Milyen ízű a s(z)ótlan angol nyelvtanfolyam? Dani története

Dani (28) két hónapja kezdett el nálunk angolul tanulni. Érdekes háttérrel és konkrét céllal érkezett hozzánk: lenyomott egy diplomamentő programos tanfolyamot, és szeretett volna végre megtanulni angolul beszélni. (Ha érzékelsz némi ellentmondást, nem a Te radarodban van a hiba.) Több ezer „Dani” él ebben az országban. Több ezer jó képességű, tanult, komoly, törekvő ember, aki évek óta fuldoklik a nyelvtanulás tengerében, és utolsó esélyként kapaszkodott bele a diplomamentő program mentőövébe. Hogy aztán majdnem elsüllyedjen a mentőövvel együtt. Dani és a s(z)ótlan angol nyelvtanfolyam története…

Dani a nyelvvizsga hiánya miatt 6 éve nem tudja kihozni az egyetemről a diplomáját. Az oktatási kormányzat által 2 évvel ezelőtt meghirdetett diplomamentő program Danin és a hasonló helyzetbe került embereken akart segíteni. A program lényege, hogy a 240/360 órás nyelvi képzések ingyenesek, annak azonban, aki önhibájából nem fejezi be a tanfolyamot, vagy nem tudja határidőre letenni a nyelvvizsgát, fizetnie kell. Az első évben a 8300 jelentkezőből 7900 ember fizetett. Dani is.

Dani azért jött hozzánk, mert ráébredt arra, hogy ez így nem oké. A támogatott tanfolyamok veszélyeiről és a program szakmai hibáiról tavaly januárban már írtunk egy cikkben, és mivel a program érdemben nem változott, továbbra is kitartunk amellett, hogy a programmal „alapvetően fordítva ülünk a lovon. Nem a nyelvoktatás rendszerszintű problémáinak megoldásán gondolkodunk, hanem azon, hogy milyen „tűzoltással” lehet elejét venni a teljes „beégésnek”. Nem a gyenge tanárképzés, a kőkorszaki infrastruktúra, az elavult módszertan és az általános bénultság ellen lépünk fel, hanem pénzt pumpálunk egy nem hatékony rendszer problémáinak elfedésére. A teljes bukást próbáljuk utólag valamiféle vállalható eredménnyé kozmetikázni. Nincs ez így jól.(…) Egy olyan program, amely „pénzügyi rövidpórázon” tartja a résztvevőit és „bünteti” a sikertelenséget, több kárt okozhat, mint hasznot.”

(A teljes cikket elolvashatod IDE kattintva.)

Danival és több ezer sorstársával szemben ésszerűnek tűnik az az elvárás, hogy egy diplomás ember legalább középfokú szinten kommunikáljon egy élő, idegen nyelven, nem? Ésszerű elvárás is lenne ez egy olyan oktatási rendszerben, ahol a diákok közép- és felsőfokú tanulmányaik során meg tudják szerezni ezeket a nyelvi kompetenciákat. De az a helyzet, hogy nem tudják. A rendszer rossz és ezen semmilyen PR-plasztikai beavatkozás nem segít.

Ráadásul nem lehet és nem is szabad egyenlőségjelet tenni a középfokú kommunikációs képesség és a középfokú nyelvvizsga közé. Tedd a szívedre a kezed: hány olyan embert ismersz a közvetlen környezetedben, akinek papírja van róla, mégsem tud egy épkézláb mondatot elmondani angolul? Akkor állnak elő tömegesen az ilyen és ehhez hasonló helyzetek, ha nem nyelvet, hanem nyelvvizsgázni tanítanak az iskolákban, egy hagyományos angol nyelvtanfolyam, vagy akár egy magánóra keretében.

Az, hogy a diplomásaink valódi, vagyis alkalmazható és használható nyelvtudással rendelkezzenek az egész ország elemi érdeke, gazdasági versenyképességünk záloga. De ezt nem, vagy nem feltétlenül lehet egy államilag támogatott, s(z)ótlan angol nyelvtanfolyam égiszén belül megszerezni. Nem csak azért, mert a tanuláshoz belső motivációra és nem külső (egzisztenciális) fenyegetettségre van szükség, hanem mert egy hagyományos angol nyelvtanfolyam nem erre helyezi a hangsúlyt. Ahogy maga a diplomamentő program sem.

Az lenne igazán ésszerű, ha a diplomájukra váró diákok nem a papírért, hanem a valódi tudásért dolgoznának meg. A kommunikációképes nyelvtudásért, amihez viszont kommunikatív módszerekre és kommunikatív tanfolyamokra lenne szükség. Nem elméletközpontú, tankönyvcentrikus, „szótlan” és sótlan tanfolyamokra, ahol a tökéletes igeragozás a tudás szinonimája, és nem kommunikáló embereket, hanem nyelvészeket képeznek a diákokból. Beszélő és beszéltető angol tanfolyamokra, amelyek arra az egyszerű alapelvre épülnek, hogy angolul beszélni csak beszéd közben lehet megtanulni.

Dani azért jött hozzánk, mert „megkóstolta” a sótlan angol nyelvtanfolyamot és ráébredt: fontosabb számára a biztos lábakon álló tudás, mint a papír keserű megszerzése. Ráébredt, hogy a nyelvvizsga ennek a tudásszerzési folyamatnak csak az egyik állomása, nem a végcél maga, és ha meg akar tanulni angolul, akkor sok kommunikációra, kitartó gyakorlásra és folyamatos edzésmunkára lesz szüksége. Dani most kezdi a második tanfolyamát nálunk. És jó úton halad, hogy angolul álmodja tovább az álmait.

Mert egy jó angol nyelvtanfolyam nem mentőöv, hanem álmaid hajójának motorja. Csak be kell rúgnod és elvisz egészen a fényárban úszó horizontig…