egy tipikus budapesti angol nyelviskola. De nem is akarunk tipikus budapesti angol nyelviskola lenni.