Kép forrása: canva – canva.com
Ha mostanában a szigetországban jársz, lehetetlen nem észrevenni, hogy a járókelők többsége piros pipacsot visel a kabátján. Van, aki papírból készült kitűzőt választ, mások textilből, vagy éppen fémből készült virágot tűz a mellére. De miért viselik ezt az angolok? Miért pont novemberben hordják, és miért éppen ezt a virágot?
A piros pipacs Nagy-Britannia egyik legfontosabb és legikonikusabb szimbóluma, amit milliók viselnek az év ezen szakaszában a megemlékezés jeléül. Ez a szokás mélyen beágyazódott a brit kultúrába, ezért angoltanulóként jó, ha te is tisztában vagy vele, hogy mit jelképez.
A pipacs története
A pipacs története Flandria és Észak-Franciaország mezőin kezdődik az I. világháború idején. A hónapokig tartó ütközetben több százezer katona vesztette életét, ám az offenzíva mégsem ezen bukott el, hanem a területet borító sár miatt. Mivel a küzdelem nagy része lecsapolt mocsarak területén zajlott, még a legnagyobb nyári hőségben is nedves volt a talaj, egy kisebb eső után pedig akkora volt a sártenger, hogy még a lánctalpas harckocsik is elakadtak benne. A helyzet csak fokozódott, amikor a folyamatos bombázás, a törmelékekből származó mész és a robbanóanyagokban található nitrogén a talajba került. Ugyanakkor ezek az anyagok olyan feltételeket teremtettek a földben, amelyek lehetővé tették a pipacsok virágzását, ezért ezrével nőttek ki a földből a lövészárkok között és az elesett katonák körül. Azonnal a remény, és az élet jelképévé vált a pipacs, ami ebben a szörnyű környezetben nőtt ki a pusztítás helyszínén.
Egy vers
Az, hogy a pipacs a megemlékezés jelképévé vált, John McCrae alezredes érdeme, aki az első világháborúban orvosként szolgált. Miután szemtanúja volt jó barátja, Alexis Helmer hadnagy halálának a második ypres-i csatában 1915-ben, Flandriai mezők címmel verset írt az elesett katonákról és a sírok között növő virágokról. A szavai örök helyet kaptak a történelemben, hiszen a katonai megemlékezések során még a mai napig hallhatóak a verssorok:
“In Flanders fields the poppies blow
Between the crosses, row on row”
A vers 1915 decemberében jelent meg a Punch magazinban, és szinte azonnal a háború egyik legnépszerűbb verse lett. Arra azonban, hogy a pipacs a megemlékezés hivatalos szimbóluma legyen, még pár évet várni kellett. Egy amerikai nő, Moina Michael 1918-ban olvasta a verset, és annyira meghatotta, hogy egy költeménnyel válaszolta rá, valamint megfogadta, hogy az emlékezés jeleként piros pipacsot fog viselni minden nap.
Egy nő erőfeszítése
Ahhoz, hogy Nagy-Britanniában is elterjedjen a piros pipacs jelképe, ismét egy nő erőfeszítéseire volt szükség. Anna Guérin 1921-ben látogatott az Egyesült Királyságba, hogy népszerűsítse az ötletet. Találkozót kért Sir Douglas Haigtól, aki az első világháború alatt előbb a Brit Expedíciós Haderő I. hadtestének, majd 1915-től a brit erők főparancsnoka volt a nyugati fronton. Miután nyugdíjba vonult, alapítványt hozott létre, és a veteránok támogatásával, segélyezésével, lakhatásuk támogatásával foglalkozott. Guérin azt javasolta, hogy adják el a pipacsos kitűzőket, hogy a bevételből származó összeget átadhassák a háborús veteránok és családjaik számára. A Royal British Legion alapítvány örömmel fogadta az ötletet, és 1921-ben megkezdődött a Poppy Appeal nevű program. Az első évben kilencmillió pipacsos kitűző fogyott el, ami rámutatott, hogy a briteknek hatalmas szükségük van az emlékezésre, ezzel együtt az emlékezés szimbólumára, és szívesen adakoznak a háborús veteránok számára is. A következő évben már harci sérüléseik miatt munkaképtelen volt katonákat alkalmaztak a kitűzők elkészítésére, és megszületett a pipacs virágos kitűző hagyománya.
Emléknap és kitűzők
Az 1920-as években a kezdeményezés tovább fejlődött, amikor nemzeti emléknappá nyilvánították november második vasárnapját. November 11-én délelőtt 11 órakor kétperces csenddel emlékeztek meg a fegyverszünet 1918-as hatálybalépésének pillanatáról. A brit királyi család is szerepet vállalt a pipacs jelképpé válásában, ugyanis minden évben publikusan viselték ők is a kitűzőket. Évtizedekkel később a pipacs szerepe túlmutatott az I. világháborúban elesettek iránti tisztelet jelképén, gyakran viselik más, későbbi konfliktusok áldozataira emlékezve is. A papírból, vagy műanyagból készült pipacs kitűzők nem sokat változtak: piros szirmok középen fekete ponttal, zöld levéllel és szárral. Ugyanakkor a Royal British Legion több változatot is készített már a különböző évek és hadjáratok ábrázolására, sőt, egy lila színű pipacsot is bevezettek a hadviselésben szolgáló állatok emlékére.
A kitűzők gyártása továbbra is nagy jelentőséggel bír az angoloknál, a Richmondban működő gyár több száz hátrányos helyzetű munkást foglalkoztat, akik évente több millió pipacsot készítenek. Ha Nagy-Britanniában jársz, szinte minden forgalmas helyen, megállóban vagy üzletben megvásárolhatod a kitűzőt, amivel te is támogathatod az alapítványt! Az önkénteseknél már kártyával is fizethetsz, de ne feledd, a kitűzőknek nincs hivatalos ára, az adományodért cserébe kapod őket.
A pipacs a mai napig a megemlékezés és a remény szimbóluma az angol kultúrában, és legalább annyira ikonikus részei a brit identitásnak, mint a Big Ben, a londoni Tower vagy a piros emeletes buszok. Az emlékezés szimbólumaként több mint egy évszázadon át tartó jelenléte bizonyítja, hogy mély benyomást tett a brit lakosságra, és alapvető szerepet játszik a nemzeti megemlékezésben.
Az angoltanulás szerves része az is, hogy megismerd az angolul beszélő országok szokásait, kultúráját. Nálunk mindent megtanulhatsz ezekről, és nem mellékesen olyan angol nyelvtudást kaphatsz, amivel magabiztos lehetsz! Ha szeretnél bátran, jól és választékosan beszélni angolul, akkor válaszd a Speak! Nyelviskola angolóráit, és első lépésként próbáld ki a módszert egy ingyenes és kötelezettségmentes bemutatóórán. Ezen az oldalon találsz információt a módszerünkről és tudsz jelentkezni a bemutatóórára.
Gerenda Ingrid
szövegíró