Kép forrása: canva – canva.com
Nem tudom, te hogy vagy vele, de én a személyes sztorikat mindig nagyon inspirálónak találom. Mások történetéből nem csak okulhatunk, de motivációt is meríthetünk, nem utolsó sorban pedig végre elhihetjük: ha neki sikerült, nekem is menni fog! Most megosztom veled az én történetemet, abban bízva, hogy neked is segíteni fognak az angolul tanulásom közben szerzett tapasztalataim.
Számtalan ilyen sztorit kellett elolvasnom és meghallgatnom ahhoz, hogy elhiggyem, én is képes vagyok átlendülni az önbizalomhiányból és szorongásból fakadó korlátaimon. De leginkább az segített, amikor én magam tapasztaltam meg a sikerélményt. Sok időbe telt, és a munka még mindig nem ért véget, de ha néhány évvel ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy idáig eljuthatok, kinevettem volna. Akkoriban hihetetlenül hangzott, hogy egyszer felszabadultan, folyékonyan fogok angolul beszélni. Nem arról volt szó, hogy nem voltam elég szorgalmas, sőt, ez volt az igazán furcsa a történetben.
Miért van az, hogy a tudás ott a fejemben, de mégsem jönnek ki szavak a számon? Ekkor realizáltam, hogy önbizalom nélkül nem ér semmit az egész. Kivéve akkor, ha elfogadom, hogy mostantól csak írásban kommunikálok angolul. Nyilván ez nem egy járható út hosszú távon. De valaminek történnie kellett ahhoz, hogy ez megváltozzon.
Ugrás a mélyvízbe
Számomra a mélyvíz az első Speak!-es angol nyelvtanfolyam volt, amin részt vettem még évekkel ezelőtt. Ekkoriban még az órákat az iskolában tartották, így személyesen kellett megjelennie minden diáknak. Ha valaki ismer, az tudja, hogy egy idegenekkel teli szoba számomra a megtestesült rémálmot jelentette akkoriban. Hirtelen visszacsöppentem az iskolás évekbe, és elfogott az ismerős szorongás. Mi lesz, ha kihívnak a táblához? Ha hülyeséget válaszolok egy kérdésre? Vagy ha rosszul mondok valamit? Mai fejjel már nevetek, ha visszagondolok erre az időszakra. Igazából hálás vagyok, hogy ennyi kétség volt bennem, mert így sokkal erősebben hatott rám a megvilágosodás, amikor rájöttem, hogy felesleges aggódni. Tulajdonképpen köszönetet is mondhatnék a félelmeimnek, mert így sikerült rájönnöm, mi hiányzott eddig ahhoz, hogy meg merjek szólalni angolul.
Egy csónakban evezünk
Visszarepítelek az első Speak!-es angolórámra. 10-12 diákkal együtt csendben, megszeppenve vártuk, hogy megérkezzen a tanárunk. Amikor Timi megjelent, azonnal enyhült bennünk a feszültség, és tudtuk, hogy jó kezekben vagyunk. Ragyogó személyisége és humora már akkor arról árulkodott, hogy itt egyáltalán nem úgy zajlik a tanítás, ahogyan anno a közoktatásban tapasztaltuk. Se tankönyvek, se felelés, se egyéni szereplés az osztály előtt. Azzal, hogy ezek a stresszes helyzetek nem feszélyeztek minket, valahogy minden gördülékenyebben ment. Persze a házi feladatot nem úsztuk meg, de az otthoni gyakorlás nélkül nem is sikerült volna olyan gyorsan fejlődnünk. Az órai feladatok mindig izgalmasak és inspirálóak voltak, és gyorsan realizáltuk, hogy csapatban kell dolgoznunk ahhoz, hogy legyőzzük a félelmeinket. Rengeteg beszélgetés és közös feladatmegoldás következett, így jobban megismertük egymást. Végre felismertük, hogy mindannyian egy csónakban evezünk, ez hatalmas erőt adott mindannyiunknak. A kezdeti feszültség már a második órán megszűnt, a beszélgetés pedig természetesen jött. Az egyik legfontosabb dolog, amit megtanultam, hogy beszéd nélkül nem lehet megtanulni angolul. Kiderült, hogy a legtöbbünknek ugyanolyan tapasztalatai vannak a nyelvtanulással kapcsolatban. Otthon a polcainkon ott porosodtak a vaskosabbnál vaskosabb angol nyelvkönyvek, évek óta koptatjuk az iskolapadot, mégsem volt merszünk még ahhoz sem, hogy egy kiló kenyeret kérjünk a boltban angolul.
Hibákból tanulni
A legnagyobb klisének hangzik, de a saját bőrömön tapasztaltam, hogy tényleg igaz. Az ember a saját hibáiból tanulhat a legtöbbet. Ha nincs merszünk hibát véteni, a saját fejlődésünk útjába állunk. Ezért elkezdtem hibásan beszélni angolul. Természetesen igyekeztem, hogy minél helyesebben ejtsem a szavakat és jól használjam az igeidőket, de az elsődleges szempont az volt, hogy mindegy mi lesz, csak beszéljek. Merjek kommunikálni, és ne azon stresszeljek, hogy tökéletesen alkotom-e a mondatokat. Tudod mi volt a meglepő? Hogy nem is ment annyira rosszul. Nem hibáztam annyit, mint gondoltam. Annyira elvakított a félelem, hogy fel sem tűnt, hogy szinte ontom a szót, és csak elvétve bakizom.
Évekkel később, több Speak!-es tanfolyammal a hátam mögött még mindig hibázom. De már nem fogom fel tragédiaként, hanem büszke vagyok rá, hogy a legjobb tudásom szerint kommunikálok. Ha észreveszem, hogy hibáztam, kijavítom magam. Ha nem találom a szavakat, körülírom a mondanivalómat, vagy megkérdezem a beszélgetőpartneremet, hogy mondják azt a bizonyos kifejezést, ami hirtelen nem jutott eszembe, vagy nem ismertem korábban. Ameddig hibát vétek, addig tanulok, és fejlődök. És ebben nincs semmi szégyellnivaló.
Kíváncsi vagy a te sikertörténetedre? Csak rajtad áll, hogy valóra váljon és beszélj angolul! Támogató tanárokkal, izgalmas tananyaggal és a 100% beszéd, 0% könyv módszerrel tudunk hozzájárulni, hogy a lehető leghamarabb elérd az angollal kapcsolatos céljaidat. Első lépésként töltsd ki az ingyenes online angol szintfelmérőnket!
Gerenda Ingrid
szövegíró