Magyarország nagyon különleges hely, ami az angoltanulást illeti.

Több szempontból is, de a nyelvvizsga miatt különösen. Ebben a videóban arról fogok beszélni, hogy mikor van értelme a nyelvvizsgának, mikor nincs értelme ezzel foglalkozni, vagy másképp megfogalmazva a kérdést, hogyan érdemes egyáltalán a nyelvvizsgára, mint eszközre és “intézményre” gondolnunk (és mit nem szabad tőle várni).

Miért kell a papír (és mit mutat)?

Köztudott, hogy Magyarországon nagyon sok helyen elvárás, hogy  legyen nyelvvizsgád. Nyelvvizsga nélkül nem kapsz diplomát, 2020-tól már felvételizni sem lehet egyetemekre, főiskolákra nyelvvizsga bizonyítvány nélkül, de a legtöbb munkahelyen is kérik a papírt, amikor állásinterjúra mész.

A kérdés viszont az, hogy vajon ez a kényszer hatására történő futószalag-nyelvvizsgázás milyen helyzetet idézett elő Magyarországon. Jó vagy inkább káros, hogy a papír ennyire fontos faktora a “sikerességnek”?

A helyzet az, hogy a “muszáj nyelvvizsga” hatására, nagy tömegben termeli a rendszer az olyan embereket, akiknek van papírjuk a nyelvtudásukról, viszont egészen egyszerűen képtelenek megszólalni angolul.

Ez pontosan olyan, mintha jogosítványt szereznének úgy az emberek, hogy nem tudnak, vagy mernek beülni utána a volán mögé, ami lássuk be, elég abszurd helyzet.

Széket sem azért veszel, hogy legyen, hanem hogy le tudj rá ülni. Jogosítványt sem azért szerzel, hogy eggyel több irat legyen a zsebedben, hanem hogy képes legyél autót vezetni és el tudj jutni kocsival A-ból B-be. Nyelvvizsgát sem azért szerzel, hogy legyen, hanem azért, hogy tudd használni a nyelvet.

A nyelvvizsga tehát nem a nyelvtudás maga, hanem a magabiztos angoltudás tükre és leképződése.

Az a probléma azzal, hogy ha a nyelvvizsga önmagában álló cél, hogy miután megszerzed, nem fogod továbbfejleszteni a tudásod, ami így lassanként elkopik, hiszen úgy érzed, “célt értél” a papír megszerzésével.

Pedig soha nem a papír, hanem a mögötte meghúzódó tudás és kommunikációs készség elérése a cél.

A nyelvvizsga nem cél, hanem eszköz

Eszköze a diplomaszerzésnek. Eszköze a jó állásnak. Eszköze az egyetemi felvételinek. Eszköze az előmenetelnek.

Ha célként (és nem eszközként) van “eladva” az embereknek a nyelvvizsga, akkor garantáltan előáll az a helyzet, amiben most is térdig gázolunk, nevezetesen, hogy az emberek a papír megszerzése után egyszerűen abbahagyják az angoltanulást, nem használják a nyelvet és rohamtempóban fejlődik vissza a tudásuk.

A legtöbb ember, aki eljön hozzánk szintfelmérőre és van nyelvvizsgája, ezért indul újrakezdő (!) szintről. Mert nemes egyszerűséggel nem használta a nyelvet, nem gyakorolta a beszédet és megkopott a tudása a papír megszerzését követően.

Ez gáz.

Akkor tudunk változtatni ezen, ha elfogadjuk és megegyezünk abban, hogy a nyelvvizsga állomása, de nem végállomása a nyelvtanulásnak; eszköze, de nem örök időre szóló bizonyítéka a nyelvtudásnak; az angoltudásról pedig nem a papír, hanem a kommunikáció szintje és minősége tanúskodik.

Mert a végcél mindig a kommunikáció. 

Szeretnéd tudni miért szenvednek a magyarok a szenvedő szerkezettől? Vagy, hogyan kell helyesen (és könnyen) használni a befejezett jelent vagy a függőbeszédet? Vagy, hogy miért nem oké a tippelgetős szintfelmérő? Iratkozz fel YouTube csatornánkra és kövesd a Például Péterrel sorozatot, hogy elsőként értesülj, ha új videóbloggal jelentkezünk:

Share This