Kép forrása: freepik – freepik.com
A napokban egy házibuliba voltam hivatalos, ahol a fele társaság számomra ismeretlen volt. Az introvertált énemnek sokszor ez is elég indok arra, hogy megfutamodjon, ráadásul kiderült, az egyik lány spanyol, és angolul kommunikál a többiekkel, ezért az este hátralévő részében mindannyian angolul csevegünk majd. Évekkel ezelőtt már szedtem volna a sátorfámat vagy messziről elkerültem volna a társalgást, de most egyáltalán nem így történt, és ezen én lepődtem meg a legjobban. Ha ismerős érzések kavarognak benned, és tudsz azonosulni ezzel a fajta szorongással, akkor olvass tovább, mert a cikk végére talán meg tudlak győzni róla, hogy nincs minden veszve, és bárki képes rá, hogy legyőzze a félelmeit.
Tudom, nem ilyen egyszerű, hiszen ha ilyen könnyen meggyőzné magát mindenki arról, hogy angolul beszélni nem is olyan rémisztő dolog, akkor ez a cikk meg sem született volna. Nálam is évek alatt alakult át a félelem egy kellemes bizsergéssé. Hidd el, ha nekem sikerült, akkor te is képes vagy rá. Remélem, hogy a tapasztalataimat olvasva közelebb kerülsz majd a szorongás leküzdéséhez!
Térjünk vissza az eredeti szituációhoz. Képzeld magad abba a helyzetbe, ami velem esett meg a közelmúltban. Betoppansz egy házibuliba, ahol egy tucat ismeretlen ember fogad, akik ráadásul mind angolul kommunikálnak. Néhány éve az első reakcióm egy enyhe pánikhoz hasonlított volna a leginkább, szerencsére ma már eljutottam odáig, hogy csak egy kis izgulás fog el, ha tudom, most az angolomra kell hagyatkoznom. Gyorsan meggyőzöm magam arról, hogy nem egy angol nyelvészprofesszorokból álló bizottság előtt kell bizonyítanom, hanem csak pár fiatallal kell kötetlenül beszélgetnem arról, amiről csak akarok. Hibázni fogok? Valószínű. Érdekel ez bárkit? Ugyan, dehogy.
Ha őszinte akarok lenni, az egész végtelenül egyszerű. Azt kell tudatosítani magunkban, hogy nincs tétje annak, ha angolul beszélünk és közben esetleg hibázunk. Mindenkivel megesik, ez elkerülhetetlen, de nyugtasson a tény, hogy minél többször próbálkozol meg vele, annál gördülékenyebb lesz minden beszélgetés a jövőben, a szorongásod pedig szép lassan csökkenni fog.
Sokan esküsznek arra, hogy az embert be kell dobni a mélyvízbe ahhoz, hogy hatásos eredményt érjünk el. Bizonyára akad, akinél ez tényleg működő módszer, de én a fokozatosság híve vagyok, a hirtelen mélyvíz helyett a folyamatosan mélyülő medencét ajánlom. Az angoltanulás nem minden, hiába vagy tisztában minden egyes nyelvtani szerkezet receptjével, ha egy könnyed társalgás során meg sem mersz mukkanni. Az angolod és az önbizalmad fejlesztéséről egyszerre kell gondoskodnod, mert a kettő szorosabban összefügg egymással, mint azt gondolnád.
Bennem csak akkor tudatosult, hogy nem vagyok egyedül ezzel a problémával, amikor elkezdtem a Speak!-ben angolozni. A csoporttársaim mindannyian érdekes, de nagyon különböző egyéniségek voltak, egy közös azonban volt bennünk: valamiért nehezünkre esett megszólalni, pedig egyébként szorgalmasan tanultunk és készültünk minden alkalommal. Ekkor kezdtem el egy kis önvizsgálatot tartani. Miért ilyen félelmetes angolul beszélni? Mitől tartok igazán? Tényleg csak az frusztrál, hogy félek mások előtt hibát véteni?
A megvilágosodás csak jó pár hónappal később érkezett, amikor már a harmadik tanfolyamomat végeztem. Itt már én is észrevettem, hogy felszabadultabb vagyok az órán, gátlások nélkül kommunikálok, ha pedig hibát vétek vagy nem jut eszembe egy kifejezés, akkor nem török össze, megpróbálok korrigálni és megyek tovább.
Mégis mi változott? A válasz végtelenül egyszerű. Az angol beszéd rutinná vált. Ahogyan az is, hogy hibákat vétek. És természetesen az is, hogy sikerélmények érnek. A tanulás a mindennapjaim részévé vált, és az angol beszéd is kezdett olyan természetes lenni, mint a reggelente elfogyasztott kávé. A bizonytalanság helyét szép fokozatosan az önbizalom és az egyre nagyobb lelkesedés vette át.
Korábban abban a hitben éltem, hogy velem van a baj, én nem vagyok képes arra, ami látszólag mindenkinek olyan könnyedén megy. Egyszerűen csak nem volt gyakorlatom a beszédben, és annyira elvakított az, hogy saját magamat hibáztatom, hogy észre sem vettem, hogy mindenki, aki valaha angolt tanult az életében, átesett már hasonló bizonytalanságon. A szorongás tehát legtöbbször a rutin hiányából fakad, és ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy sosem leszel képes megszólalni angolul. Képes vagy rá, én hiszek benned!
Eleged van a szorongásból? Leküzdenéd a félelmeidet, és elindulnál az úton, amelynek a végén elérheted az angollal kapcsolatos céljaidat? A legjobb helyen jársz, mi mindenben segítünk. Első lépésként töltsd ki az ingyenes online szintfelmérőnket:
Gerenda Ingrid
szövegíró