Egy könyv lehet a legjobb barátod, de a beszédközpontú angol nyelvtanfolyam meg is taníthat angolul

Egy könyv meg tud vigasztalni. Egy könyv ráébreszthet dolgokra. Egy könyv varázslatos utazásra vihet a képzelet és a fantázia világában. Egy könyv kérdéseket tehet fel, szembenézésre ösztönözhet, problémákat tárhat fel és magyarázhat meg. Egy könyv segíthet tisztán látni, helyesen ítélni és jó döntést hozni. De egy könyv, legyen bármilyen nagyszerű is, soha nem szólhat hozzád a szó fizikai értelmében. Nem érinthet meg, nem ölelhet át, nem szoríthatja meg a kezed. Egy könyv soha nem fogja megkérdezni, hogy milyen napod volt, nem hív fel telefonon, nem fog e-mailt írni, vagy felköszönteni a születésnapodon. Egyszóval egy könyv nem léphet egy másik ember helyébe, mert nem tud kommunikációt kezdeményezni, hiszen a valódi kommunikációhoz mindig legalább két ember kell. Ma arra a kérdésre keressük a választ, hogy mi minden múlik ezen a látszólag kézenfekvő dolgon, ha egy angol nyelvtanfolyam célja, hogy megtanítsa angolul beszélni a diákjait?

A legtöbb angol nyelvtanfolyam megválaszolatlanul hagyja azt az alapkérdést, hogy mi a leghatékonyabb eszköz a szükséges kommunikációs készségek elsajátításához. Megválaszolatlanul hagyja, vagy rossz választ ad rá. A „hagyományos” recept szerint a betonszilárdságú nyelvtani alapok, a kifogástalan elméleti tudás, a tengernyi teszt kitöltése és a nyelvkönyvek szisztematikus „felfalása” majd automatikusan meghozza a magabiztos kommunikációt.

A számok és a személyes tapasztalatok azonban nem ezt mutatják. Az, hogy a „10 millió néma magyar” országa vagyunk és az EU-ban nálunk a legalacsonyabb a legalább egy idegen nyelvet beszélő emberek aránya, csattanós választ ad erre a feltevésre. Csattanós, de szomorú választ. Ha körbekérdezünk a baráti, ismeretségi körünkben, akkor pedig végképp meggyőződhetünk róla, hogy messze még a pezsgőbontás és nagyon sok a tennivaló.

Első lépésben tisztázzunk valamit: ahhoz, hogy egy diák ösztönös nyelvhasználó legyen, először is kommunikálni kell megtanulnia. A kommunikációhoz pedig nem elég nyelvtani magyarázatokat hallgatni, tökéletesen elsajátítani az igeragozás szabályait, vagy szavakat és kifejezéseket bemagolni. Mert nem a fonetikán múlik, hogy valaki képes-e egy pohár vizet kérni, vagy „szomjan hal a forrás vize mellett”.

A magabiztos, aktív kommunikáció alapja a beszéd. Ahogy egy 2-3 éves kisgyerek is beszélve tanulja meg az anyanyelvét, úgy angolul beszélni, kommunikálni is csak beszéd közben lehet megtanulni. Az iskolapad és a könyvek abban segítenek, hogy formába öntsék, rendszerezzék, szabályozzák azt a tudást, ami már ösztönösen ott van bennünk. De semmilyen angol könyv, teszt-, munka-, vagy szótárfüzet nem képes pótolni a kommunikációt ember és ember között.

Tehát, ha az a kérdés, hogy a könyv/teszt-alapú, „hagyományos” angol nyelvtanfolyam miért vallott kudarcot az elmúlt 20-25 évben, akkor a válaszunk az, hogy azért, mert nem tanította meg kommunikálni az embereket.

Egy angol nyelvtanfolyam csak akkor lehet sikeres, ha elfogadja a nyelvtanulás vastörvényét, vagyis azt, hogy a kommunikáció semmi mással nem helyettesíthető. Ez az a vezérelv, amely vörös fonalként kell, hogy végighúzódjon egy angol nyelvtanfolyam felépítésén az első perctől az utolsóig. Addig kell beszélni és beszéltetni, amíg el nem zsibbad a diákok nyelve, sőt még azután is. Két évtized hallgatásának hátrányát kell ledolgoznunk, éppen ezért a lehető legtöbb szót, kifejezést, mondatot, a lehető legtöbb alkalommal kell kimondatni a tanulókkal. Annyiszor, hogy az valósággal „beleégjen” a tudatalattijukba és a szavak, szószerkezetek, mondatok, szövegek ösztönből, tudatos kontroll nélkül jöjjenek elő a megfelelő pillanatban.

Egy könyv lehet a legjobb barátod, de egy beszédközpontú angol nyelvtanfolyam meg is taníthat angolul azzal, hogy megtanít angolul kommunikálni a társaiddal.

Erről szól a Speak!, erről szól a 100% beszéd, 0% könyv módszerű angol nyelvtanfolyam.