Ebben az interjú sorozatban olyan munkatársakkal beszélgetünk, akik elképesztően fontos munkát végeznek a Speak!-ben, viszont picit kevesebb “reflektorfény” jut rájuk, mint a rendszeresen “szereplő”, publikáló kollégákra.
A mai interjúban Marcival beszélgetünk, akivel gyakran összefuthatsz anélkül, hogy személyesen kellene találkoznotok egymással.
SpeakMan: Mióta dolgozol a Speak!-ben?
Marci: Az első blogbejegyzésemet 2014 márciusában írtam a sulinak. Akkoriban egy közös cég felépítésen dolgoztam egy grafikus sráccal, aki korábbról ismerte Józsit, és a Speak! indulásánál segített összerakni az arculatot.
Rajta keresztül ismertem meg Józsit és Pétert, szinte azonnal el is indult a közös munka, 2015 januárjától pedig már főállású marketingesként erősítettem a csapatot. Tavaly szeptember óta a marketing mellett az ügyfélszolgálat munkáját is én vezetem, és ügyfélszerzési vezetőként hajtom a suli szekerét.
SpeakMan: Egész pontosan mi a feladatod a Speak!-ben?
Marci: Röviden az én felelősségem, hogy a meglévő diákok mellé folyamatosan érkezzenek újak, hogy és eközben a Speak! egy ismert és szerethető brand legyen, amely valóban törődik az ügyfeleivel, és folyamatosan értéket ad, hasznos tudást oszt meg velük.
Még rövidebben: én vagyok a Speak! „magyar hangja”.
Legtöbbször „velem beszélgetnek” az új ügyfelek a weboldalon, a Facebook oldalunkon, Instagramon, tőlem kapnak hírlevelet, az általam írt cikkeket olvassák a blogon, és azokra a hirdetésekre kattintva regisztrálnak ingyenes szintfelmérőre, amik az én klaviatúrámból pattantak ki.
Ez hetente több ezer karakternyi szöveget, rengeteg grafikai tervezési feladatot, és persze sok más teendőt is jelent, de szerencsére idén nyáron megérkezett hozzánk Petra, aki nem csak szupertehetséges, hanem igazi „megvalósító” szemléletű marketinges, akivel öröm együtt dolgozni. Az ő felbukkanása óta merek nyugodtan elmenni szabadságra 🙂
A munkaköröm másik fele az ügyfélszolgálat koordinálása, de szerencsére itt is könnyű dolgom van. Kriszti személyében olyan ügyfélszolgálati vezető irányítja az oktatásszervezői feladatokat és az értékesítői csapatot, aki ugyanolyan elkötelezett a cég iránt, és maximalista a saját munkájával szemben, mint én.
Tényleg baromi mázlistának érzem magam, hogy ilyen helyen, ilyen emberekkel dolgozhatok együtt, ilyen jó célért.
SpeakMan: Amikor nem dolgozol, mivel töltöd a szabadidődet? Mit szeretsz csinálni munkaidőn kívül?
Marci: Legtöbbször könyvvel a kezemben látnak a családtagjaim, de otthon mindig szól a zene, ami szerencsére nem csak nekem, hanem a feleségemnek is nagy szenvedélye. Szeretünk utazni, közösen főzni, és hajlamosak vagyunk hajnalig sorozatokat nézni.
Mostanában pedig majdnem minden szabad percemet a családi alapítványunk, a Balatoni Álomműhely szervezésére, megismertetésére fordítom.
A nagyapám tavaly ősszel hunyt el, a családdal pedig elhatároztuk, hogy létrehozzuk ezt az alapítványt, és olyan nehéz sorsú, tehetséges gyerekek oktatását fogjuk támogatni nagyapám egykori szülőfalujában, ahol a szülők nem tudják finanszírozni a továbbtanulást.
A következő, 2018/2019-es tanévtől ítéljük oda először a Kormos Sándor ösztöndíjat, és a felsőtagozat kezdetétől a felsőfokú tanulmányai végéig fogjuk anyagilag támogatni az ösztöndíjasunkat. Hosszútávon pedig szeretnénk egyre több és több gyermeket bevonni a programba, hogy sok száz balatoni gyermek álmait válthassuk valóra, és ezzel biztosítsuk ennek az icipici Heves megyei falunak a jövőjét.
Karácsonyi ajándék a Balatoni Álomműhelytől
Ezzel a videóval, és a Kormos Sándor ösztöndíj elindításával szeretnénk boldog karácsonyt, és álmokban gazdag, boldog új évet kívánni egész Balatonnak a családunk, és a Balatoni Álomműhely Alapítvány nevében <3#ösztöndíj #KormosSándor #DeákSanyi #BalatoniÁlomműhely #Balaton
Posted by Balatoni Álomműhely on Friday, 22 December 2017
SpeakMan: Mit szeretsz a legjobban a munkádban?
Marci: A szabadságot, amivel egy olyan cél megvalósításán dolgozhatok, ami minden egyes nap még nagyobb teljesítmény elérésére motivál.
A Speak!-ben munkatársként szerintem az az egyik legnagyszerűbb dolog, hogy a tulajdonosok nem söpörnek le minden javaslatot az asztalról, ami nem tőlük jött, sőt. Támogatják, bátorítják a saját kezdeményezéseket.
Itt azt érzem, hogy van értelme gondolkodni, és van lehetőség, hogy mindenki hozzátegye a magáét a „nagy egészhez”, és ezzel picit a „saját képünkre” formálhatjuk a céget.
SpeakMan: Mire vagy a legbüszkébb? Mi volt eddig a legnagyobb sikered?
Marci: Nehéz lenne egy nagy sikert kiemelni, hiszen a ma sikerei mindig a tegnap erőfeszítéseiből születnek, mi pedig 2015. óta keményen dolgozunk, és tudatosan követünk egy stratégiát, ami idén hozta a legtöbb gyümölcsöt.
Így sikerült átlépnünk az 1 000 fős diáklétszámot, így kerültünk be tavasszal az országos médiába a Nagy Nyelvtanulásai Felmérés c. kutatásunkkal, és így tudtunk a tavalyinál is nagyobb értékű tankönyvadományt eljuttatni a Baptista Szeretetszolgálat segítségével a Nagy Tankönyvgyűjtési Akcióban.
Személyesen talán a legnagyobb visszaigazolást az jelenti, hogy a szakma is kezd ránk odafigyelni.
A Speak! marketingeseként idén fordult először, hogy több rendezvényre, konferenciára hívtak előadni, mint amennyin vendégként részt vettem, és olyan cégektől, szakemberektől kapunk pozitív feedbackeket, akiket évek óta követünk.
SpeakMan: Szerinted hol fog tartani a Speak! 5 év múlva?
Marci: Ez azért fogós kérdés, mert két éve nem gondoltam volna, hogy mi leszünk Budapest leggyorsabban fejlődő nyelviskolája, szóval óvatos optimizmussal azt mondom, hogy határ a csillagos ég.
Az biztos, hogy a konkurenciának lesz min aggódnia, mert már most előkészítés, megvalósítás alatt áll pár olyan projekt, amivel néhány éven belül teljesen átrendezhetjük a piacot, a Speak!-ből pedig nem csak a főváros, hanem az ország egyik legsikeresebb nyelviskolájává válhat.