„A nyelvtudás kiszélesíti a lehetőségeket.” – interjú Ágival, a Hónap Diákjával
Névjegy: Ági Budapesten él, gyógytornászként mozgássérült gyerekekkel foglalkozik. Kevés szabadidejében szeret olvasni, és természetesen angolozni.
SpeakMan: Gratulálunk a Hónap Diákja címhez! Te is bizonyítottad a teljesítményeddel, kitartásoddal és szorgalmaddal, hogy megérdemled ezt az elismerést. Szerinted miért téged választottunk?
Ági: Már lassan két éve kitartóan tanulom az angol nyelvet ebben a nyelviskolában. Igyekszem minden órán részt venni, a házi feladataimat elkészíteni, a szintközi és szintzáró tesztekre rendesen felkészülni.
Gondolom ezek is szerepet játszottak a választásban.
SpeakMan: Hogy hogy az angolt választottad?
Ági: Úgy gondoltam, ha megtanulok angolul, bárhová utazom, képes leszek kommunikálni az emberekkel, hiszen rengeteg helyen ez a hivatalos nyelv, ahol pedig nem, ott is rengetegen beszélik.
Úgy gondoltam az angollal nem lőhetek mellé, azzal bárhol megértethetem magam.
SpeakMan: „Régi motoros” vagy már nálunk, milyen volt ez az időszak? Hogy érzed magad a Speak!-ben?
Ági: 2015. március végén indult egy kezdő angol csoport, oda kerültem be a szintfelmérő alapján.
Régen, nagyon rövid ideig tanultam angolul egy nyelviskolában heti két órában, de nem voltam elég kitartó, abbahagytam, és gyakorlatilag mindent elfelejtettem.
Természetesen mindig éreztem az angol nyelvtudás hiányának negatív hatásait, de körülbelül addigra jutottam el odáig, hogy tennem kell valamit, ha jobban akarom érezni magam a bőrömben, nyitottabb szeretnék lenni más kultúrák-emberek iránt, magabiztosan és félelem nélkül akarok utazni külföldre.
A munkám során is egyre több lehetőség nyílt külföldi tanulmányutakra. Egy biztos, a nyelvtudás mindenképpen kiszélesíti a lehetőségeket.
SpeakMan: Ha visszatekintesz erre az időszakra, van olyan emlék, vagy meghatározó pillanat, ami különösen kedves neked?
Ági: Nem tudok egy ilyen meghatározó pillanatot említeni. Az esetek döntő többségében nagyon jól érzem magam az órákon, jó dolog új emberekkel megismerkedni, és még akkor is vidáman és gyorsan telik az idő, ha nagyon fáradt vagyok.
SpeakMan: Sikerült már tesztelned a tudásodat élesben?
Ági: Még nem, de áprilisban utazom egy tanulmányútra, Törökországba, ahol biztosan használnom kell az angoltudásomat. Ez lesz az első igazi megmérettetés.
SpeakMan: Sok időt igényel a felkészülés óráról-órára?
Ági: Meglehetősen sok házi feladatot kapunk, úgyhogy elég sok időbe telik annak a megírása. Emellett természetesen a szavak és nyelvtani szerkezetek megtanulására, gyakorlására is kell időt fordítani.
Irigyelem azokat a társaimat, akik egyszeri elolvasás után képesek megjegyezni, rögzíteni a szavakat. Nekem ez több időt és rendszeres ismétlést igényel.
Ági gyógytornászként, mozgássérült gyerekekkel foglalkozik. Kevés szabadidejében szeret olvasni, és természetesen angolozni.
SpeakMan: A házi feladatokon kívül még hogyan fejleszted a tudásod?
Ági: Beszereztem néhány, nem túl nehéz szövegű angol nyelvű könyvet, és próbálok időt szakítani azok olvasására.
SpeakMan: Meddig szeretnél eljutni? Van végcél az angollal?
Ági: A célom az, hogy félelem nélkül, magabiztosan tudjak megszólalni angolul, bátran tudjak beszélgetést kezdeményezni, vagy egy beszélgetésbe bekapcsolódni.
Egyszóval ne legyenek nyelvi korlátai annak, hogy jól érezzem magam egy idegen országban, vagy idegen anyanyelvű emberek között.
SpeakMan: Végül, ha van tanácsod a most kezdők számára, mi lenne az?
Ági: Bármennyire is nehéz, ne adják fel, próbáljanak kitartani, és végigmenni az összes szinten, ami előttük áll.
Ne hagyjanak ki tanfolyamot, ne szakítsák meg szünetekkel a tanulásukat.
Ha kitűztek egy célt, mindenképpen menjenek végig a cél felé vezető úton, és a végén nézzenek vissza, és értékeljék az elért eredményt.
