„Ma az angol elengedhetetlen, mindenképpen meg kell tanulni, és ez egy irtózatosan jó hely erre” (interjú)
Névjegy: Tamás közlekedésmérnökként végzett, és a szakmájában helyezkedett el. „Kötöttpályás srác”, jelenleg is a metrónál dolgozik. Szabadidejében szeret a természetben túrázni és biciklizni, hogy – saját szavaival élve – „kiszabaduljon a városból”.
SpeakMan: Emlékszel még rá, hol bukkantál a Speak!-re?
Tamás: Amikor eldöntöttem, hogy angolul szeretnék tanulni, elkezdtem nyelviskolákat nézegetni, és böngészés közben ugrott fel Facebook-on és Google-ön is hirdetésetek.
Amikor felmentem a weboldalatokra, elsőre nagyon gyanúsak voltatok. Gondoltam ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.
Ezért úgy éreztem, hogy el kell jönnöm megírni a szintfelmérőt és megnézni a bemutatóórát, ami teljesen megfogott. Azt mondtam, hogy ha ez tényleg ilyen, akkor nekem ez kell.
SpeakMan: Mi fogott meg a legjobban? Mi az, ami megragadott a bemutatóórán, vagy az azóta eltelt időben?
Tamás: A módszer. Hogy folyamatosan beszéltetve vagyok, leköti az ember figyelmét, nem hagy elkalandozni.
Nagyon tetszik a Speak!-ben, hogy itt tényleg percre pontosan jönnek-mennek a tanárok, kezdődnek az órák, nincs szervezetlenség. Itt tényleg minden pengén leszervezett.
Életem egyik legjobb 1 éve volt, amit itt töltöttem.
Tavaly júliusban kezdtem el A1-2-őn [újrakezdő szint – a szerk.], és a jövő héten fejezem be a B2-2-őt [középfokú szint – a szerk.].
SpeakMan: Mi ad erőt a folytatáshoz? Mi motivál arra, hogy egy évnyi tanulás után sem akarod abbahagyni?
Tamás: Leginkább az, hogy nekem nagyon szükségem van egy nyelvvizsgára, mert a diplomám bent van az egyetemen.
Úgyhogy nekem a Speak! kvázi egy diplomamentés 🙂
Soha nem szerettem nyelvet tanulni, ami valószínűleg a rossz gimnáziumi élmények miatt alakult így – egyáltalán nem volt színvonalas az oktatás – viszont itt egészen mást tapasztaltam.
A nyelvvizsga felkészítő tanfolyam, amit most fejezte be, világított rá nagyon élesen, hogy tényleg van egy nyelv, amit az angolok, amerikaiak beszélnek, és van egy másik nyelv, amit a vizsgán kérnek el.
A „sima” tanfolyamon szerencsére a beszélt nyelvet tanultuk, a nyelvvizsga-felkészítőn viszont tényleg arra készített fel a Speak!, hogyan szerezzem meg a papírt. Ez így tökéletes párosítás volt.
SpeakMan: Mesélj picit a csoportodról, a tanárodról.
Tamás: A csoportban hárman vagyunk, akik A1-2 óta Gergő vezetésével tanulunk, akit most a nyáron Szandi helyettesített. Gergő tényleg egy nyelvész típus, nagyon jól át tudja adni azt, amit korábban sosem értettem, a nyelv logikáját.
Szandinak a dinamizmusa dobta fel az órákat, Zsaniban pedig, aki a nyelvvizsga felkészítőt tartotta nekem, az abszolút profizmus tetszett.
Szóval az a helyzet, hogy nekem több tanárom is volt, néhányszor voltak helyettesítések is, de én még ebben a nyelviskolában rossz tanárral nem találkoztam.
Alapvetően mindenki ugyanazt a módszert használja, és persze vannak dolgok, amikben különböznek egymástól a tanárok, de abban nincs különbség, hogy mindegyikőjük profin tanít, ugyanolyan jól alkalmazza a módszert, és ez baromira tetszik nekem.
SpeakMan: Ha kéne mondanod egy dolgot az angolban, amit nagyon megszerettél az elmúlt 1 évben, mi lenne az?
Tamás: Magának az angolnak a tanulása. Régen nagyon nem szerettem az angolt, a beszédben most is érzem, hogy a csoporttársaim ügyesebbek, mint én, de itt megszerettem magát a nyelvtanulást.
Ehhez olyan sikerélmények is hozzájárulnak, mint az, hogy már egyáltalán nem okoz gondot megírni egy hivatalos levelet angolul céges ügyben.
SpeakMan: Mennyit tudsz a tanfolyamon kívül foglalkozni az angollal?
Tamás: Sajnos elég keveset, főleg így, hogy két tanfolyamot párhuzamosan csináltam. Gyakorlatilag csak a hétvégéken tudtam foglalkozni az angollal, illetve korábban, a NYEK [nyelvvizsga előkészítő – a szerk.] előtt hétköznap délutánonként, vagy üresjáratokban is tanultam.
SpeakMan: Van ötleted, hogy Ági mellett miért téged választottunk most a Hónap Diákjának?
Tamás: Hát már poénkodtunk a lányokkal a továbbiratkozási irodában, hogy lassan kellene itt nekem valamilyen kollégiumi szoba, mivel az elmúlt egy hónapban szinte minden délután bent voltam a Speak!-ben 🙂
Volt olyan hét, amikor minden hétköznap délutánomat itt töltöttem, mert még BEBE-re [Bebetonozó szeminárium – a szerk.] is eljöttem, szóval azt hiszem elsősorban a kitartásom miatt.
Egyszer-egyszer hiányoztam csak a tanfolyamról, folyamatosan készültem a szintközi-, és szintzáró vizsgákra, amiknek mindig úgy futottam neki, hogy muszáj bőven 90% fölött sikerülniük. Amikor egyszer becsúszott egy 88% már tényleg magam alatt voltam.
Azt hiszem ezért a hozzáállásért, és a megszakítás nélküli tanulásért kaptam meg, és tényleg nagyon köszönöm az elismerést – nagyon jól esett, jól esik.
SpeakMan: Mivel biztatnád azokat az embereket, akik még nem mertek belevágni a nyelvtanulásba?
Tamás: Először is azzal, hogy mindenkinek kötelezővé tenném, hogy nézze meg a bemutatóórát. Főleg azoknak, akik már voltak más nyelviskolában, vagy otthon tanulgatnak, és csalódtak ezekben a módszerekben.
Mindenkinek a saját bőrén kellene megtapasztalnia, hogy milyen is egy Speak!-es óra.
Lehet ,hogy valakinek nem klappol ez a rendszer, nem tetszik, de az is biztos, hogy az elmúlt egy évben én nem találkoztam a Speak!-ben olyan emberrel, aki azt mondta volna, hogy azért nem folytatja a tanulást, mert nem tetszik neki a módszer.
Ma az angol elengedhetetlen, amit érdemes megtanulni, és ez egy irtózatosan jó hely erre.
Ha kedvet kaptál Tomitól a tanuláshoz, fogadd meg a tanácsát, jelentkezz be ingyenes szintfelmérőnkre, és tapasztald meg a saját bőrödön a bemutatóórán milyen érzés gyomorgörcs nélkül végigbeszélni 90 percet angolul: