Miért hasalunk el egy kalóriatáblázat előtt? És mit mond el ez egy angol nyelvtanfolyam sikerességéről?

Azt már jól tudod, hogy belülről fakadó motiváció, tudatos elhatározás és akaraterő nélkül nem fogsz tudni megtanulni angolul. A jó hír az, hogy ezeken a dolgokon, ha akarsz, akkor tudsz is dolgozni, változtatni. Dönthetsz úgy, hogy számodra mindennél fontosabb egy angol nyelvtanfolyam és minden mást ennek rendelsz alá. Dönthetsz úgy, hogy te leszel a saját trénered és nem hagyod, hogy félúton, vagy az első komolyabb akadálynál feladd, megfutamodj a kihívás elől. De van egy „rossz hírem”. A megfelelő érzelmi állapot kialakítása, a racionális mérlegelés és a helyes döntés meghozatala szükséges, de nem elégséges feltétele a sikernek. Mert a cselekedeteink jelentős részben olyan nem-tudatos tényezőktől függnek, amelyeknek sokszor még a létezéséről sem tudunk. De akkor mit tehetünk? Hogyan lehetünk sikeresek a nyelvtanulásban, ha nincs a birtokunkban precíz és pontos útvonalterv, vagy használati útmutató?

angol-nyelvtanfolyam-nezopont

Néhány éve az egyik barátom úgy döntött, hogy megszabadul a súlyfeleslegétől. Esténként az elhízásról szóló, elrettentő orvosi sorozatokat nézett, radikálisan megváltoztatta az étkezési szokásait, vett egy 15 alkalmas kondi bérletet és ügyesen tért ki a „kalóriadús kísértések” elől. Aztán néhány hét múlva, amikor már megjelentek az életmódváltás első szemmel látható jelei és pozitív eredményei, történt valami. Valamit, amit a barátom utólag sem tudott konkrét időponthoz, pillanathoz, vagy eseményhez kötni. A tény az, hogy ezután a pont után a barátom „elindult lefelé a lejtőn”: kihagyta az edzéseket, este 10-kor is lazán kivett egy sört hűtőből és fokozatosan visszacsúszott az alapállapotba.

Mi történt a barátommal? Hogy lehetséges az, hogy egy ember látja és „belátja” a problémát, elszánja magát a cselekvésre és aztán mégis „elbukik”? Hogy miközben tudjuk, és elvileg akarjuk is az „egészséget”, valamiért mégis elcsábulunk egy hamburgerre, sült krumplira, vagy sütire?

Azért nem érthetjük a problémát, mert ehhez a kérdéshez nem lehet csak és kizárólag az értelem segítségével és eszközeivel közeledni. Mert tévedés azt gondolni, hogy a cselekvéseink kizárólag racionális elhatározásoktól és döntésektől függenek. Nem feltétlenül azért nem hajtunk végre valamit, mert nem vagyunk meggyőződve annak a dolognak a helyességéről, hanem mert valamilyen okból nincs bennünk kellő erő ahhoz, hogy megtegyük, amiről tudjuk, hogy meg kellene.

De hogyan küzdhetünk ez ellen a „láthatatlan” ellenség ellen? Hogyan védekezhetünk a pillanatnyi fellángolások és a bal vállunkon ücsörgő kisördög ellen, akik együttes erővel azon dolgoznak, hogy aláássák a motivációnkat és tévútra csaljanak bennünket?

Kutatások igazolják, hogy a megfelelő motiváció és a tudatos elhatározás a cselekvéseinket, döntéseinket meghatározó folyamatnak nem egyedüli és nem elsődleges szakaszai. Minden az észlelésnél kezdődik. Annál a pontnál, amikor először kerülünk kapcsolatba valamivel, vagy valakivel. Ilyenkor kialakítunk bizonyos mintákat, amelyek alapján osztályozni, értékelni tudjuk, hogy az a valami/valaki kicsoda, micsoda, mennyire értékes, vagy éppen értéktelen számunkra.

Az észlelés nem tudatos folyamat, bár tudatos elemek is közrejátszanak a kialakításában. Az észlelés során a másodperc töredéke alatt emlékek, ismeretek, érzések, vágyak, késztetések futnak, rendeződnek, forrnak össze egységes egésszé bennünk. Ebből az őskáoszból lép elő egyszer csak az észlelés, amely jól körvonalazható irányt szab a gondolatainknak és érzéseinknek. Félelmetes belegondolni, hogy egy ilyen fontos dolog fölött egyszerűen „nincs uralmunk”. Vagy mégis?

Bár magát az észlelést nem irányíthatjuk, az észlelés által kivájt mederben folyó gondolatainkat és érzéseinket egy kis csalással el is téríthetjük. És íme az 1 millió dolláros kérdés: hogyan? A válasz –mint az általában ilyenkor lenni szokott- nagyon egyszerű.

Egyszerűen úgy kell tennünk, mintha. Úgy kell tennünk, mintha magabiztosak lennénk és egyszer csak észrevétlenül magabiztossá is válunk. Úgy kell tennünk, mintha optimisták lennénk a céljainkat illetően és egyszer csak azzá is válunk. Úgy kell viselkednünk, mintha egy angol nyelvtanfolyam, vagy egy fogyókúra a világ legtermészetesebb dolga lenne és azzá is válik. Úgy kell tennünk, mintha a nyelvtanulásban soha semmilyen kudarcélmény nem ért volna minket és eljön az a pillanat, amikor már tényleg nem fog minket több rossz élmény érni.

Meg kell csalnunk a saját észlelésünket azért, hogy végül tényleg úgy tekintsünk az adott tárgyra, dologra, legyen az angol nyelvtanfolyam vagy fogyókúra, mintha eleve is úgy tekintettünk volna rá: természetesnek, normálisnak, eleve adottnak. És ezzel óriási szívességet teszünk az agyunknak.

angol-nyelvtanfolyam-nezopont

Nem kell többé megerőszakolnunk a gondolatainkat, vagy különböző technikákkal elterelni a figyelmünket valamiről, mert egyszerűen már „nem fog zavarni”. Azzal, hogy nem azt a bizonyos dolgot, hanem a perspektívát, vagyis saját magunkat, a saját figyelmünket változtatjuk meg, hatalmasat léptünk előre a siker útján.

Sok diákunk ezért boldogul nehezen az általunk képviselt 100% beszéd, 0% könyv módszerű angol nyelvtanfolyam óráin. Mert eleve rossz nézőpontból, „teherként”, „nehézségként”, „áldozatként” tekint a tanfolyamra. Ahhoz tehát, hogy egy angol nyelvtanfolyam sikeres legyen, le kell jönnöd a „kalóriatáblázat-szemléletről” és át kell térned a „piros alma, mindig is ez volt a kedvencem”-szemléletre.

Légy bátor, merd megváltoztatni a perspektívát, „találd ki”, hogy mivel tudod felülírni azt a rossz észlelést, ami miatt nehézségeid voltak/vannak /lehetnek a nyelvtanulásban. Ezután pedig jöhet a belülről fakadó, helyes motiváció, a tudatos elhatározás és a megacélozott akaraterő.

A siker és a sikeres nyelvtanuláshoz vezető angol nyelvtanfolyam ott hever a lábaid előtt. Csak le kell érte hajolnod.

Share This