Kép forrása: canva – canva.com

Elképzelni sem tudjátok mennyire vágytam már egy külföldi utazásra! A pandémia óta nem volt alkalmam Ausztriánál messzebbre utazni, de végre sort kerítettünk egy hétvégi kiruccanásra, abba a városba, ami már régóta bakancslistás nálam. Edinburgh tökéletes hely egy kis kikapcsolódásra, no meg az angol gyakorlására is! Mindent elmesélek ebben a többrészes beszámolóban, remélem, te is kedvet kapsz, hogy legközelebb itt teszteld élőben az angol nyelvtudásod!

Miért pont Edinburgh?

Nos, abban biztosak voltunk, hogy az Egyesült Királyságba szeretnénk utazni, első körben Londont szemeltük ki, de mivel már többször is jártunk ott, úgy döntöttünk, hogy egy kicsit még körbenézünk. Hiszen annyi csodás hely van még a szigetországban, ami felfedezésre vár. Végül egy TikTok videó győzött meg róla, hogy Edinburgh éppen az a város, amire most vágyom: kevésbé nyüzsgő, ugyanakkor rengeteg izgalmas történetet rejtenek az ódon falai. Egy hosszú hétvégére tökéletes választásnak bizonyult, persze így is akadt rengeteg látnivaló, ami nem fért bele az időnkbe. Nem mondom, kicsit bizonytalan voltam, hogy érdemes-e éppen februárban utazni, de óriási szerencsénk volt, mert nagyon szép, tavaszias időnk volt végig, ráadásul turistákkal is csak a népszerű látnivalóknál botlottunk össze.

Első esténk a városban

Szombat este érkeztünk, így rögtön megismerhettük Edinburgh bulizós arcát. Ha jártál már Angliában, akkor nem lehet újdonság, hogy látszólag a helyiek meg sem érzik a hideget. Amíg mi a télikabátunkba burkolózva sétálgattunk, addig a szórakozni induló fiatalok rövid, nyári szerelésekben rótták a macskaköves járdákat, a legapróbb jelét sem mutatva annak, hogy fáznának. Miután becsekkoltunk a Princes Streeten lévő belvárosi szállodánkba, felkerekedtünk, hogy megvacsorázzunk. Ekkor vétettük el az első (és szerencsére ittlétünk alatti utolsó) hibát turistaként. Arra számítottunk, hogy este 10 után még bőven lesz lehetőségünk beülni egy étterembe, csakhogy a legtöbb pub konyhája sokkal korábban lehúzza a rolót, ezért pont lekéstük a vacsoraidőt. Sebaj, a gyorséttermekre a világ bármelyik pontján számíthat az ember, ha éjszaka tör rá a farkaséhség. Nos, igen, nyitva is voltak, de a bulizók kígyózó sora elrettentett minket, így végül egy éjjel-nappal nyitva tartó boltba tértünk be, és csomagolt szendvicseket vásároltunk magunknak. Ezekre a szendvicsekre később még visszatérek, hiszen nemcsak, hogy életmentők voltak, de elképesztően finomak is, és ha az ember pénztárcabarát utazást tervez, akkor kihagyhatatlanok a UK-ben.

Óvárosi kalandozások

A reggelt a The Milkman nevű kávézóban indítottuk a Cockburn Streeten, ami nemcsak azért volt kiváló választás, mert elképesztően finom kávéval és péksüteménnyel alapoztuk meg az egésznapos városnézést, hanem azért is, mert mint kiderült, ez az utca remek kiindulópont, ha az ember az óvárosban szeretne bóklászni. A felfelé kanyargó utcán hangulatos üzletek sora várja a vásárolni vágyókat, néhányba érdemes is betérni, még akkor is, ha csak nézelődünk, de ha szuvenírekre vadászunk, akkor különösen. Sokkal kreatívabb és minőségibb termékekre bukkanhatunk itt, mint a szokásos turistacsalogató shopokban. A kaptató tetején éppen a High Streeten bukkantunk ki, amin jobbra indulva, az Edinburgh-i vár felé vettük utunkat. Ezt az utcát a helyiek Royal Mile-ként emlegetik, tulajdonképpen az óváros főutcája, ahol számtalan látnivaló található. Kényelmes sétával néhány perc alatt megérkeztünk a St Giles székesegyházhoz. Nehéz eltéveszteni az épületek felé tornyosuló gótikus stílusú katedrálist, és nem érdemes elmenni mellette anélkül, hogy bekukkantanánk, a belépés ingyenes. Az épület egy 9. századi ősi szentélyre épült Szent Giles (Szent Egyed), a leprások védőszentjének tiszteletére. Az évszázadok során a templom számos átépítésen és felújításon esett át, mostani formájában is egészen lenyűgöző, érdemes figyelmesen megcsodálni a színpompás ólomüveg ablakokat. A katedrálisból kilépve a szemfülesek figyelmét nem fogja elkerülni a macskaköves utca szív alakú részlete, a Heart of Midlothian. A szívet formáló mozaik előtt gyakran figyelhetünk meg köpködő emberek, ez azonban nem a skótok neveletlenségéről árulkodik, hanem egy máig élő babonáról. A legenda szerint, akik a szív közepébe köpnek, magukhoz vonzzák a szerencsét. Természetesen mi sem mehettünk el mellette anélkül, hogy ne adóztunk volna ennek a szokásnak, kaptunk is néhány elismerő pillantást a helyiektől, akik örömmel vették, hogy turistaként tisztában vagyunk ezzel a kis rituáléval.

“Titkos” látnivalók útközben

A vár felé vezető úton tettünk egy kis kitérőt, a katedrális után letértünk balra, majd az első, felfelé kanyargó utcán jobbra fordultunk. Ez a Victoria Street, ami képeslapra illő látvánnyal fogadott minket. Talán ez lehet Edinburgh egyik legszebb utcája, közvetlen kilátással a várra. Kávézók, éttermek és üzletek váltják egymást, minket azonban a Grassmarket közelében lévő édességbolt vonzott igazán. Nagyra nőtt gyerekekként robbantunk be a Bain’s Retro Sweets apró üzlethelyiségébe, ahonnan nem távozhattunk üres kézzel. Még kóstolót is kaptunk, végül egy hagyományos recept alapján készült fudge-ra esett a választásunk, ami nem más, mint puha vajkaramella. Ha engem kérdeztek, ennél tökéletesebb szuvenírt nem találhattok! Majdnem a szomszédban található a Mr Wood’s Fossils, ami az egyik legkülönlegesebb üzlet, amit valaha láttam. A kirakat csak úgy roskadozott a különböző ásványok és hatalmas fosszíliák alatt. Mintha egy aprócska természettudományi múzeumban találná magát az ember, a gondosan felcímkézett és kiállított kövületektől leesett az állam. Innen már csak néhány perc gyalog a Candlemaker Row-n a hűséges Greyfriars Bobby szobra. Hogy ki volt ő? Egy Skye Terrier fajtájú kutyus, aki arról vált ismertté a 19. században, hogy 14 éven át hűségesen őrizte gazdája sírját. Nem hagyhattam ki, hogy meg ne vakargassam a füle tövét, és a szobor kifényesedett orrocskáját elnézve, rengeteg járókelő simogatja meg babonából a mai napig.

Tarts velem legközelebb is az edinburghi kalandázásom során, hiszen még számos érdekes látnivalóról és történetről fogok mesélni a blogbejegyzés következő részében!

Ugye milyen felszabadító érzés úgy utazni, hogy közben nem kell aggódnod attól, hogy megértesd magad egy idegen országban? A magabiztos nyelvtudás nem elérhetetlen, csak egy megfelelő módszer kell hozzá, hogy meg merj szólalni angolul. Ajánljuk magunkat, és 100% beszéd, 0% könyv módszerünket! Tedd meg az első lépést, töltsd ki ingyenes online angol szintfelmérőnket!

Gerenda Ingrid
szövegíró

Share This