Kép forrása: wayhomestudio – freepik.com
Egy nyelvet megtanulni jóval összetettebb küldetés, mint a szavainkat kicserélni az adott nyelv mondatalkotó elemeire. Egy idegen nyelv tanulása belépő a világ új szegletébe, bepillantást enged egy eltérő szemlélet és kultúra, egy merőben más gondolkodásmód izgalmas világába. Egy kitárult tér, ahol záporoznak felénk az információk és ingerek, ettől sokszor azt sem tudjuk, hol áll a fejünk. Egyrészt frissen tartja az agyat, nyitja a szellemet, simogatja a lelket, másrészt egy soha véget nem érő misszió, melynek állandó kihívása időnként a legkitartóbbakkal is bedobatja a törölközőt. Szóval, cseppet se bagatellizáljuk el, valóban nem könnyű feladat. De hogy lehet az, hogy valaki Angliában él, mégsem beszél angolul? Hallottál már ilyenről?
Meglepődve tapasztaltam, hogy ez bizony lehetséges, sőt a magyarok körében a kelleténél jóval gyakoribb, mint gondolnánk.
Utánajártunk, hogyan lehetséges, hogy jó pár honfitársunk évek óta a brit szigetország vendégszeretetét élvezi, mégsem beszél angolul? Simán előfordulhat, hogy a munkahelyük multikulturális, így a világ számos pontjáról érkező kollégák a legegyszerűbb szavakkal kommunikálnak egymással, nem túl bonyolult mondatokban fogalmazva, ha egyáltalán túljutnak a kézzel-lábbal mutogatáson. Az is lehet, hogy egy ügynökség közbenjárásával szerzik meg a melót, majd a feladat ellátásán kívül az állás nem igényel egyéb aktivitást. Egyébként pedig a mindennapi élet elintéznivalóit egy magyar kollektíva támogatását élvezve, rutinszerűen végzik. Túljutnak az NI szám (National Insurance Number, azaz angol társadalombiztosítási szám) megszerzésének procedúráján, megnyitják az első bankszámlájukat, talán még egy orvosnál is regisztrálnak. Ezek után a hétköznapi élet nem igényel különösebb angoltudást, hiszen a boltokban, a bankban, a dokinál professzionálisan tudnak bánni az angolul egyáltalán nem, vagy csak minimálisan beszélő ügyfelekkel. Megtapasztalják, hogy a saját, nem túl választékos szóhasználatukkal is megértik őket, és minek is tanulnának, ha így is elboldogulnak, nem igaz?
Lehet, hogy leesik az állad, de nem árt, ha tudsz róla: a külföldi élethez társított, önműködő nyelvtanulás nem más, mint egy felturbózott mese. Nézzünk mögé, hogy vajon miért! Ehhez nem kell mást tennünk, pusztán józan paraszti ésszel végiggondolni, milyen egy magyar határokon túli életforma kommunikációs fronton, mennyiségi és minőségi viszonylatban. Nézzük!
Mennyit beszél angolul egy Angliában élő átlagos magyar?
Valószínűleg a napjának jelentős részét a munkája teszi ki. Az is sanszos, hogy mint a legtöbb melóhelyen, egy körülbelül 150-200 szavas hivatali szókincs a társalgások alapja. A szakmai kötelezettségei után beszalad a boltba, ahonnan legtöbbször úgy jön ki, hogy az üdvözlési és illemtani rutin szókészleten kívül semmi egyéb elemet nem használ. Jó eséllyel ezt követően máris hazafelé veszi az irányt, ahol a családdal, a haverokkal leginkább magyarul beszélget majd. Ha véletlenül közbejön egy hivatali ügyintézés, lámpalázas lesz, gyomorgörcsökkel spékelve, hiszen ki kell lépnie a komfortzónájából, használnia kell az angolt. Vagyis csupán helyrajzi sajátosság, hogy Angliában tartózkodik, a nyelvi készségeire ez nincs nagy hatással.
Hogy használja az angolt?
Hidd el, nem cifrázza. A legegyszerűbb szavakkal. Ami éppen az eszébe villan. Egyetlen célja van ugyanis: megoldani az éppen aktuális szituációt. Akár hiszed, akár nem, cseppet sem érdekli, hogyan mondja, kizárólag arra koncentrál, mit szeretne elmondani. Nyilvánvaló, hogy ehhez a mindennapi, jól funkcionáló szókészletéből merít elemeket, ami átlagosan nem túl számottevő. Az aktív szókincs tágítására külföldön élve ugyanúgy erőfeszítéseket kell tenni, mint idehaza, mert attól, hogy valaki britföldön kel és fekszik, az angol nyelvi sémák nem épülnek be a memóriájába, de az igeidők sem rögzülnek maguktól. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a kivétel csak erősíti a szabályt, ezért pont mi leszünk a szerencsések, de nem, ez csak egy pie in the sky, vagy ahogy felénk mondják: hiú ábránd.
Miről beszél az, aki külföldön él?
Jó esetben a mindennapi életéről, ami talán felöleli a középfokú nyelvvizsga témaköreit. Esetleg még a munkahelyi feladatairól. Ha szerzett barátokat, és összejár velük, akkor ehhez hozzácsapódhat az új cimborák érdeklődési köre, a napi közéleti események, és talán még a magyarként megélt helyzetének témája. Ez már egy merészebb becslés, viszont témakörök szempontjából így is édeskevés. Vagyis? Hol tartunk ismét? Bizony, a fejlődéshez kötelezően és módszeresen tágítani kell a látószögét. Meg kell tanulnia olyan dolgokat, amiknek köszönhetően intelligensen nyilváníthat véleményt, megértően reagálhat mások érzéseire, vagy amikkel humorosan ecsetelheti, mi történtek vele, vagy éppen mi nem.
Milyen ütemben fejlődik az angolja annak, aki Angliában él?
Egy angliai tartózkodás hosszú távú angol nyelvi fejlődési koncepció nélkül zsákutca, ami anyagilag lehet, hogy jobb kilátásokat tartogat, de lelkileg és személyiségileg semmiképpen sem egy előnyös lehetőség.
Ha valaki azt akarja, hogy fejlődjön az angolja, annak tennie kell érte. Tanulni. Beszélni. Akarni. Nagyon. Pontosan úgy, mintha itthon lenne. Mert az anyanyelvi környezet sokat segít, de nem váltja ki és nem helyettesíti az angol nyelvtanulást. Kellene egy tipp a tényleg tuti online angol nyelvtanulási módszerhez? Van: a Speak! Nyelviskola. A módszerünk egy végtelenül egyszerű alapelvre épül: angolul beszélni kizárólag beszéd közben lehet megtanulni. A túl sok elmélet megöli a gyakorlatot, csomót köt a nyelvedre. Éppen ezért megalkottuk a 100% beszéd 0% könyv módszert, ami szerintem önmagában is inspiráló. Kipróbálod? Itt az online angol szintfelmérőnk. Nyugi, ingyenes!
Németh Márti,
ATP szövegírás, marketing szövegíró