Sokat figyelek más iparágakat, tevékenységeket annak érdekében, hogy analógiákat tudjak felállítani az angoltanulás és az élet egyéb területei közt. Miért? Mert így könnyebben át tudom adni a nyelvtanulással kapcsolatos legfontosabb gondolatokat.

Ilyen terület például a sport. Nagyon szeretem, jómagam is sokáig sportoltam.

Ezen a területen is sok olyan ember mozog, akik abban érdekeltek, hogy minél több profi sportolót „termeljenek” ki. Erre szakosodtak, és az elmúlt közel 50 év alatt betonbiztos módszereket dolgoztak ki arra, hogy a befektetésük megtérüljön. Szóval értenek hozzá.

Nemrégiben beszélgettem az egyik legsikeresebb hokisunk édesanyjával. A fia kijutott az NHL-be, és a felkészülési időszak alatt csatlakozott a csapathoz.

Egy közel 1000 oldalas kézikönyvet kapott, ami többek közt tartalmazta mindazon taktikai elemeket, amelyek az adott csapatra vonatkoznak.

Megtalálható volt benne minden egyes edzés, egyéni foglalkozás helye, ideje, és válaszok a miértekre. Az is részletesen benne volt, hogy mikor mit ehet és mit nem. Különböző szemináriumok helyét, idejét is megadták, köztük volt olyan képzés, ami arra tanította a játékosokat, hogyan gazdálkodjanak a megkeresett pénzükkel.

Ami ott le volt írva, az kötelező jellegű volt, nem opció. Lenyűgöző.

Akik ezeket a módszertanokat kidolgozzák, leírják, és teszik mindezt azért, mert ezeket használva képesek pontosan ugyanazt az eredményt produkálni, és íly módon a képletből kizárták a véletlent vagy a szerencsét.

Ez a legelső analógia, amit itt felfedeztem.

  1. Kell egy precíz, tapasztalati úton kidolgozott módszertan.
  2. Ezt le kell írni.
  3. Mindenki számára kötelező jellegűvé kell tenni.

Ezt mi is megtettük a Speak!-ben annak érdekében, hogy a vágyott „végeredmény”, azaz a mi esetünkben a profi nyelvhasználó megszületése, ne a véletlenek és a bolygók állásának misztikus szeszélyének legyen kitéve.

Szóval, amivel rendelkezünk, az

  1. egy precíz, tapasztalati úton kidolgozott módszertan (100% beszéd, 0% könyv);
  2. ami le van írva (lecketerv);
  3. és mindenki számára kötelező jellegű (playbook a tanároknak).

Tovább vizsgálva ezt a területet, lehetőségem volt találkozni egy olyan emberrel Magyarországon, aki több olyan előadáson járt az Egyesült Államokban, ahol ezek a fent említett profi sportoló „gyárosok” összeültek, és megosztották a saját tapasztalataikat.

Rengeteg nagyon izgalmas történetet mesélt, de volt valami, amit kiemelt, és ami nálunk is végül a három alappillérré vált.

Azt mondta, hogy összesen három dolog kell ahhoz, hogy valakiből profi sportoló váljon függetlenül attól, hogy milyen sportról beszélünk.

A nyelvtanulás három alappillére, amit a profi sport világából kölcsönöztünk

1) CÉL

A sportolónak kell legyen célja. Minél pontosabban van megfogalmazva, annál jobb.

Például 20 éves koromra a top 5 nemzeti bajnokság valamelyik csapatában akarok stabil kezdő lenni. Ha a saját területemre fordítom le, úgy tudnám érzékeltetni a célt, hogy mi nem az.

Nem cél, ha azt mondod, hogy „tudjak.”, vagy „már ciki, hogy én nem tudok.” Ezek nem célok.

Konkrétumok kellenek. „Jövőre külföldre megyek dolgozni, és ehhez kell az angol.” Ez cél.

2) EDZÉSSZÁM

Ez annyira evidens, hogy már fáj. A nyelv ugyanúgy csapatsport, mint a foci. Nem öncélú.

Otthon egyedül nem megy. Ha menne, már mindenki beszélne angolul.

Az ember focizni sem otthon tanul meg, hanem egy közösségben. Tehát, járnod kell edzésre! Ha nem jársz, akkor jobban teszed, ha most felállsz, és lemész egy „edzőterembe”.

Más szóval egyedül nem fog menni, kell valamilyen közösség, minimum egy „edző”, egy tanár.

3) JÓ EDZŐ

Aki mentorként ott van, segít, támogat. De talán még ennél fontosabb, hogy mestere a tapasztalati úton szerzett, leírt módszertannak, amit mindenki számára kötelező érvényűnek tekint.

Ezzel kapcsolatban következetes és hajthatatlan, és semmiképpen nem megalkuvó.

Miért tenné? Ha változtat, nem ugyanazt az eredményt kapná, és akkor nem mesternek hívnák, hanem kóklernek, aki egyénekhez igazítja a módszertant.

Nem, a jó edző az egyéneket igazítja a módszertanhoz, hogy aztán ők is a terület mesterévé váljanak.

Vagyis A TEHETSÉGNEK SEMMI KÖZE AHHOZ, HOGY VALAKI PROFI SPORTOLÓVÁ VÁLJON.

A hozzáértők nem említik, mint alappillér. Ha valaki tehetséges, de nincs célja, nem jár edzésre, és kifog egy kókler edzőt, eltűnik a süllyesztőben.

Vagyis A NYELVÉRZÉKNEK SEMMI KÖZE AHHOZ, HOGY VALAKI MEGTANUL ANGOLUL BESZÉLNI.

Ahhoz van köze, hogy:

  1. van-e bármi konkrét célod azzal, hogy megtanulj angolul beszélni;
  2. veszed-e a fáradtságot, hogy „eljárj” angolórákra egy közösségbe – más szóval abbahagyod-e azt a káros tevékenységet, hogy halogatsz;
  3. és van-e olyan edződ, aki mestere a tapasztalati úton szerzett, leírt módszertannak, amiben nem megalkuvó, és aki nem fogadja el azt, hogy Te mondd meg neki, hogyan kéne angolul tanulnod?

Van egy jó hírem.

Nálunk vannak Magyarország legképzettebb „edzői”.

Indulhat a kaland?

Ha igen, akkor az első lépésed, hogy töltsd ki az ingyenes online szintfelmérőnket. Utána felhívlak, közösen átbeszéljük és ellátlak hasznos tanulási tanácsokkal.

banner_button

Dunay Péter alapító, szakmai vezető
Speak! Nyelviskola

Share This