Anyu, muszáj? – Speak! angol nyelviskola
Hadd tegyek fel egy kérdést: mi az, amit gyerekként általában szívből utáltál, mégis mindig muszáj volt megcsinálnod? Lecke, házi munka, rendrakás játék után? Cipőpucolás, fürdés, fogmosás? Na jó, de mi ezekben a közös? És mégis mi köze van a lefekvés előtti fogmosás gyerekkori nyűgjének egy angol nyelviskola küldetéséhez?
Gyerekként a lecke, a házi munka, a rendrakás, vagy az esti fogmosás kötelességek, kötelezettségek voltak. Olyan elvárások, amelyeket a szülők újra és újra megfogalmaztak felénk. És bár akkor ez nem így látszott, utólag, felnőtt fejjel, belátható, hogy ezek az elvárások általában valamilyen „nagyobb jót”, értelmes célt szolgáltak. A tanulás elsőrendű fontosságának tudatosítását. A kötelességtudat erősítését. A rendszeretet, a munkaerkölcs és az egészséges életmód kialakítását.
Ma már a legtöbb felnőttnek nem okoz gondot az esti fogmosás, vagy az, hogy elpakoljon maga után, ha egy idő után kezd katasztrófa sújtotta övezetté válni a nappali. De még mindig van bőven olyan téma, ami kihozza belőlünk a „muszáj-frászt”. A helyzet pedig szerintem úgy áll, hogy az angoltanulás éppen egy ilyen téma.
Birkózunk és küszködünk vele, próbálkozunk, újra és újra nekifutunk, szenvedünk tőle, de az esetek többségében nem jutunk megoldásra. Miért? Mert „szülői nyomásként”, felülről jövő elvárásként tekintünk a nyelvtanulásra –történjen az egy angol nyelviskola tanfolyamja, vagy a közoktatás keretén belül- ahelyett, hogy eszközként és lehetőségként szemlélnénk.
Nem az esélyt, hanem a nyűgöt; nem a perspektívát, hanem a macerát; nem a reményt, hanem az erőfeszítést és a lemondást látjuk benne. A legtöbben még nem jutottunk el odáig, hogy esténként önként dalolva „mossuk meg a fogunkat”: külső eszközökkel kell kényszeríteni rá minket (nyelvvizsga, diploma, álláskeresés stb.), hogy komolyan vegyük a nyelvtudás fontosságát.
*
Nincs ez mindenhol ám így a határainkon túl. 2012-ben, egy bizonyos Jakub Marian nevű cseh nyelvész által készített térképen világosan látszik az a földrajzi törésvonal Európán belül, amely az angolul „jól” és „rosszul beszélő” országok között húzódik. Jellemzően minél északabbra és nyugatabbra fekszik egy ország az öreg kontinensen, annál valószínűbb, hogy az ott élő emberek többé-kevésbé jól és nagy tömegben tudnak angolul.
Az egy szem kivétel Görögországot leszámítva a mediterrán és Kelet-európai országokban a legrosszabb, míg a skandináv régióban, Hollandiában és Ausztriában a legjobb a helyzet. (Az Egyesült Királyságról és Írországról értelemszerűen ebben a felsorolásban nem érdemes beszélni.) Magyarország a térkép elkészítésének alapjául szolgáló kutatás tanúsága szerint a legutolsó helyen állt az európai rangsorban…
Meglepő eredményre jutunk, ha a nyelvi kompetenciát vizsgáló térképet képzeletben ráhelyezzük az európai országok korrupciós, jóléti és versenyképességi térképeire. Döbbenetes a hasonlóság. Európa legerősebb gazdaságai, legfejlettebb jóléti és legkevésbé korrupt államai (Németország, Egyesült Királyság, skandináv és Benelux-országok) egyúttal az „osztályelsők” az angol nyelv tekintetében. Ahogy az is igaz, hogy a súlyos munkanélküliséggel, korrupciós ügyekkel és elhúzódó gazdasági válsággal küszködő államok (Spanyolország, Magyarország, Bulgária, Románia, Olaszország) beszélnek a legkevésbé angolul.
Nem tudom megmondani, hogy statisztikailag mennyire releváns az összefüggés és azt sem, hogy melyik tényező az ok és melyik az okozat. De tény, hogy azok az országok, ahol az emberek a saját anyanyelvükön kívül az angollal is jó barátságban vannak, egyszerűen „jobbak a számok”. És könnyebb az élet.
A sikeres országok már elvégezték a „házi feladatukat” és esténként nem okoz gondot nekik a „fogmosás”. Vagyis, megtanulták a leckét. Most rajtunk a sor. Rajtad, anyukádon, apukádon, a testvéreden, barátodon, szomszédodon, ismerősödön és rajtunk. Rajtunk, mert a Speak! angol nyelviskola komolyan veszi azt, amit a megalapításakor elhatározott: meg akarjuk tanítani angolul beszélni az embereket. És nem néhány tíz, száz, vagy ezer embert: mindenkit. Zárszóként csak egyet mondhatunk: „fogmosásra fel!”