Bence, a túró rudi és az angol nyelvtanfolyam meséje

A legfiatalabb unokatestvérem most lett 12 éves. Hétvégén végre összejött a család: hosszú hetekig tartó szervezőmunka után sikerült mindenkit egy időben, egy GPS-koordináta alá terelni, ami nem kis teljesítmény.

Bence egyébként egy teljesen átlagos, hétköznapi srác. Szereti a focit, jó jegyeket szerez az iskolában, tagja a diákbizottságnak és rajong a műszaki dolgokért. Mindent szétszed, hogy aztán újra összerakhassa. Mérnök szeretne lenni. Most egy olyan iskolai projektben vesz részt, amiben a srácok otthon, házi készítésű, hidraulikus emelőkarú robotokat gyártanak. (Ne kérdezd, fogalmam sincs, hogy az micsoda.)

Projektek és robotok egy magyar iskolában? Hát nem éppen. Bence a nagybátyámmal és a nagynénémmel 2 éve egy dél-angliai kisvárosba költözött. Új életet kezdeni.  Az, hogy sikerült nekik sok mindenen múlt, de leginkább azon, hogy a szülők jól, nagyon jól beszélnek angolul. Kíváncsi vagy rá mit mondott nekem Bence, amikor átadtuk neki a feleségemmel az ajándékunkat hétvégén? Hogy mi hiányzik neki a legjobban itthonról? És, hogy mit tanulhat ebből egy angol nyelvtanfolyam? Akkor olvass tovább…

Bence a „kötelező” két puszi után azt mondta, hogy amikor 2 évvel ezelőtt megkérdezték tőle kint, hogy mi hiányzik neki legjobban Magyarországról, akkor kapásból rávágta, hogy a túró rudi. Ha viszont ma kérdezik tőle ugyanezt, gondolkodás nélkül a családot mondja (na és a túró rudit, persze).

Bence 12 évesen már pontosan tudja és érzi, hogy mit jelent távol lenni. Távol a családtól, a testvérektől, nagyszülőktől, unokatestvérektől, a barátoktól, ismerősöktől, iskolatársaktól. Távol az ismerős utcáktól, a megszokott környezettől, az ételektől és illatoktól. Vagyis mindattól, amit otthonnak és szülőhazának nevezünk.

A külföldön való újrakezdés pokolian nehéz érzelmi próbatétel. Annak is, aki „önként” választja és tudatosan tervezi, de talán még nehezebb azoknak, akiket az élet kényszerít rá. Vagy a munkanélküliség. A kilátástalanság. A napról napra élés nehézsége. A reménytelenség és tehetetlenség érzése. A nagybátyámék nem fényes jövő miatt álmodták magukat Angliába a negyedik X-en túl. A magyar valóság elől menekültek. És az, hogy úgy tűnik, végre révbe értek, nem kis részben a nyelvtudásuknak volt köszönhető.

Még tárgyalóképes angoltudással sem volt fáklyásmenet az ügy. Kezdetben az állás-, majd lakáskeresés, később a beilleszkedés, a sárga csekkek, az iskolaválasztás és az „ismeretlenség” terhe nyomta a vállukat. Most már nyugodtan alszanak. Átvészelték a kezdeti kritikus időszakot, a szülők munkahelye stabilnak tűnik, Bence pedig 6-7 hónap alatt tökéletesen megtanult angolul és igazi school boy lett belőle.

Sikersztori? Valahol igen, valahol inkább csak simán egy 21. századi sztori. De minden történetnek van mondanivalója, ami túlmutat a személyes kötődéseken és élethelyzeteken. Nekem ez a sztori arról szól, hogy nem tudhatod, hogy mit hoz a sors. Hogy mikor kerülsz olyan helyzetbe, amikor „nem lesz más”, vagy jobb választásod, mint külföldön újrakezdeni. Vagy, ha nem külföldön, akkor egy olyan állásban, ahol egyszerűen muszáj helytállnod angolul is.

Egy ilyen helyzetet kétféleképpen várhatsz: ölbe tett kézzel, felkészületlenül, vagy ugrásra készen, felkészülve. Testileg, lelkileg és szellemileg egyaránt készen állva az érzelmi megpróbáltatásokra és arra, hogy az életed múlik azon, hogy meg tudsz-e szólalni angolul. Nem sorsszerű, hogy lesz ilyen helyzet. Nincs rá garancia, hogy rákényszerít majd az élet egy olyan döntésre, amit a nagybátyáméknak kellett meghozniuk. De nincs is kizárva.

Kivédhetsz egy hasonló helyzetet? Aligha. Felkészülhetsz rá? Fel bizony. Csak egy jó angol nyelvtanfolyam kell hozzá. Egy angol nyelvtanfolyam, ami fontosabbnak tartja, hogy felkészítsen egy ilyen erőpróbára, mint egy nyelvvizsgára. Egy angol nyelvtanfolyam, ami nem az elméletről, nem a nyelvészkedésről, hanem a gyakorlásról és az alkalmazhatóságról szól. Egy angol nyelvtanfolyam, ami nem süllyed el a könyvek és tesztek papírtengerében, hanem egyszerűen átgázol rajtuk és 100% beszédre „kényszerít”.

A jó hír, hogy ez az angol nyelvtanfolyam már ki van találva. A még jobb hír pedig az, hogy már meg is találtad.