Kép forrása: canva – canva.com
Sztárok, színészek, hírességek… A legnagyobbak mindannyiunkra hatással vannak valamilyen szinten, még ha nem is követjük figyelemmel életük minden mozzanatát. Felnézünk rájuk, hiszen inspirálnak bennünket. Akár példaképnek is tekinthetjük őket, és bármilyen hihetetlen, még az angoltudásunk fejlesztésében is segítségünkre lehetnek. Ebben a cikksorozatban az én kedvenceimről mesélek nektek, akikért nem csupán rajongok, de rengeteget köszönhetek nekik.
A mai bejegyzésben egy olyan embert szeretnék nektek bemutatni, akivel nem igen találkozhatunk az újságok hasábjain, hiszen küldetését előbbre tartja, mint azt, hogy magáról beszéljen. Kislánykorában Tarzan volt a példaképe, de amikor megtudta, hogy a csimpánzok élőhelye veszélyben van, harcossá változott. Most 88 éves, inspiráló előadásokat tart, és reménykedik, hogy a jövő generációja tenni fog a bolygóért, a természetért és az élőlényekért. Jane Goodall beszél, mesél. Bárkinek, aki meghallgatja őt: gyermekeknek, vezérigazgatóknak, politikusoknak. Az üzenete viszont évtizedek óta változatlan. Kifutunk az időből, rajtunk múlik ezeknek az állatoknak a sorsa.
Korai évek és az állatok iránti szeretet
Valerie Jane Goodall 1934. április 3-án született Londonban. Második születésnapjára édesapja egy élethű plüsscsimpánzzal ajándékozta meg annak ellenére, hogy a család barátai attól tartottak, egy ekkora csöppség megrémülhet egy ilyen ajándéktól. Jane azonban imádta a majmot, akit a Londoni Állatkertben született csimpánzkölyök után Jubilee-nek neveztek el. Itt kezdődhetett el minden, ennek az ajándéknak a fontosságát pedig semmi sem igazolja jobban, mint az, hogy a plüssállat közel 90 év után is Jane tulajdonában van, egy karosszékben ül angliai otthonában. Jane egészen kiskorától kezdve szívén viselte az állatok sorsát. Szabadidejében őshonos madarakat és állatokat figyelt meg, jegyzeteket és vázlatokat készített, zoológiai és etológiai szakirodalmat olvasott. Arról álmodozott, hogy egyszer Afrikába utazik, hogy egzotikus állatokat figyeljen meg természetes élőhelyükön.
Tanulmányai elvégzése után az Oxfordi Egyetemen titkárnőként helyezkedett el, másodállásban pedig egy londoni dokumentumfilmes cégnél dolgozott, így próbált meg félretenni a rég várt afrikai utazásra. Egy gyerekkori barátja meghívására Goodall az 1950-es évek végén ellátogathatott a kenyai South Kinangopba. Itt ismerkedett meg a híres antropológussal, Louis Leakey-vel, a nairobi Coryndon Múzeum akkori kurátorával. Leakey felkérte asszisztensnek, valamint meghívta, hogy vegyen részt egy antropológiai ásatáson a híres Olduvai-szurdokban. Izgalmas küldetések követték egymást ebben az időszakban, Jane nemsokára a Viktória-tó egyik szigetére utazott, ahol az ott élő vervet majmok tanulmányozása volt a feladata. Leaky úgy vélte, hogy a magasabb rendű főemlősök viselkedésének hosszú távú tanulmányozása fontos evolúciós információkhoz vezet. Különösen a csimpánzok érdekelték, róluk azonban akkoriban csak nagyon kevés tanulmány készült, aminek két fő oka volt: a csimpánzok természetellenes viselkedést produkáltak az emberek közelében, a megfigyelők pedig nem töltöttek elég időt a terepen ahhoz, hogy átfogó ismereteket szerezzenek a második legintelligensebb főemlősről.
Csimpánzok megfigyelése Afrikában
Leaky felismerte Goodall elhivatottságát, ezért megbízta, egy hosszú távú megfigyeléssel. Pályatársai bírálták a döntését, hiszen ekkor még nem rendelkezett tudományos végzettséggel, sőt, főiskolai diplomával sem, de ez nem állt az útjába. 1960 júliusában édesanyjával és egy afrikai szakáccsal megérkezett a Tanganyika-tó partjára, a Gombe-patak rezervátumba azzal a céllal, hogy csimpánzokat tanulmányozzon. Első kísérlete az állatok megfigyelésére sajnos kudarcot vallott, ugyanis nem tudott hozzájuk elég közel jutni anélkül, hogy el ne ijessze őket. Stratégiát váltott, és egy kevésbé fenyegető módszert használt. Minden reggel ugyanabban az időpontban jelent meg a Kakombe-völgy mentén fekvő táplálkozási terület közelében. A csimpánzok kezdtek hozzászokni a jelenlétéhez, egy év múlva pedig már azt is megengedték neki, hogy néhány méterre tőlük táborozzon le. Két év múlva, a mindennapos találkozásoknak hála a csimpánzok már egyáltalán nem mutattak félelmet, sőt, együtt mentek banánt keresni.
A nagyközönség Jane Goodall életművét a Miss Goodall and the Wild Chimpanzeescímű filmen keresztül ismerhette meg 1965-ben.
Ez hatalmas áttörés volt a csimpánzok kutatása során, hiszen a rezervátumban élő példányok nagy részével összebarátkozott. Utánozta viselkedésüket, fára mászott velük, és még az ételeiket is megkóstolta. A bizalmuk elnyerése kulcsfontosságú volt a megfigyelés során, és azáltal, hogy szinte állandó kapcsolatban maradt a csimpánzokkal, Goodall számos korábban nem megfigyelt viselkedést fedezett fel. Kiderült, hogy a csimpánzok összetett társadalmi rendszerben élnek és primitív, de jól felismerhető jelekkel kommunikálnak egymással. Azt is felfedezte, hogy a csimpánzok köveket dobálnak fegyverként, érintést és ölelést használnak egymás vigasztalására és hosszú távú kötelékek kialakítására. Cáfolta a tényt, miszerint a csimpánzok vegetáriánusok, ugyanis tanúja volt, amint rovarokat, madarakat és néhány nagyobb állatot, mint például páviánbébiket és kis antilopokat vadásznak. Az egyik, talán a legnagyobb megrökönyödést kiváltó megfigyelése a csimpánzok eszközhasználata. A termeszek elszaporodásakor a csimpánzok hajlandóak akár órákon át ücsörögni a termeszvárak mellett, miközben hosszú fűszálakkal “halásznak”. A módszerük lenyűgöző: kiválasztanak egy szimpatikus bejáratot a termeszvárakon, majd hosszú fűszálakat dugnak be a lyukakon. Megvárják, hogy a hangyák felkapaszkodjanak a fűszálra, majd kihúzzák azt, és egyszerűen csak leeszegetik róla a termeszeket.
Ebben a videóban Jane egy sérüléseiből felgyógyult csimpánzt enged vissza a vadonba. A videó magáért beszél:
Dr. Goodall öröksége
Jane-nek hatalmas szerepe volt abban, hogy ma mennyi mindent tudunk a csimpánzok egyéni és szociális viselkedéséről. 1977-ben megalapította a Jane Goodall Intézetet, ami a csimpánzok és élőhelyük védelmében tesz erőfeszítéseket az egész világon. Számos elismerést kapott eredményeiért, többek között a Tanzánia Medált, a National Geographic Társaság Hubbard Medálját, Japán Kiotó-díját, Asturia hercegének 2003-as Technikai és Tudományos Kutatói Díját, a Benjamin Franklin Élettudományi Medált, és a Gandhi/Királyi Díjat az Erőszakmentességért. 2002-ben megkapta az ENSZ főtitkárától „a Béke hírnöke” címet, 2003-ban pedig II. Erzsébet a Brit Birodalom Hölgyévé (Dame, DBE) nevezte ki. Dr. Goodallt számos egyetem választotta díszdoktorává, 2006-ban megkapta az UNESCO 60 évfordulóra adományozott érdemrendjét, valamint a Francia Becsületrendet.
2019-ben a Sziget Fesztivál nagyszínpadán is megszólította a tömeget, ha kíváncsi vagy a beszédére, itt megnézheted:
Ha nem akarsz lemaradni az inspiráló emberek történeteiről, érdemes külföldi oldalakat is böngészned, ehhez azonban az kell, hogy fejleszd az angoltudásodat! Érd el az angoltanulással kapcsolatos céljaidat a Speak! online nyelvtanfolyamain, és csatlakozz több ezer elégedett diákunkhoz, akik legyőzték a félelmeiket és megtanultak angolul beszélni! Töltsd ki az ingyenes angol szintfelmérőt, és nézd meg, milyen szinten van az angolod, mi pedig utána felhívunk, és megbeszéljük hogyan tovább.
Források: biography.com, Wikipédia
Gerenda Ingrid
szövegíró