[Interjú] „Amióta diákként is megismertem a sulit, nem maradt kérdőjel a fejemben, és tudom, hogy nincs ennél jobb nyelviskola Budapesten”
Névjegy: Váli Ági nem csak az egyik legszorgalmasabb diákunk, hanem az a mindig mosolygós munkatársunk is, aki már az első héten a nevén szólítja a diákokat. A továbbiratkozási iroda vezetőjeként ő intézi a nálunk tanuló diákok ügyes-bajos dolgait, és minden követ megmozgat azért, hogy ideális körülményeket teremtsen a tanuláshoz. Szabadidejében sokat olvas, és rendszeresen edz, hogy mindig csúcsformában legyen. Most a vele készült interjút olvashatjátok 🙂
SpeakMan: Emlékszel még, hogy hol bukkantál ránk, hogyan találtál a Speak!-re?
Ági: Igen, emlékszem. Tavaly áprilisban, amikor éppen egy munkahelyváltás közepén tartottam, felmentem a netre és azt mondtam, hogy akkor nézzünk egy másik nyelviskolát. Korábban egy másik nyelviskolában dolgoztam.
Beírtam a keresőbe, hogy nyelviskolák és a Speak! volt az első, ami megjelent és megláttam, hogy van is álláslehetőség. Azon nyomban az volt az első dolgom, hogy felfrissítettem az önéletrajzomat és már küldtem is a jelentkezést.
Nagyon izgultam, mert nagyon szerettem volna bekerülni nagyon szimpi volt minden.
Aztán két hét leforgása alatt megszületett a döntés, és megkaptam az értesítést, hogy fel is vettek ide. Baromi boldog voltam 🙂
SpeakMan: Milyen itt dolgozni? Vigyük be az olvasókat egy kicsit a színfalak mögé.
Ági: Először is nagyon szeretek itt dolgozni. Alapjáraton egy nagyon laza, vidám ember vagyok, és imádok itt lenni és foglalkozni a diákokkal. De nem csak a diákokat szeretem, hanem a kollégákat is.
Nagyon jó a csapat, összedolgozunk, jól megy a közös munka, mindig vidámság van és jókedv, de mellette megvan a szükséges határozottság, szervezettség, és mindenki tudja, hogy mi a dolga.
Összességében imádok itt lenni, szerelmes vagyok a munkámba 🙂
SpeakMan: Ha egy dolgot kellene kiemelni, mit szeretsz a legjobban a Speak!-ben?
Ági: A csapatot. Nagy az összetartás, bárki, bármikor készen áll rá, hogy segítsen a másiknak. Nagyon fontos, hogy az ember milyen környezetben dolgozik és itt óriási energia van.
Baromi nagy az összetartás, tényleg mindenki számíthat mindenkire és ez nagyon sokat jelent. Ez hatalmas érték, és nagyon sokat jelent számomra.
SpeakMan: Minden leendő munkatársunk végigjárja azt az utat (szintfelmérő, bemutatóóra), amit a diákok is, hogy ők is megtapasztalják milyen érzés az asztal másik oldalán ülni. Te milyen élményekkel távoztál a szintfelmérőről és utána a bemutatóóráról?
Ági: Nagyon jó volt, óriási volt a hangulat a bemutatóórán. Számomra teljesen új volt, amit hallottam, kezdő angolosként pedig a nyelvtani részekben jócskán volt újdonság.
Emlékszem, ami elsőre megfogott, az a légkör volt.
A szintfelmérőtől picit féltem, mert korábban nem tanultam angolul, és amikor szembesültem vele, hogy meg kell írnom a tesztet, akkor eléggé berezeltem. De a csajoknak hála gyorsan feloldódtam, az írásbelim sem lett vészes és még 3-4 mondatot is el tudtam magamról mondani. Összességében elégedett voltam, és nem maradt bennem semmi az előzetes rossz érzésekből.
Ez és a bemutatóóra felejthetetlen élmény marad számomra.
SpeakMan: Azóta nem csak a csapatunkat erősíted, hanem néhány hónapja diákként csatlakoztál is az egyik tanfolyamunkhoz. Szerinted miért téged választottunk meg a Hónap Diákjának?
Ági: Ezen én is gondolkodtam, hogy vajon miért én. Baromira meghatódtam.
Amikor a vezetőségi megbeszélés után körbement a jelöltek listája, a többiek pedig elkezdték e-mail-ben leadni a szavazataikat, és láttam, hogy „Én Ágira szavazok”, nem is értettem milyen Ágira.
Aztán gyorsan átfutottam a jelöltekről szóló ajánlásokat, amiket a tanáraink írtak, és ledöbbentem, amikor megláttam a nevemet. Elképesztően jól esett, hogy nem csak rajta vagyok a listán, de a többiek ebből a 15+-os listából engem választottak Gerlang Tomi mellett.
Egyből írtam az öcsémnek, aki egyébként nagyon jól beszél angolul, és mondtam neki, hogy képzeld, lehet én leszek a Hónap Diákja, és ő csak annyit írt vissza, hogy nagyon büszke rám. Szóval azóta a fellegekben járok, és az eddigieknél is keményebben fogok tanulni, hogy rászolgáljak erre az elismerésre.
SpeakMan: 4 hónapja jársz a tanfolyamra, és nem úgy tűnsz, mint aki abba akarná hagyni a tanulást. Mi ad erőt a folytatáshoz? Mi motivál?
Ági: Most A2-1 – es szinten vagyok, és ez a második tanfolyamom. Maximalista vagyok, és ha valamibe belekezdtem, akkor azt minimum 110%-on csinálom.
Most az angol áll az első helyen, elszánt vagyok, és nagyon akarom ezt az egészet.
A csoporttársaim elképesztően jófejek, nagyon szeretem a tanáromat, Timit, és tök jó érzés, hogy diák vagyok, és ennyi idősen újra „iskolapadban ülök”.
Az egész egy nagy (és nagyon hasznos) buli, amit élvezek, és egyáltalán nem érzem tehernek, hogy tanulnom kell.
A hétvégéimnek is szerves részévé vált, hogy foglalkozzak az angollal: vasárnap, ebéd után fogom a füzetemet, leülök házit írni, gyakorolok, tanulom a szólistákat. Igyekszem mindent beleadni.
Ezért, amikor az első szintközi kihíváson csak 95% lett a teszteredményem, azt hittem megőrülök. De komolyan 🙂
Megfogadtam magamnak, hogy addig biztos nem hagyom abba a tanulást, amíg nem tudok megírni egy vizsgát 100%-osra. Nem a vizsga kedvéért, hanem amit a vizsga jelképez.
SpeakMan: Mesélj még egy picit a csoportodról és a tanárodról. Hogy jössz ki a többiekkel? Milyen ilyen szerepben együtt dolgozni egy kollégával?
Ági: Nagyon szeretem Timi határozottságát. Karakán, olyan „mindjárt kilógatok valakit az ablakon”-típus, de én ezt szeretem, és ezt is várom el egy tanártól.
Teljes erőbedobással és hatalmas szívvel tanít, óráról órára odateszi magát, és hajtja az egész csapatot. Engem is úgy kezel, mint a többieket, aminek én baromira örülök. Nagyon profin áll hozzá az egészhez.
Az elején picit tartottam tőle, hogyan tudom majd összeegyeztetni a továbbiratkozási irodában ülő Ágit és a diák Ágit, de szerencsére könnyen ment. Amikor belépek a tanfolyamterembe, akkor azért teszem, mert tanulni, fejlődni szeretnék, és ezt a többiek is értik.
Úgy vettem észre, hogy még tetszik is nekik a dolog, és persze nekik is jó, hogy kéznél van egy „bennfentes”. Nagyon jól megvagyok velük, cukik és aranyosak mindannyian.
SpeakMan: Ha kéne mondanod egy dolgot az angolban, amit nagyon megszerettél amióta tanulsz, mi lenne az?
Ági: A jövőidőt nagyon szerettem tanulni, de mindenevő vagyok, az egész nyelvet megszerettem.
Tudod mit szeretek igazán az angolban? A Speak!-et, a sulit. Nekem ez a kettő elválaszthatatlan egymástól.
SpeakMan: Mennyit tudsz a tanfolyamon kívül foglalkozni a tanulással?
Ági: A vasárnap délutáni szeánszomról más meséltem, de a füzetem is 0ltalában nálam van, úgyhogy utazás közben is szoktam olvasgatni.
Keddről csütörtökre általában szerdán csinálom a házit, csütörtökről keddre vasárnap tanulok és akkor csinálom az extra leckéket is 🙂
SpeakMan: Mi a végső célod az angollal?
Ági: Végig akarom csinálni az összes szintünket (a Speak! Nyelviskolában jelenleg 17 tudásszint van – a szerk.).
El akarok jutni a legtetejére, a felsőfok végére. Mondtam, maximalista vagyok és 110% alatt nem is pörgök igazán J
SpeakMan: Szerinted érdemes megpróbálni az angoltanulást annak is, akinek semmiféle előképzettsége nincsen?
Ági: Naná. Ma már tényleg szinte mindenhol elvárás az angol – angoltudás nélkül szinte lépni sem lehet.
Persze nem elég a külső kényszer, belülről kell jönnie a késztetésnek. A sikeres tanuláshoz persze nem csak motiváció kell, hanem motiváló közeg, jó hangulat, jó csapat, jó módszer, jó tanárok. Ez szerencsére a Speak!-ben alap.
SpeakMan: Mivel bíztatnád azokat, akik még nem mertek belevágni a tanulásba?
Ági: Hajrá, jöjjenek és nézzék meg, hogy milyen, mert ebbe bele fognak szeretni 🙂
Zsuzsi, aki az elődöm volt a továbbiratkozási irodában, anno diákként kezdte a Speak!-ben a pályafutását, és sokat mesélt arról, hogy miket tanult korábban. Mivel akkor én még nem jártam tanfolyamra, az egész olyan fura volt, meg ismeretlen. Az ismeretlentől pedig fél az ember.
Amióta diákként is megismertem a sulit, nem maradt kérdőjel a fejemben, és tudom, hogy nincs ennél jobb nyelviskola Budapesten.
Szóval bátorság, ismerjétek meg a sulit, hogy soha többé ne kelljen félnetek az angoltól és az angoltanulástól.
Ha kedvet kaptál Ágitól a tanuláshoz, jelentkezz be ingyenes szintfelmérőnkre, mert javában zajlik a Nagy Tankönyvgyűjtési Akciónk és 5 000 Ft értékű tréningbónuszt adunk a megunt régi angolkönyved helyett, ha augusztus 20-ig elkezded a tanfolyamodat:
