5 nyelvtanuló sikersztori, amiből Te is erőt meríthetsz a tanuláshoz

Téged is inspirál, ha hozzád hasonló, hétköznapi emberek sikertörténeteit olvasod? Bevallom, rám mindig is jobban hatottak az ilyen hús-vér sztorik, mint az edzőm, szüleim, tanárom, főnököm motivációs beszédei. Szenvedélyünkké vált az ilyen történetek gyűjtése, mert hiszünk abban, hogy egy nyelvtanuló számára a sorstársa küzdelmei sokszor tanulságosabbak, átélhetőbbek és motiválóbbak lehetnek, mint pl. a mi „hegyi beszédeink”.

Ezért minden tanfolyamot úgy kezdünk, hogy az 1. órán leíratjuk veled a füzetedbe azt a célt, amit el szeretnél érni a kurzus végére. A tanfolyam végén pedig megkérdezzük, hogy sikerült-e elérni, vagy legalábbis közelebb kerülni a célkitűzéshez.

Az elmúlt 2,5 évben több mint 2000 ilyen, kézzel írt sikersztorit kaptunk tőletek. Vannak köztük rövidek és tömörek (általában a pasik nem szokták túlzásba vinni a visszajelzés-írást), és hosszabb, jobban a részletekbe menő, nem egyszer lefegyverzően őszinte, és megható írások.

Most ezekből válogattam ki neked 5 hétköznapi ember, 5 nem hétköznapi sikersztoriját, akik már belevágtak, és a 100% beszéd, 0% könyv módszerrel tanulnak. Figyelem, nagy dózisú inspiráció következik!

Kata története, aki a tanfolyam után repülőre szállt, és Angliában, majd Skóciában kezdett új életet:

„Hála annak a rövidke tanfolyamnak, semmiféle nyelvi korlátom nincs, igaz, néha nehezen értem az egyes akcentusokat, és ha fáradt vagyok, akkor képtelen vagyok egy értelmes mondatot kinyögni (mondjuk azt olyankor magyarul se nagyon), de már nem érzem cikinek, ha vissza kell kérdeznem. Az első naptól kezdve egyedül intéztem mindent, több állásinterjún is voltam és mindenhonnan dicséretet kapok, hogy milyen jó az angolom. Az igazi sikerélmény az volt, amikor engem kérdeztek, hogy kell betűzni egy szót 🙂 Csak 2 hétig bujkáltam a szobámban, és csak 1 hónapig nem mertem megszólalni. Most már csacsogok ezerrel, akkor is, ha nyelvtanilag hibázom néha.” (Négyesi Kata)

Zsuzsi sikersztorija, aki saját bevallása szerint azért kezdett el hosszú kihagyás után, újra angolul tanulni, mert cikinek érezte, hogy nem tud beszélni:

„Nemrég voltunk kint Norvégiában egy hétig a sógornőméknél, és elindultunk felfedezni a környéket, és ha már ott voltunk elmentünk edzeni. A lényeg, hogy nagyon aranyos volt a recepciós lány, próbálta nekünk elmagyarázni, hogy akciós bérletet tudunk vásárolni és mennyire megéri az éves bérlet. Mi meg mondtuk, hogy ez nagyon jól hangzik, de pénz nincs nálunk.

Az volt a furcsa, hogy fordítani magyarra már sokkal nehezebb volt, mint megérteni angolul, amit mondott. Tök jó érzés volt látni az arcán, hogy nem néz hülyének. Volt még pár alkalom, amikor külföldön nyaraltunk, és olyan jó érzés volt, hogy nem kellett attól félnem, hogy nem értem meg, hogy mit mondanak a reptéren.” (Kriston Zsuzsi)

 

Péter, aki szinte a 0-ról kezdte, és 3 tanfolyam után simán vette a középfokú nyelvvizsga akadályát:

„Tisztában voltam, hogy kicsivel több, mint fél év alatt elég nehéz levizsgázni középfokon egy teljesen kezdőnek, de gondoltam, az a legrosszabb, ha meg se próbálom. Meg hát valamikor el kell kezdeni, ha nem teszek semmit, semmi nem fog változni. Még így is nehéz volt meghozni a döntést, de a bemutatóóra után vettem egy nagy levegőt és beiratkoztam.

Eleinte úgy érzem elég jól fel tudtam készülni az órákra, minden rendben ment, egészen addig a pontig, amíg el nem kezdődött a diploma elkészítésének az ideje. Nagyjából februártól májusig az életem abból állt, hogy szakdolgozatot írtam, angolra jártam, iskolába jártam, dolgoztam, elköltöztem otthonról, diplomamunkát készítettem, és mindezek mellett még a barátnőmre/barátaimra is kellett időt fordítanom.

Sokszor fordult elő velem, hogy napokig nem is aludtam a stressz miatt, vagy épp elaludtam az angol órákról, iskolából, gyakorlatilag mindenhonnan. Az utolsó egy hónapban már extra intenzíven készültem a nyelvvizsgára, ami heti négy alkalmat jelentett. Reggel felkeltem, hogy angolra mehessek, majd délután angoloztam egy kicsit, hogy másnap mehessek megint angolra, végül szabadidőmben angoloztam. Még az is előfordult, hogy angolul álmodtam. Szerencsére ez az állapot csak egy hónapig tartott.

A végén már semmi nem érdekelt, csak az, hogy legyek már túl rajta végre, és tudjak másra is koncentrálni. Az ilyen a motivációs hullámvölgyekben nagy segítséget adott nekem Zsille Évi, a tanárom, aki mindig foglalkozott, törődött velem, amikor kezdtem elbizonytalanodni, vagy csak simán le voltam törve. Nem csak az órán, hanem órán kívül is beszélgettünk róla, hogy “mi a helyzet” és a csoport többi tagjától is sok biztatást kaptam – miattuk is szívesen mentem be órára.

Az eredmény végül egy 83%-os írásbeli és egy 95%-os szóbeli vizsga lett. Három tanfolyamot végeztem el és a folyamatos beszéd meghozta a hatását. Azt kaptam, amit ígértetek: érezhetően fejlődött a kommunikációm és sokkal magabiztosabb lettem. A folyamatos gyakorlás miatt már nem kell gondolkodnom azon, hogy mit mondjak, hanem ösztönösen jön. Kicsit olyan ez, mint az önvédelmi oktatás: addig gyakorolod, amíg éles helyzetben már nem agyalsz, csak csinálod. És ebben Évi szuper edző volt.” (Orbán Péter)

Márti sikersztorija, aki a tanfolyam után 5 állásajánlat közül válogathatott:

„Szia Zsuzsi,

Nagyon fáradt vagyok, de egyben nagyon boldog is és ezt nagyon nagy részben Nektek köszönhetem. 

Amikor tavaly szeptemberben elkezdtem a B2-2 tanfolyamot, az első órán, amikor fel kellett írni, hogy mi a célunk a tanfolyammal, ezt írtam a füzetembe: gördülékenyebbé tenni az angol kommunikációmat és olyan munkahelyet találni, ahol az angolt napi szinten használhatom. Aztán telt az idő és egyre inkább közeledtem ehhez a célhoz. Az első fele már az első félidőnél érződött, hogy meglesz. A második fele még csak alakult. Aztán beiratkoztam a B2-3-ra is, de a cél ugyanaz maradt, csak még jobban vágytam rá és így még keményebben dolgoztam rajta, hogy sikerüljön elérni. 

Már a tanfolyam közben is voltak sikerélményeim, mert mentem interjúkra, ahol egyre magabiztosabb voltam, amikor elhangzott a mondat: „OK, then let’s switch in English.” Sok interjú után 3 hete végül 5 ajánlat közül választhattam, hogy melyik céghez szeretnék menni. Nagyon jó érzés volt. Most vagyok túl az első tréninghéten a cégnél, amit végül is választottam. Nagyon sűrű hét volt, sok feladattal és új információval, amelyek 90%-a angolul hangzott el – lévén egy multinacionális vállalatról szó -, rengeteg teamworkkel és csodálatos érzés volt, hogy nem csak értem, amit mondanak, nem csak beszélni tudok a többiekkel angolul, de még 40 ember elé ki is mertem állni prezentálni a csapat eredményeit. Ezt a magabiztosságot csak nektek és a Speak! módszernek köszönhetem.

Mindez nem így alakult volna, ha nem nálatok végzem a tanfolyamot! 

Még egyszer köszönök mindent és a munkátokhoz további sok sikert kívánok!

Üdv, 

Duchai Márti”

Vica története, aki azért jött hozzánk, mert UTÁLTA az angolt, most pedig tele van sikerélményekkel:

„Szia Péter/Józsi/Bálint!

Sajnos a 3. tanfolyam után abba kell hagynom a tanulást. Tavasszal nagyon igénybe vesz a munkám, de lehetséges, hogy ősztől újra folytatni fogom.

Párommal jó pár éve kezdtünk külföldre járni, saját szervezésben: én gyűjtögetem az infókat többnyire a netről (szállásfoglalás, látnivalók, tömegközlekedés stb.) Elég sokszor belebotlottam angol nyelvű témákba és nem tudtam élni sok jó lehetőséggel a nyelvtudás hiány miatt. A párom fogékonyabb az angol nyelvre, de hiába unszoltam – férfiból van 🙂

Nekem halványlila fogalmam sem volt soha, hogy mit énekelnek, beszélnek angol nyelvű filmekben: egyszerűen nem hallottam ki. Ezért is UTÁLTAM, így csupa nagybetűvel, az angolt. Abszolút nem éreztem késztetést, hogy angolul tanuljak, mindaddig, amíg egyszer egy szállásfoglalással kapcsolatban lehetett volna egy jó kis lehetőségünk, de nem jöhetett össze.

Ennek hatására „eldurrant az agyam”, és kerestem egy olyan iskolát, ami a közelemben van. Így találtam Rátok, és már a bemutatóórán tudtam: ez az iskola nekem való.

Jó volt a megérzésem. Az első órán az volt a kérésem Bálinthoz, hogy „légy szíves, szerettesd meg velem ezt a nyelvet.” Most már határozottan állítom, hogy sikerült neki.

Bálint nagyon jó adta le az órákat. Megvan benne a közvetlenség, de a kellő szigor is. Motivált bennünket, az órák nagyon jó hangulatban teltek. Nagyon jól éreztem magam az óráin és szinte játékosnak tűnt a tanulás.

A Speak! módszere nagyon szuper: alig kell otthon tanulni, szinte már az órán a fejünkbe csücsülnek a szavak, szerkezetek. Nagyon jó, hogy nincs külön száraz nyelvtan és nem kell magolni. Napközben is pörögnek az ember agyában a tanultak.

Én bárhol is fogok járni a világban, csak ajánlani foglak Titeket.

Ui:

Egy valamivel hadd dicsekedjek el. Most a napokban, egy szállodai foglalással kapcsolatban váltottam egy-két levelet, természetesen angolul. Ha valaki fél évvel ezelőtt azt mondja, hogy ez lesz, el sem hiszem. Nagyon örülök és boldog vagyok ettől az élménytől 🙂

Szóval sok-sok köszönet az iskolának, a módszernek, és nem utolsó sorban a tanáromnak, Bálintnak.

További sok sikert és sok nebulót kívánok!

Tapolcsányiné Vica”

Ha kedvet kaptál Kata, Zsuzsi, Péter, Márti és Vica történetétől a tanuláshoz, akkor jelentkezz ingyenes szintfelmérőnkre, és próbáld ki 100% beszéd, 0% könyv módszerünket kötelezettségek nélkül: