Kép forrása: lookstudio – freepik.com
Azt mindannyian tudjuk, hogy az Oscar-díj, hivatalos angol nevén az Academy Award az Egyesült Államok legrangosabb filmművészeti díja, amelyet a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia (AMPAS) publikál több kategóriában 1929 óta. A teljesség igénye nélkül fogadjátok szeretettel a brit Oscar-díjasok 10+1 főre szűkített listáját, amivel ezúton is szeretnénk tisztelegni az Egyesült Királyság színészi tehetségeinek nagysága előtt. Hogy ki a kedvenc? Sosem tudnánk eldönteni…
Audrey Hepburn – Legjobb női főszereplő – 1954
„Az elegancia az egyetlen szépség, amely soha nem fakul” – hangoztatta az angol-holland származású Oscar-díjas színésznő, Audrey Hepburn, akit a mai napig az igazi női elegancia megtestesítőjeként emlegetnek a divatikon Coco Chanel mellett. Emberi kiállása, színészi kvalitásai, filmjei és karitatív tevékenységei a 20. század egyik jelképévé tették, majd a világraszóló filmes karrierje után az UNICEF utazó nagyköveti feladata töltötte ki az életét. Első amerikai főszerepe Ann hercegnő volt a Római vakációban Gregory Peck oldalán, ezért a filmért megkapta a legjobb női főszerepért járó Oscart, ami nem az egyetlen elismerése, hiszen BAFTA- és Golden Globe-díjjal, illetve a New York-i filmkritikusok díjával is kitüntették. Egyik leghíresebb filmje az 1961-es Álom luxuskivitelben (Breakfast at Tiffany’s), amelyet Truman Capote hasonló című kisregényéből „hollywoodizáltak”, azaz „happyendesítettek”, és amelyben Holly Golightly, a magyar fordításban szellemesen Cily Hebrentch szerepét játszotta, valamint az 1964-es My Fair Lady, amelyben Eliza Doolittle szerepét alakította. Előbbiért szintén jelölték Oscar-díjra, és ezen kívül még további három jelölést tudhatott magáénak, mégpedig a Sabrina, az Egy apáca története (The Nun’s Story) és a Várj, míg sötét lesz (Wait Until Dark) című filmjeiért. 1999-ben az életét filmre vitték The Audrey Hepburn Story címmel, a főszerepet Jennifer Love Hewitt játszotta. 2006-ban a brit New Woman magazin olvasói a világ legszebb nőjének választották.
Elizabeth Taylor – Legjobb női főszereplő – 1961
Kétszeres Oscar-díjas és Golden Globe-díjas angol–amerikai színésznő. A 20. század egyik legnagyobb filmcsillaga volt, az első nő, aki egy filmszerepért megkapta az egymillió dolláros álomgázsit (Kleopátra, 1963). A brit Empire magazin minden idők száz legnagyobb mozisztárja közé választotta 1997 októberében, számszerűsítve a lista 72. helyére került. Az American Film Institute az ötven legnagyobb amerikai képernyős legendát összesítő listáján, amelyen 25 nő és 25 férfi szerepel, Taylor az előkelő hetedik helyen zárt. Fotója összesen 14-szer szerepelt a People magazin címlapján. Kétszer nyerte el a filmakadémia elismerését, először a Modern kaméliás hölgy (Butterfield 8) című filmben nyújtott alakításáért, amit eredetileg el sem akarta vállalni, de végül ezért kapta első Oscar-díját. A második elismerést a Nem félünk a farkastól című filmdráma nagy szakmai és közönségsikerének köszönhette – 13 kategóriában jelölték Oscar-díjra, Liz újra elnyerte a legjobb női főszereplőnek járó szobrocskát, viszont ekkor, vagyis 1967-ben nem volt jelen a díjkiosztón.
Michael Caine – Legjobb férfi mellékszereplő – 1987
Sir Michael Caine, eredeti nevén Maurice Joseph Micklewhite angol színész a pályafutása alatt több mint száz filmben szerepelt. Kétszer tüntették ki Oscar-díjjal, először Woody Allen Hannah és nővérei (1986), majd Lasse Hallström az Árvák hercege (1999) című filmjében nyújtott alakításáért. Mindkét filmes munkájáért a legjobb férfi mellékszereplőnek járó plakettet kapta. 1964-ben a Zulu című nagyjátékfilmben debütált a mozivásznon, azóta számos nagysikerű alakítás fűződik a nevéhez. Művészi érdemeinek elismeréseként 2000-ben II. Erzsébet brit királynő lovaggá ütötte.
Sean Connery – Legjobb férfi mellékszereplő – 1988
Sir Thomas Sean Connery Oscar-díjas skót színész. Kis szerepeket játszott különböző tv- és mozifilmekben, mielőtt megkapta volna azt a szerepet, amivel üstökösként felívelő színészi pályafutása elkezdődött. Egy alacsony költségvetésű brit film, a Dr. No elindította a filmtörténet egyik leghosszabb sorozatát. Connery James Bondként szerepelt az Oroszországból szeretettel, a Goldfinger, a Tűzgolyó, a Csak kétszer élsz, a Gyémántok az örökkévalóságnak és a nem hivatalos Soha ne mondd, hogy soha című epizódokban. Az öregedés magával hozta a karakterszerepeket is, amelyekben szintén otthon érezte magát. 1981-ben Peter Hyams Gyilkos bolygó című filmjében játszott főszerepet, majd korábbi kijelentése ellenére, miszerint nem bújik többé a 007-es ügynök szerepébe, 1983-ban még utoljára magára öltötte a nyugdíj előtt álló Bond öltönyét, hogy meghódítsa a szépséges Kim Basingert, és legyőzze a főgonoszt, akit Klaus Maria Brandauer alakított. 1986-ban feltűnt a Hegylakó című, azóta igazi kultfilmnek számító moziban Christopher Lambert partnereként, majd ezt követően a világhírű irodalmi regény filmadaptációjában, A rózsa neve (1986) című filmben játszotta a főszerepet. Connery ezen alakításáért kapott először rangos kitüntetést pályafutása során, hiszen a Brit Filmakadémia a legjobb férfi színésznek járó BAFTA-díjjal jutalmazta. 1987-ben Brian De Palma kérte fel egy szerepre az akkor készülő nagyszabású maffiafilmjébe. A szesztilalom idején játszódó, Aki legyőzte Al Caponét című filmben egy rutinos ír zsarut formált meg, aki segít a rendőrség új vezetőjének, a fiatal Eliot Nessnek (Kevin Costner) elkapni a hírhedt chicagói bandavezért, Al Caponét (Robert De Niro). Alakításáért elnyerte a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díjat és Golden Globe-díjat.
Jeremy Irons – Legjobb férfi főszereplő – 1991
Oscar- és Golden Globe-díjas angol színházi, film- és televíziós színész. Karakteres hangja több dokumentumfilmben és rajzfilmben hallható, de hangoskönyv-felolvasóként is ismert. Átütő sikert egy regényadaptációval ért el, az Evelyn Waugh regényén alapuló, 1981-ben bemutatott Az utolsó látogatás című minisorozattal. A főszereplő, Charles Ryder szerepében nemzetközi figyelmet nyert, Golden Globe- és Emmy-jelölést is kapott. 1981-ben szerepelt először mozifilmben, Meryl Streeppel játszott A francia hadnagy szeretőjében. 1986-ban Robert De Niróval volt látható A misszióban (1986), amiért Golden Globe-díjra jelölték a legjobb drámai színész kategóriában. A David Cronenberg által rendezett Két test, egy lélek című moziban mutatott munkájáért (1988) elnyerte a New York-i Filmkritikusok Egyesülete legjobb színész díját. A szerencse forgandó (1990) című filmben nyújtott alakításával, melyben partnernője Glenn Close volt, Oscar- és Golden Globe-díjat, valamint számos filmkritikusi díjat tudhatott magáénak.
A 2. RÉSZ HAMAROSAN ÉRKEZIK
Apropó, szereted eredeti nyelven nézni a filmeket, eredetiben hallani az imádott színészek hangját? Olyan jó érzés, amikor szépen lassan hozzászokik a füled az angol nyelvhez, ugye? Szeretnéd jobban érteni az originál angol szövegeket? Tudunk ajánlani egy szuper angol tanfolyamot! Érdekel? Ha igen, akkor az első lépés az ingyenes online angol szintfelmérőnk kitöltése.
Németh Márti,
ATP szövegírás, marketing szövegíró