Ebben az interjú sorozatban olyan munkatársakkal beszélgetünk, akik elképesztően fontos munkát végeznek a Speak!-ben, viszont picit kevesebb “reflektorfény” jut rájuk, mint a rendszeresen “szereplő”, publikáló kollégákra.
A mai interjúban Józsival beszélgetünk, aki nem csak alapítója, tulajdonosa, hanem ügyvezetője is a Speak! Nyelviskolának. Interjú az emberrel, aki nélkül ma egészen biztosan nem lenne a beszédközpontú nyelvoktatásnak oázisa Magyarországon.
SpeakMan: Egész pontosan mi a feladatod a cégben? Hogy telik egy napod?
Józsi: A Speak!-nek nem csak tulajdonosa, hanem ügyvezetője is vagyok, így gyakorlatilag az a feladatom, hogy összehangoljak „mindent mindennel”, a cég osztályainak és munkatársainak munkáját egymással, és a víziónkkal.
Vezetőként nekem kell összefognom és irányítanom a csapatot, ami nem csak a célkitűzések megfogalmazására szóló feladat, hanem napi szintű koordinációt és projektmenedzsmentet jelent.
Az ügyvezetés mellett a pénzügyeket is én tartom kézben, hogy a cégnek stabil alapjai, a kollégáknak pedig betonbiztos munkahelye legyen.
A napjaim megbeszélésekkel, tárgyalásokkal, folyamatos levélírással, telefonálással, és nem kevés tervezőmunkával telnek, de mindig szakítok időt arra, hogy beszélgessek a munkatársakkal, és szeretek részt venni az értékesítési munkában is, hogy élő maradjon a kapcsolatom az ügyfeleinkkel.
SpeakMan: Amikor nem dolgozol, mivel töltöd a szabadidődet? Mit szeretsz csinálni munkaidőn kívül?
Józsi: Négy gyermekem van, és igyekszem annyi időt tölteni velük amennyit csak tudok. Főleg a kisebbekkel, akik ebben a korban még nagyon igénylik a törődést, és én is szeretnék jelen lenni a lehető legtöbb „első pillanatnál”.
A családomon és Speak!-en kívül a harmadik nagy szenvedélyem a sport. 2017 júliusában hagytam abba 40 év után az aktív kézilabdázást, ami nagyon sok időmet elvette ugyan, de minden percét szerettem.
A Domony KSE-ben nem csak játékosként, hanem a klub elnökségének tagjaként is dolgoztam, és főleg pénzügyi területen igyekeztem segíteni a csapat munkáját. A forrásszerzésen kívül az utánpótlásnevelésben is aktívan részt vettem, és nagyon büszke vagyok rá, hogy ma már 60 utánpótlás játékos edz a klubunkban.
Amióta letettem a kézilabdát a futás felé fordult a sport iránti szenvedélyem. Reggel 6:00 és 7:30 között szoktam futni, hetente 3-4 alkalommal, és tavaly több mint 1500 km-t sikerült teljesítenem.
A futás jó lehetőség arra, hogy a napi rohanás előtt átgondoljam a céges és magánéleti dolgaimat, a terveket, ötleteket és persze formában is tart, ami nagyon fontos, mert cégvezetőként fizikailag is bírnom kell az iramot.
SpeakMan: Mit szeretsz a legjobban a munkádban?
Józsi: Mindent. De tényleg.
Ha egy dolgot kell kiemelnem, akkor talán azt, hogy ügyvezetőként menedzselhetem a munkafolyamatokat, és terelgethetem a munkatársakat.
Azt a legjobb érzés látni, ahogy egy kezdő, zöldfülű munkatársból profi, érett szakember lesz a közös munka során.
SpeakMan: Cégvezetőként, vállalkozóként mire vagy a legbüszkébb a Speak!-kel kapcsolatban?
Józsi: Büszke vagyok a cégemre. Korábban is sok mindennel foglalkoztam, voltam alkalmazott, középvezető, dolgoztam külföldön, vezettem feltörekvő kkv-kat is, de még soha nem éreztem azt, hogy ennyire értelmes és jó célért dolgozom.
A Speak! Nyelviskola valójában nem az angoltanulásról és a tanításról szól. Az angol csak egy eszköz, amivel a hozzánk járó emberek jobb minőségű, boldogabb, teljesebb életet élhetnek.
Ma már tudom, hogy a legtöbb, amit az embereknek üzletemberként és magánemberként adhatok az a tudás, ami hozzásegíti őket a vágyaik megragadásához, az álmaik megéléséhez.
Mélyen hiszek benne, hogy az emberek az oktatás segítségével képesek magukat felemelni, elrugaszkodni arról a pontról, ahol picit megtorpantak, és változtatni a sorsukon, az életükön.
Az a nyelvtudás, amit tőlünk kapnak, abban segít nekik, hogy saját erejükből legyenek képesek javítani az életminőségükön, és ezt ne mástól, az államtól, vagy a lottóötöstől várják.
Minden nap azért jövök be dolgozni, mert hiszek abban, hogy jól használható kulcsokat készítünk a diákjaink számára karrierajtókhoz, a világ felfedezéséhez, az emberi tudástárhoz való hozzáféréshez, új világok megismeréséhez, vagy új kapcsolatok kialakításához.
Ebben pedig hihetetlenül megerősít, amikor azt látom, hogy a volt és meglévő diákjaink a nálunk megszerzett tudás segítségével előléptetést, fizetésemelést kapnak, diplomát szereznek, saját vállalkozást indítanak, vagy éppen egy új állás miatt költöznek Új-Zélandra, Dél-Afrikába, Izlandra, vagy Argentínába.
Ahogy egyre nagyobbra nő a Speak! úgy fogunk tudni egyre több és több ember kezébe ilyen kulcsokat adni, és ez a kiapadhatatlan motivációforrás számomra.
SpeakMan: Szerinted hol fog tartani a Speak! 5 év múlva?
Józsi: A cél az, hogy több ezer diák tanuljon nálunk. Rövid időn belül szeretnénk megnyitni Budán a második Speak!-et is, 5 év múlva pedig már nem tartom elképzelhetetlennek, hogy franchise rendszerben a vidéki nagyvárosokban is jelen leszünk.
A hosszú távú vízióm az, hogy ne csak itthon vigyük sikerre a tankönyvmentes és beszédközpontú angoltanítást, hanem vigyük el olyan országokba is a módszerünket, ahol szintén legendásan gyenge az iskolai angoloktatás, és az emberek nyelvtudása.
Péterrel, a társammal mindketten szeretjük a focit, így már ki is néztük magunknak az első célországot: szerintünk Barcelona és Madrid is megérdemelne egy Speak!-et, mi pedig egy-egy bérletet a gránátvörös-kékek és a „galaktikusok” meccseire.
Viccet félretéve, tényleg az a terv, hogy idővel külföldön is szerencsét próbáljunk, a mediterrán térség pedig szakmai szempontból megalapozott választásnak tűnik, de azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy az amerikai kontinensen, vagy Ázsiában terjeszkedjünk tovább.
Hiszem, hogy az üzleti modell, szakmai alap és vállalati kultúra, amit 2013 óta létrehoztunk, a világ más részein is megállja a helyét. Ha nem is öt év múlva, de még jóval a nyugdíjas éveim előtt meg fogjuk csinálni.