Mi kell ahhoz, hogy valaki profi sportoló (nyelvtanuló) legyen?

Először is szeretnék teljesen elvonatkoztatni az angoltól, mert így jobban fogod érteni a nyelvtanulással kapcsolatos fő akadályokat.

Mi kell ahhoz, hogy valaki profi sportoló legyen?

A választ rengetegen kutatták, köztük olyan emberek, klubok, játékosmegfigyelők, befektetők, akik dollármilliókat keresnek egy-egy üzleten, és akik nem fukarkodnak megosztani a tapasztalataikat, tudásukat arról, hogyan kell megbízhatóan, stabilan újra ás újra profi sportolókat kinevelni a közönség legnagyobb örömére.

Mivel a háttérben ezek a szakemberek és pénzügyi befektetők rendszeresen találkoznak, bizonyos közös nevezőkben egyet tudnak érteni attól függetlenül, hogy milyen sportágban működnek. Lehet ez foci, kézilabda, kosárlabda, úszás vagy akár ritmikus sportgimnasztika.

Mivel azt látjuk, hogy folyamatosan kerülnek ki a kezeik közül azok a sportolók, akik elképesztő eredményeket érnek el, úgy gondolom, hogy innunk kell a szavaikat ahhoz, hogy sikeres nyelvtanulókat neveljünk, akik kiemelkedő eredményeket érnek el az angoltanulásban.

Előre szólok, hogy teljesen mindegy, hogy ki mit gondol magáról. Ki mit gondol arról, hogy van-e ideje vagy pénze arra, hogy „profi sportolóvá” váljon az angolban.

Ha az alábbi 3 dolog nincs meg, egészen biztos, hogy a gyerekből nem lesz profi sportoló. Függetlenül attól, hogy ő mit gondol erről, vagy akár a szülei mit gondolnak erről.

Mi kell ahhoz, hogy sikeres sportoló (és nyelvtanuló) váljon belőled?

Ez a három dolog:

1) CÉL

2) EDZÉS/GYAKORLÁS/ÉRINTÉSSZÁM

3) JÓ EDZŐ

Szeretném megjegyezni, hogy nincs több pont, amin egy gyerekkel kapcsolatban gondolkodnának. Nincs ott a tehetség sem. Mert nem számít. Csak ez a három dolog számít.

Ha van tehetség, még mindig el lehet herdálni, ha a fenti 3 pont valamelyike, vagy az összes hiányzik.

Ugyanígy: nincs olyan, hogy nyelvérzék! Csak a fenti 3 pont az, amire koncentrálnunk kell.

Ha valamelyik nincs meg, annyi a karriernek, és az álmok szertefoszlanak.

Ha valamelyikből nincs elég a nyelvtanulásból, annyi a tanulásnak, és az álom szertefoszlanak.

Mi a célod az angoltanulással?

Megdöbbentő, de sok gyerek jobban meg tudja fogalmazni, hogy miért sportol (vagy tanul angolul), mint nagyon sok felnőtt.

Egykori Fradi játékosként és gyakorló angoltanárként nekem is volt alkalmam néhány focista gyerektől megkérdezni, hogy miért sportol.

Azon kívül, hogy imádják, konkrétan megmondták, hogy ebből szeretnének megélni, külföldi csapatban szeretnének focizni, felnőtt szinten rengeteg jó eredményt szeretnének elérni, bajnokok szeretnének lenni, válogatottak szeretnének lenni, szeretnék beutazni a világot stb.

Ehhez képest óriási kontraszt az, amit a felnőttek mondanak azzal kapcsolatban, hogy miért tanulnak angolt.

Nyelvvizsgázni szeretnék. Hogy jobban tudjak. Magam miatt tanulok. Most van egy kis időm, gondoltam, nem árthat. Ne felejtsek. Visszahozzam azt, amit régen tudtam. Hogy ne féljek és stresszeljek. Manapság már kell tudni angolul.

Érzitek a különbséget? Érzitek, milyen különbség van energiaszintben, kitartásban, elhivatottságban?

Nem olyan érzés, mintha mindegy lenne, hogy alakul? Nem olyan, mintha amit mond, azt valójában nem ő mondja? Nem gyanús egy kicsit? Hallod és érted a szavakat, amit mond, de valami nem stimmel. Szerintetek ég a tűz a szemében?

Ha bekerül egy csapatba, ezerrel fogja tolni a szekeret, vagy csak ott lesz? Szerintetek, ha egy gyerek azt mondaná, hogy azért focizom, mert éppen ráérek, és nincs jobb dolgom, vagy félek a labdától, és szeretném leküzdeni ezt az érzést, ő és a csapata előbbre lenne, ha ott van? Hamar kiderülne a különbség? Állandóan nyavalyogna? Nem értené, hogy miért kell futni, hisz ő a labdától fél?

Elvenné a figyelmet azoktól, akik MINDENRE HAJLANDÓAK? MINDENRE!!!

Mi az igazi célod az angoltanulással?

Nem az lenne a helyes kérdés, hogy ha levizsgázol angolból, az hogyan fogja megváltoztatni az életedet, a családod életét, a céged életét?

Nem azt kéne nézni és minden egyes áldott nap emlékeztetni magadat arra, hogy pontosan milyen lehetőségeket nyitsz meg egy normális angoltudással?

Nem abba kéne belegondolni, hogy végülis te magad milyen példát mutatsz a felnövekvő generációnak?

Szerinted a hozzáállásod végülis nem a saját fejedből indul ki? A gyerekeidre, a párodra, a kollegáidra szerinted nincs hatással az, amilyen energiaszinten vagy? Nincs hatással az, hogy ég-e a tűz a szemedben vagy gyakorlatilag tök mindegy, hogy ott vagy, vagy sem?

Ha bekerülsz egy olyan angol csoportba, ahol csak neked nem ég a tűz a szemedben, állandóan nyavalyogni fogsz? Vagy fordítva, ha bekerülsz egy olyan angol csoportba, ahol csak neked ég a tűz a szemedben, nem az van, hogy mindenki más nyavalyog?

A célod a sajátod? Vagy ezt hallod mindenhol, és profin vissza tudod adni a szavakat? És ha csak úgy visszaadod a szavakat, abba nem gondoltál bele, hogy mások érzik, hogy nem vagy elhivatott? Ha te érzed, akkor szerinted mások nem?

A helyes kérdés az, hogy mitől lesz jobb az életed, ha beszélsz angolul.

Tök mindegy, hogy ki mekkora tehetség, ha ő nem akarja, és nem tudja egészen konkrétan azt, hogy ez miért jó neki, miért jó a családjának, a csapatának, a csapattársainak, a klubjának, a városának, az országának, nagyon rövid időn belül kirakják, vagy elmegy magától, és abbahagyja.

Ugyanis el lehet tántorítani. Inkább nem megy edzésre. Elkezd úgy csinálni, mintha nem lenne hozzá tehetsége. Vagy úgy gondolja 14 évesen, hogy neki már a felnőtt csapatban kéne játszania.

Amennyiben nem emlékezteti önmagát nap mint nap arra, hogy pontosan miért kell sokat futnia, erősítenie, tanulnia, fejlődnie, el fog tűnni a süllyesztőben. Azt fogják mondani róla, hogy nem elég erős fejben. Nincs célon, nincs kitartása.

Pedig lehet, hogy tehetséges.

Szerinted nekem jobb lesz az életem, ha sokan beszélnek jól angolul?

Jobb lesz az életem, ha a diákjainkat felveszik egy jobban fizető munkahelyre? Jobb lesz a családomnak, ha a diákjaink lenyelvvizsgáznak, megkapják a diplomájukat vagy felveszik őket egy egyetemre?

Jobb lesz a kollegáimnak, ha a diákjainknak nem kell bujkálniuk a munkahelyükön, és fesztelenül tudnak csacsogni a külföldi kollegáikkal? Szerinted jót tesz ennek a városnak, ha egyre többen tudnak rutinosan segíteni a belvárosban egy külföldinek? Segít ez abban, hogy még pozitívabban ítéljék meg a magyarokat?

Ha ezeket az értékeket létrehozom, az iskola is fenn tud maradni? Ha egy szülő aktív nyelvhasználó lesz, jó hatással lesz a gyerekeire? Fog tudni segíteni nekik minimum azzal, hogy jó példával jár elől? Ha a gyerekek elindulnak ilyen módon az angoltanulás útján, az kifizetődik? Ezzel egy stabil céget hozok létre, ami munkát és becsületes megélhetést biztosít minden munkatársnak?

Jobb lesz a családomnak, ha ez egy virágzó befektetés? Ha több ember beszél jól angolul, van bárki, aki rosszul jár? Van bármi okom, hogy ne fektessek bele elég energiát, időt és pénzt?

Szerinted, a családomnak tolerálnia kell azt, hogy ez otthonról von el időt? És ha tolerálják, akkor szerinted egyetértenek az általam kitűzött célokkal? Mellettem állnak, és támogatnak? Látják az értelmét?

Ha akadályokba ütközök, van értelme kezelni azokat? Ha egy ember elindul egy úton – bármilyen úton – mindig akadályokba fog ütközni? Ha konkrétan látja a célt, az akadály elég okot fog adni neki, hogy feladja?

Szerinted volt olyan pont az iskola életében, ahol úgy éreztem, nem bírom tovább? VOLT! Továbbmentem?  De miért?

Mert jött egy diák mosolyogva, és azt mondta, hogy soha életében nem járt még ennél jobb suliban, és pár hét alatt sokkal több használható tudást szerzett, mint 4 év középiskolai tanulás során.

Érted, hogy miért nem tud eltántorítani senki és semmi? Miért nem tud erről lebeszélni senki? Ha találkoznánk, látnád a tüzet a szememben? Lenne benned bármi kétség azzal kapcsolatban, hogy ez az, amit akarok?

HOGY MIÉRT VAGYOK HAJLANDÓ BÁRMIRE, HOGY EZ MEGVALÓSULJON? HOGY VÉGRE TE IS JÓL BESZÉLJ ANGOLUL?

Írd meg nekem miért csinálod

A bevezetőben emlegetett tizenéves gyerekeknek a foci örömforrás. Mint a szülőnek a gyereknevelés. Időnként irtó nehéz, időnként nagyon gyötrelmes, rengeteg olyan buktató van benne, amit előre nem lehetett látni, és olyan helyzeteket kell megoldani, amire előre nem lehetetett felkészülni.

Azonban a tevékenység még annyival több örömöt ad, hogy a kis focista és a szülő is túlteszi magát rajta, újra felemeli a fejét és megy tovább. Nem adja fel, boldog.

Ezt se feledjük.

Szóval írd le nekem, hogy neked mi a célod az angollal.

Írd ki a fejedből, ne ott cipeld, mert a fejed nem arra van, hogy ilyen dolgokat ott tárolj. Rakd ki a jövőképedet a szemed elé olyan helyre, ahol azt rendszeresen látod.

Kint van a gyermeked, feleséged, férjed, testvéred, anyukád, apukád képe az íróasztalodon, benne van a pénztárcádban? Miért? Hogy egy pillanatra se felejtsd el, kik miatt tolod napi szinten.

Az angollal kapcsolatos céloddal is tegyél így, hogy ne felejtsd el, valamikor meg kell tenned az első lépést, aztán a következőt.

Én ebben tudlak megerősíteni.

Ezért összeraktam neked  egy 1,5 órás tréninget, amivel örökre elfelejtheted a gyomorgörcsös angoltanulást, felrobbanthatod a tanulásod útjában álló akadályokat, és elindulhatsz a magabiztos nyelvtudás felé vezető úton.

Dunay Péter
alapító, szakmai vezető
Speak! Nyelviskola