100% beszéd, 0% zaj és egy budapesti angol nyelvtanfolyam
Próbáltatok már randin viccesnek szánt, előre betanult egyenszövegeket előadni? Nem aratott valami nagy sikert, ugye? Súlyosabb eset, amikor hanghordozást, gesztusokat, mosolyokat, vagy nevetést is betanultatok előre, több órán át, rendületlenül gyakorolva a tükör előtt. Vajon miért nem működött ott és akkor, amikor a tükör előtt már olyan jól ment? Másként megközelítve a kérdést: mikor lesz a beszédből kommunikáció és mikor zaj? És mi köze van a jó értékesítésnek egy budapesti angol nyelvtanfolyam tanáraihoz? Teljes a káosz? Teremts rendet és olvass tovább!
Szerencsém volt rengeteget tanulni, a tanultakat éles szituációban gyakorolni, a gyarapodó tudásomat csiszolni, finomítani, professzionális szakértelemmé érlelni. Elképesztő élmény tudatosan végigkövetni, ahogyan a teljes tudatlanságból készségszintű, könnyed, magabiztos használat lesz, ami olyan magától értetődően jól megy, hogy figyelni sem kell rá. Azt gondolom, hogy ha valaki profi abban, hogy megtanulja, ami tetszik, akkor sikeres ember lesz. Ha pedig nem képes megbirkózni a tanulnivalókkal, nem tudja a hozzánemértést profi hozzáértéssé alakítani, az nagyon szerencsétlen valaki, és az élete csak árnyéka annak, amilyen lehetne.
Érdemes megfigyelni ezt az életben: legyen szó bármilyen szakmáról, bármilyen tevékenységről, a sikerhez igen magas szintű hozzáértés kell, ami a megértés minőségét mutatja. A megértés eléréséhez vezető út kommunikációból áll. Folytonos, állandó kommunikációból, visszajelzésekből, reakciókból, értelmezésből. Olyan ez, mint egyfajta anyagcsere a környezettel, ahol az információk képezik a táplálékot: információt szívunk fel, és információt adunk ki magunkból. Ez a megértés körforgása.
A kommunikáció az eszköz a megértés eléréséhez. Ez annyira alapvető, hogy már egy újszülött is használja minden nap. Nem tud még beszélni sem, szavak helyett sírással, nyögésekkel, sóhajtásokkal kommunikál. A szülei megértik ezt a „beszédet”, mellyel a babák elérik, hogy a családban minden körülöttük forogjon. Úgy tűnik, a felnőttek jelentős része útközben elfelejtette, hogy a kommunikáció az elsődleges eszköz. A beszéd még nem kommunikáció. A beszéd, ha nem eredményez megértést, csak zaj.
Biztosan találkoztatok értékesítőkkel, akik valamit próbáltak nektek eladni. Ruhát, szappant, autót, akármit. Mi volt az alapvető különbség a jó és a rossz értékesítő között? Vegyünk egy konkrét példát: szeretnétek autót venni. Eldöntöttétek, hogy milyen márkák jöhetnek szóba, mennyit akartok rá áldozni, és így tovább, ahogyan ez lenni szokott. Elmentek az autókereskedésbe, odalép hozzátok egy értékesítő, elkezd beszélni, ti pedig egyszer csak azon kapjátok magatokat, hogy de szeretnétek már elmenni valahová máshová. Az értékesítő dumál, és dumál, és dumál – de nem kommunikál!
A jó értékesítő nem ilyen. A jó értékesítő kommunikál, és nem dumál. Tudjátok, mi a különbség a jó és a rossz értékesítő között? Egészen pontosan a következő: a rossz értékesítő elmond egy szöveget, ami szemernyit sem változik attól, hogy otthon, szobája magányában mondja el, vagy potenciális vásárlók előtt! A jó értékesítő kommunikál a potenciális vásárlókkal, azt mondja el, amire akkor és ott valóban szükségük van. Nekik beszél, hozzájuk szól, azokhoz a valódi emberekhez idomul, akik ténylegesen előtte állnak – ahelyett, hogy személytelenül elszavalna egy egyenszöveget. Ez a különbség a kommunikáció, és a zaj között. Vagy, ha tetszik: a betanult szövegek mantrázása és a valódi odafigyelésen alapuló párbeszéd között.
Vetítsük rá mindezt az angol tanulásra! A tanárok olyanok, mint az értékesítők, csak egy kicsit nehezebb dolguk van. Nem kézzel fogható terméket kell eladniuk, hanem koncepciókat. Ez nehezebb. Volt olyan angol tanárotok, aki végigdumálta az órát? Egy ilyen tanárnál bizonyos idő után a diákok elmaradoznak, vagy, ha hivatalos, iskolai oktatás keretében folyik, egyre kevésbé figyelnek oda, és egyre jobban elkedvtelenednek. Érthető, hiszen a nyelvet nem tudják megtanulni, mert nem kapnak ehhez valódi segítséget.
Régi beidegződés a tanári pályán, hogy az órán a tanárnak kell dominálnia. Csakhogy nem a tanár az érdekes. A tantárgy az érdekes! A tanítás a szolgáltatóipar része, melyben a tanár tudást szolgáltat az ügyfelek, azaz a diákok számára. A tanár dolga a tudás átadása, vagyis a tanítás. Ha nem ezt teszi, akkor rossz tanár, még akkor is, ha a tanulók kellemesen érzik magukat az órán, ha lelkesíti őket, vagy ha egyébként sokat tanulnak tőle valami teljesen másról, de nem arról, amiről kellene. Az a tanár, aki sokat beszél, aki kiselőadásokat tart, monológokat ad elő, valójában nem tanít, mert nem hagyja érvényesülni a diákokat.
Egy rossz tanár azt az érzetet keltheti bennetek, hogy minden tanár ilyen, és bárhová mentek, ezt fogjátok kapni. A rossz tanár miatt vagy feladjátok a nyelvtanulást, mert tévesen azt hiszitek, hogy veletek van a baj, vagy egyre nehezebb szívvel mentek el a következő pécsi, soproni, szegedi, vagy budapesti angol nyelvtanfolyam óráira, attól tartva, hogy ugyanazt kapjátok újra. Ha tudni akarjátok a nyelvet, akkor a „termékre” szükségetek van, de mire megtaláljátok azt, akitől meg is kapjátok, sokszor rengeteg idő, pénz és energia kárba vész. És egyszer csak arra ocsúdtok, hogy eltelt 4-5 év, ti meg nyelvtudásban nem jártok egy óvodás kisgyerek szintjén sem.
Ezért, ha kedves olvasó, éppen a megfelelő budapesti angol nyelvtanfolyam után kutatsz, nem árt észben tartanod azt, hogy a beszéd csak akkor válik kommunikációvá, ha megértéssel párosul. Hogy olyan tanfolyamot érdemes választani, ahol nem sztenderdizált szövegeket kell ismételgetni, hanem valódi, életszerű szituációkban kell folyamatosan megállnod a helyed. Egy budapesti angol nyelvtanfolyam attól jó, ha a tanárok nem főszereplők, hanem mentorok és a „darab” nem róluk, az ő tudásukról és nagyszerűségükről, hanem rólad és a te igényeidről szól. Akkor jó egy budapesti angol nyelvtanfolyam, ha képes nem csak magabiztos beszélővé, de értő, a társra odafigyelő, reagálni képes nyelvhasználóvá formálni. Angolul beszélő robot helyett, kommunikáló emberré válni.
100% beszéd, 0% könyv- ez a Speak! módszereinek már jól ismert mottója. De azt is mondhatnánk, hogy 100% beszéd, 0% zaj, sok törődés és folyamatos odafigyelés. Mert máshogy sem a jelmondatunknak, sem bármi másnak nincs sok értelme.
(Dunay Péter-Hrncsár József: Nem mersz megszólalni angolul? Avagy a nyelvérzék mítosza c. könyvének átdolgozott részlete)