Kép forrása: canva – canva.com
Mi a közös a Peep Show-ban, az IT Crowdban és a The Office-ban? Mindhárom sorozat a brit szituációs komédia (britkom) egy-egy gyöngyszeme. Nem mai darabok, de kiállták az idő próbáját, ezért jó szívvel ajánlom őket. Ebben a bejegyzésben annak járok utána, hogy miért érdemes időt szentelned ezeknek a kultikus mesterműveknek, mi a titkuk és hogyan fognak segíteni az angol nyelvtanulásban.
Szeretnéd szokássá tenni az angoltanulást? Az egyik legszórakoztatóbb módja ennek, ha választasz egy angol nyelvű sorozatot és azt építed be a napi rutinodba. A szitkom műfajának egyik nagy előnye, hogy az epizódok rövidek, jellemzően 30 perc alattiak, így akár munkába menet vagy otthon, a reggeli kávé mellett is indíthatod velük a napot.
Mindegy milyen szinten vagy, ugorj neki bátran angol felirattal. Ne ijedj meg attól, ha nem értesz mindent elsőre, kezdetnek az is elég, ha a párbeszédek ritmusára, a kiejtésre, egy-egy szófordulatra koncentrálsz és megpróbálod a kontextusból kitalálni a történteket. Ugyanez történik majd veled, ha angolul beszélő társaságba csöppensz. Célszerű tehát arra tréningezned magad, hogy magyar kapaszkodók nélkül is megálld a helyed, főleg akkor, amikor tét nélkül, szórakozásra használod a nyelvet. Ha hozzászoktatod magad ehhez az érzéshez, akkor sokkal komfortosabban veszel majd részt különböző társalgási helyzetekben, kevésbé fogsz zavarba jönni és ami a legszuperebb, hogy be fognak ugrani azok a kifejezések, amiket a kedvenc szereplőidtől tanultál.
A HUMOR ÉS A BRITEK
Na de, ha már ennyit beszéltünk róla, hogy miért érdemes nézni őket, akkor foglalkozzunk egy kicsit azzal is, hogy mit érdemes nézni. A szitkomok, a helyzetkomikumra épülő szórakozás, szerves része a brit kultúrának. Nem csak az a csodálatos ezekben a sorozatokban, hogy segítenek elsajátítani az angol nyelvet, hanem az is, hogy bepillantást engednek az angol humor eszköztárába és a mögötte álló gondolkodásba. A humor egy olyan kommunikációs Jolly Joker, aminek a segítségével bármilyen nehéz helyzetet az előnyödre fordíthatsz. És ha humorról van szó, ki lehetne jobb tanító mester, mint a britek?
A humort a britek arra használják, hogy az életről, a hétköznapokról, egymásról és önmagukról alkotott éles véleményüket emészthető formába csomagolják és azt udvariasan, intelligensen tálalják. Nincs téma, amitől megriadnának, nincs olyan, amivel ne lehetne viccelni, legyen az a királynő élete vagy akár a halála. Szarkazmusuk az élet leghétköznapibb jeleneteinek abszurditását veszi célba. És ha egy szituációt viccesnek találnak, az abban rejlő komikumot szinte a végtelenségig fokozzák, mindig raknak rá még egy lapáttal, akkor is, ha már fizikailag fáj. Minden. Újabb. Poén. Mindezt pedig legtöbbször fapofával teszik, egy arcizmuk sem rándul, ez az úgynevezett „deadpan”, vagy „dry”, azaz száraz előadásmód még jobban kiemeli a téma nevetségességét vagy abszurditását. Mindezek mellett (ha ez még nem lenne elég) a britek erősek szóviccekben és imádják ugratni egymást, a „practical joke” és a „prank” nagymesterei.
Az imént felsoroltakből ad nem kevés ízelítőt a Peep Show, az IT Crowd és a The Office is, melyek a britkom legnépszerűbb, kultikus sorozatai közé tartoznak, az Egyesült Királyságban, és azon kívül is masszív rajongótáboruk van.
The IT Crowd (Kockafejek, 2006-2013)
Ha már régóta szeretnél belekóstolni a brit vígjátéksorozatokba, de nem tudod, hogy hol érdemes kezdened, tökéletes választás a The IT Crowd. A szitkom főszereplői Roy (Chris O’Dowd) és Moss (Richard Ayoade) a Reynholm Industries IT-sai. Nagybetűs „geek”-ek, akiknek nyugodt alagsori életébe egy nap becsöppen új főnökük, az anti-geek, informatikához egyáltalán nem értő, műszaki-analfabéta Jen (Katherine Parkinson). Így hárman alkotják a vállalat informatikai részlegét.
Roy egy „laid back”, laza, ír srác, akire tökéletesen illik a „work-shy” jelző, hiszen a munkanapja abból áll, hogy videojátékokkal játszik, chipset eszik, és képregényeket olvas, miközben mindenáron kerüli, hogy bármilyen erőfeszítést kelljen tennie. Az a fajta kreatív munkaerő, aki inkább épít egy gépet, hogy legyen valaki, aki felveszi helyette a telefont.
Moss a programozó, sztenderd „nerd”, a kockák kockája. Az informatikai részleg legszorgalmasabb, legtapasztaltabb dolgozója, ő teszi leginkább oda magát a munkában. Persze hiába, mert nem kapja meg a neki járó elismerést, az informatikai osztály legtöbb dolgozójához hasonlóan őt is lenézik a felsőbb szinteken fontoskodó magasabb beosztású munkatársak. Három főhősünk mellett gyakran felbukkan még idegesítő főnökük, Denholm (Chriss Morris), akitől fia, a nem kevésbé arcbamászó Douglas (Matt Berry) veszi át a vállalat vezetését. Az, hogy mit vagy kit rejt a piros ajtó mögötti szerverszoba, nem árulom el, inkább fedezd fel te magad.
Egy kis ízelítő abból, hogy a két főszereplő mekkora „prankster”:
Moss Introduces Jen To The Internet
Peep Show (2003-2015)
Aki a cím alapján erotikus szórakozást vizionál, ki kell ábrándítanom, a sorozat csinos csajok élete helyett két huszonéves lakótárs, Mark (David Mitchell) és Jez (Robert Webb) különös esetlenségébe enged nem mindennapi bepillantást. Diszfunkcionális barátságuk alapja, hogy nincs bennük semmi közös, ami mégis összeköti őket, hogy nem csak egymással, hanem az egész világgal kínos viszonyt ápolnak.
Mark a kiábrándult hitelügyintéző, a szociális esetlenség mintaképe, remek illusztrációja lehetne a „socially awkward” szócikknek a Cambridge Dictionary-ben. Jez pedig egy gyerekes, munkanélküli zenész, egy igazi „slacker”, az a megúszós, lógós fajta, aki minden erejével kerüli a munkát. A sorozat nem csak azzal hozza egészen közel hozzánk ezeket a karaktereket, hogy a szó szoros értelmében az arcukba tolja a kamerát, hanem, azzal is hogy folyamatosan kihangosítva halljuk a főszereplők belső monológjait. A szokatlan kameramozgásnak és őszinteségnek köszönhetően tényleg a főszereplők szemszögéből látjuk a történéseket és ez még valósághűbbé, átélhetővé teszi a jeleneteket.
Igazi „cringe comedy”, ami az ügyetlenség, a kínosság, a „már én érzem magam kellemetlenül helyetted” érzésvilágára épül. Ez az egyik legsikeresebb műfaj a film- és tévéiparban, de azért hozzá kell tenni, hogy elég megosztó tud lenni.
A puding próbája az evés, úgyhogy hajrá, ha ezt a jelenetet egy picit is viccesnek találod, akkor jót fogsz szórakozni a sorozat többi részén is:
The Office (A hivatal, 2001-2003)
A The Office egy brit televíziós „mockumentary”, azaz egy áldokumentumfilm, amely a Wernham Hogg papírvállalat irodai dolgozóinak mindennapjait követi. Rricky Gervais nem csak a sorozat társírója, -készítője, és -rendezője, de a sorozat főszereplője is egyben, aki a központi karaktert, David Brentet alakítja. A műsor középpontjában, meglepő módon a ma már sokat emlegetett „social clumsiness”, azaz a szociális ügyetlenség, az emberi viselkedés triviális dolgai, az önhittség és a beképzeltség, a frusztráció, a kétségbeesés és a hírnév áll.
Érdekesége a sorozatnak, hogy sikere nyomán számos adaptáció készült, ezek közül a legismertebb az Emmy-díjas amerikai remake lett, melyben Steve Carell alakítja David Brent amerikai megfelelőjét, Michael Scottot. Akit érdekel az amerikai és az angol humorfelfogás közötti különbség, annak ajánlom, hogy nézze meg mindkét sorozatot. Az eredeti brit sorozat 14 epizódból áll, az amerikai adaptáció pedig 9 évaddal, azaz összesen 185 epizóddal vezet be az irodai mindennapok abszurditásába.
Michael Scott Sensitivity Training
Reméljük tetszenek majd az ajánlott britkomok és megtaláljátok kedvetekre való szórakoztató sorozatot. A hallásod nagyon gyorsan fog fejlődni, ha napi rutinná teszed őket. Ha viszont szeretnél bátrabban, választékosabban és jobban beszélni is angolul, akkor válaszd a Speak! Nyelviskola online angol óráinak egyikét és első lépésként töltsd ki az ingyenes online angol szintfelmérőnket!
Szefcsik Dóra
Vendég szövegíró