Budapesti nyelviskola és brit kultúra

Egy budapesti nyelviskola többről kell, hogy szóljon, mint a hivatalos pecsétekkel ellátott papír megszerzéséről vagy a tökéletes nyelvtanról. Miért? Kerültél már olyan helyzetbe, hogy bár jól beszéltél angolul, mégis furcsán néztek rád, mert valami nem stimmelt? Vagy épp ellenkezőleg: valaki, akit ismertél, tökéletesen tudott magyarul, de mégsem olyan vele beszélgetni, mint azzal, aki Magyarországon nőtt fel? Talán a közel tökéletes nyelvtudás még nem minden? A mai témánk: vajon mi a kapcsolat egy budapesti nyelviskola és brit kultúra között?

Képzeljünk el egy szituációt: egy Magyarországon élő angol srác -aki félállásban egy budapesti nyelviskola tanáraként tanít magyarokat angolul- 6 hónapja jár együtt magyar barátnőjével, amikor a lány szülei meghívják vacsorára. A fiatalember jó benyomást akar tenni a szülőkre, ezért a legjobb ingjét és nadrágját veszi fel, vásárol egy üveg drága francia bort és egy szép nagy csokor fehér krizantémmal a kezében kopogtat a szülői ház ajtaján. Előbb érkezik, udvariasan társalog, többször is megdicséri az anyós-jelölt főztjét, valami mégsem stimmel: a lány anyukája valami miatt mégis megbántódott. Mi lehetett ennek az oka? Nem az, hogy a fiatalember farmert viselt, és még csak nem is az, hogy francia bort vitt, vagy a szülők nem beszéltek volna angolul, vagy hogy keveset evett az ételekből, hanem az, hogy nem tudta, hogy a fehér krizantémot Magyarországon általában sírok díszítésére szokták használni. A félreértések, sikertelen kommunikációs helyzetek oka tehát gyakorta nem az, hogy rossz névelőt használunk, vagy  rosszul ragozunk egy-egy igét, hanem az, hogy nem rendelkezünk elég kulturális háttérismerettel az adott nyelvet beszélőkről, és hajlamosak vagyunk a saját kultúránk szabályait, szokásait természetesnek, adottnak venni és annak a szemüvegén keresztül szemlélni másokat. A más nyelvi és kulturális hátterű emberekkel való boldogulás képességét nevezzük interkulturális kompetenciának.

A példa is megmutatja, hogy nagyon fontos megfelelő ismeretekkel rendelkeznünk a különböző kultúrákról, beleértve a sajátunkat is. Például: ha tudjuk, hogy egy bizonyos kultúrában nem isznak alkoholt, akkor nem egy üveg Tokajit viszünk ajándékba, vagy nem firtatjuk, hogy valaki mennyit keres, ha tudjuk, hogy ez az adott helyen nem szokás. Az interkulturális kompetencia fejlesztésének legnyilvánvalóbb színtere a nyelvóra, vagy egy budapesti nyelviskola tanfolyama, de nem kell arra korlátozódnia: hasonló témák előkerülhetnek éppen történelem- vagy magyar órán is. Például ha az angol nyelvkönyvben egy számunkra ismeretlen szokásról van szó, akkor meg lehet kérdezni a nyelvtanulókat, hogyan magyaráznák el külföldi ismerősüknek, hogy mi az a szalagavató, ballagás, szerenád, érettségi bankett stb. Sok diák ilyenkor meglepődik. Hogyhogy ezt el kell magyarázni? A külföldiek nem szoktak szerenádozni?

Summa summarum az angol oktatás, angol tanulás folyamatában kiemelkedően fontos tényező a brit kultúráról meglévő ismereteink átadása is. A középiskolák vagy egy budapesti nyelviskola nyelvoktatási programjának összeállítása során arra is törekedni kell, hogy a diákokat bevezessük az angolszász világ hagyományaiba, szokásrendszerébe, mindennapi életébe.

A Speak! ebben a tekintetben sem egy szokványos budapesti nyelviskola. Másoktól eltérően nekünk nem az az elsődleges célunk, hogy „papírhoz” juttassuk a diákjainkat –miközben persze mindent megteszünk azért, hogy ebben is segítsünk. Számunkra az a legfontosabb, ha tetszik, az a küldetésünk, hogy olyan aktív, magabiztos és kommunikációképes nyelvtudást adjunk a tanulóink kezébe, amellyel új távlatok nyílhatnak meg számukra. Legyen szó külföldi munkáról, utazásról, jobb állásról, egy eredeti nyelven játszott film megnézése után érzett elégedettségről, vagy arról, hogy ennek a tudásnak a révén nem értjük félre a másik gondolatait, szándékait, cselekedeteit. A mi célunk a Speak! Nyelviskola megalapítása óta nem csupán a szigorú értelemben vett nyelvoktatás, hanem az angol nyelv mögött meghúzódó kultúra, élményvilág közvetítése is. A tanításunk középpontjában ezért áll a beszédközpontúság, a valódi, életszerű szituációkra való folyamatos „edzés” és a nyelvi magabiztossághoz szükséges gyakorlatok együttes végzése. Fontos, hogy ne csak egymás nyelvén értsünk, hanem ismerjük is a beszélgetőtársunk országát és a világképét, gondolkodásmódját meghatározó kultúrát.