Kép forrása: canva – canva.com
Kanada hivatalos és nem hivatalos ünnepei, érdekességei és hagyományai
A sorozat következő részében szintén ünnepekről lesz szó és az ezekkel kapcsolatos szokásokról. Ebben a blogban összegyűjtöttem néhány említésre méltó napot egy újabb angol nyelvű országból. Úgy gondolom, hogy különböző nemzeti ünnepek, hivatalos vagy nem hivatalos események és szokások rövid történetét és hátterét is érdemes megismerni, ha átfogóbb képet szeretnénk kapni egy adott országról. Legtöbben azt tudjuk Kanadáról, hogy sokat havazik és híresen kedvesek ott az emberek. Na de milyenek mikor ünnepelnek? Milyen történelmi vagy egyéb események fontosak számukra? Ebben az írásban Kanada sajátos és globális, vagy más országokban is ünnepelt eseményeiről is írok, amik ettől függetlenül szerves részei a kultúrának az országban. Mivel jellemzően több helyről származó, különböző népcsoportok leszármazottai élnek itt, ez a sokszínűség elkerülhetetlen lenne. Kezdjük is rögtön egy téli álmából felébredő kis állat nagy napjával.
Mormota nap (február 2.)
Ez a nagyon aranyos nevet viselő nap február 2.-án van és a tél végének előrejelzését szolgálja. Ha a mormota előbújik a rejtekhelyéről és meglátja az árnyékát még legalább hat hétig marad a hideg, téli idő, ha nem, akkor korai tavaszra készülhetünk. Ezt az ünnepet Kanadában és az Egyesült Államokban is tartják 1887 óta. A hagyomány a 18-19. századig nyúlik vissza, az Észak-Amerikába költözött német telepesektől ered, akik annak idején sünnel próbálták megjósolni a tél végét. Általában zenével és táncos mulatsággal telik ez a nap, és természetesen lehet látni a mormota előbújását is, ha jó helyen vagyunk.
Ismerős lehet ez az esemény, ha láttuk Bill Murray Idétlen Időkig című filmjét, amelyben a főszereplő, Phil újra és újra átéli ugyanazt a Mormota napot. Mindaddig, amíg rá nem jön, hogy csak úgy léphet ki a körforgásból, ha hasznossá teszi magát, a maximumot hozza ki a helyzetből és önzetlenül tud szeretni. A film tanulságának nem sok köze van a mormotákhoz, de láthatjuk benne, hogyan ünneplik ezt a napot, méghozzá többször egymásután.
Kanadai nemzeti zászló napja (február 15.)
Ez az ünnepnap a kanadai nemzeti zászló 1965-ös elfogadásának évfordulóját jelöli. Ekkor váltotta fel a jelenlegi zászló a kanadai Piros Lobogót (Red Ensign), amelyen még szerepelt Nagy Britannia zászlója is. Az új hivatalos zászló létrehozását Lester B. Pearson, Kanada 14. miniszterelnöke szorgalmazta és sikerrel is járt. Egy Kanadára jellemző, könnyen és egyértelműen beazonosítható lobogót szeretett volna terveztetni. Végül George Stanley, a Kanadai Királyi Katonai Főiskola Művészeti Dékánjának tervei kerültek elfogadásra a beérkezett 5900 nevezés közül. Ötletét az egyeteme lobogója inspirálta. A juharlevélnek pedig eredetileg 13 csúcsa volt, de ezt végül leegyszerűsítették 11-re, amit ma is láthatunk a kanadai zászlón. A jeles napon állami ünnepségek és iskolai programok kerülnek megrendezésre.
Szent Patrik napja (március 17.)
Az írek nemzeti ünnepe március 17.-e mert a hagyomány szerint védőszentjük, Szent Patrik ezen a napon halt meg. Nagyszabású felvonulásokkal és parádékkal ünneplik a világ több pontján, de leginkább Írországban, Kanadában és Új-Zélandon. Szent Patrik valójában nem ír volt, Angliában született időszámításunk után 385 körül. Később ír fosztogatók elfogták és egy druida rabszolgája volt hat éven keresztül, mialatt megismerte a kelta nyelvet és a druidák praktikáit, mindez alatt pedig Istenhez is közelebb került. Miután elmenekült papnak tanult, elkezdett téríteni és az elsők közt szólalt fel a rabszolgaság ellen. Nőket is térített, ami abban a korban nem volt szokás, a papok többsége szinte rettegett a nőktől.
Ami elsőként eszünkbe juthat erről az ünnepről, az a lóhere, viszont ebben az esetben nem a négylevelű, szerencsehozó változatról van szó. A Szent Patrik napjának egyik szimbóluma a háromlevelű lóhere (shamrock), ami a szentháromságot jelképezi. A legenda szerint Szent Patrik a miséi során a háromlevelű lóhere segítségével magyarázta el a szentháromság gondolatát, rámutatva, hogy a három levél különálló, mégis egy egységet alkot. Emiatt viselnek az írek háromlevelű lóherét március 17.-én.
A másik jellegzetes vonás az ünneppel kapcsolatban a zöld szín. Írországot Smaragd szigetnek (Emerald Isle) is nevezik gyönyörű zöld tájai miatt, a zászlójukban látható zöld szín pedig az ország függetlenségét és katolikus vallását jelenti. Írország nemzeti színe viszont a kék. Ez szintén Szent Patrik miatt van, akinek a ruházata az akkori viseletnek megfelelően kék volt.
Még egy fontos érdekesség a témában a Leprechaun, vagyis az ír manó, aki egy szakállas kis kobold. Eredeti ruhája egy piros kabát és kalap volt, de az idők során ez is zöld lett és már szinte csak így ábrázolják. Ezek a koboldok cipőkészítéssel foglalkoznak és aranyukat (pot of gold) őrzik a szivárvány tövében. Ha valaki megfog egy ír manót nagyon szerencsés, mert a kobold teljesíti három kívánságát, de ez kifejezetten nehéz küldetés mivel a kis lények az erdő mélyén élnek föld alatti odúkban.
Ezen a napon több híres műemlék és helyszín, mint például az egyiptomi piramisok vagy a pisai ferde torony zöld fényben pompázik bizonyos időközönként. Ebbe beletartozik az Egyesült Államok és Kanada határán elhelyezkedő Niagara vízesés is, ami teljes egészében zöldbe borul Szent Patrik napján.
Tartan nap (április 6.)
A Tartan nap egy minden évben megrendezésre kerülő ünnepség, ami a skót kultúráról és örökségről szól az országban. Az ünnep Új-Skócia területéről ered és az 1980-as években kezdték el megtartani. Az idők során globális ünneppé nőtte ki magát a skót diaszpóra számára a világ bármely országában. Az április 6.-i dátum az Arbroath-i nyilatkozat (Declaration of Arbroath) aláírását is jelöli, amely 1320 április 6.-án került kihirdetésre Skóciában. Ez valójában egy skót főurak által írt levél XXII. János pápának, miszerint az Skót királyságnak függetlennek kell lennie az angoloktól. Ez nem feltétlenül jött össze, de ennek ellenére egyfajta függetlenségi nyilatkozatként tartják számon.
Napjainkban 5 millió kanadai ember vallja magát skót származásúnak, így ők a harmadik legnépesebb etnikai csoport Kanadában. Tartan napon különböző felvonulásokat tartanak világszerte, így Kanada legtöbb városában is. Skótduda és tánc kíséretében, természetesen skót szoknyát viselve vonulnak fel. Ezen a napon bárhol lehet ezt a hagyományos viseletet hordani, utcán, munkában, hivatalokban egyaránt.
A tartan maga egy tipikus kocka mintás szövet típus, ami több színben létezik. A minta vízszintes és függőleges vonalakból áll össze. Hagyományosan szövés által érik ezt el, de természetesen ma már létezik anyagra festett vagy nyomott tartan minta is. Ősi történelme van ennek az anyagnak, időszámításunk előtt 3000-re nyúlik vissza, de Skóciában a legrégebbi tartan a Krisztus utáni 3.-4. századból származik. Mindenhol, ahol szőttek ebben az időben megjelent a tartan minta, viszont csak Skóciában kapott nagy kulturális jelentőséget. Eszünkbe juthat, hogy tipikus tartan minták tartoztak különböző skót klánokhoz, vagy területekhez, de ez nem mindig volt így. Miután a tartan gyártása megnövekedett a 18. század végére, elkezdték számokkal megkülönböztetni a mintákat. Egy idő után viszont már neveket kezdtek nekik adni, felhasználva valós klánok neveit, város és térségneveket. Valójában ezek a nevek nem jelentettek semmit, csak az anyagok terjesztését és eladását könnyítették meg. A 19. században elterjedt, hogy a tartan minták nevei valós kapcsolatban állnak a klánokkal. Más országokban élő skótok, akik meg szerették volna őrizni a kultúrájukat, továbbvitték ezt és a különböző minták és színek elkerülhetetlenül összefonódtak a klánok neveivel.
Nemzeti Őslakosok Napja (június 21.)
Kanadában a Nemzeti Őslakosok Napját a nyári napforduló napján tartják. Célja az, hogy mindenki többet tudjon a helyi őslakosok gazdag kultúráiról, szokásairól és életéről. Kiemelten fontos alkalom ez, mivel a ma élő First Nations (első nemzetek), Inuit és Métis kanadai őslakosok helyzete még mindig javításra szorul és ilyenkor több figyelem juthat a problémáikra. Hallathatják a hangjukat, megoszthatják a történetüket és történelmüket. A kanadai őslakos fiatalok egyre inkább visszatérnek gyökereihez, büszkén vállalva örökségüket és ezért saját nyelveiket is növekvő mértékben értik és beszélik.
Ennek a három csoportnak különböző kulturális háttere van, de a nyári napfordulót kiemelt spirituális erővel ruházza fel az őslakosok nagytöbbsége. Az idők során őslakos társadalmak gyakran ezen a napon, az év leghosszabb napján ünnepelték társadalmi örökségüket és kultúrájukat. Kanadában így ezt a napot használják arra, hogy kifejezzék elismerésüket és megbecsülésüket a helyi őslakos közösségek felé és méltassák az ország kultúrájához és történelméhez való hozzájárulásukat.
Ez a nap is része az országos ünnep sorozatnak, amely a Nemzeti Őslakosok Napjával kezdődik június 21.-én és a Kanada-nap zárja július 1.-én.
Kanada-nap (július 1.)
Ez a nap is egy fontos nemzeti ünnep, mivel ezt nevezik Kanada születésnapjának. Ez valójában nem ilyen egyértelmű, nem lehet az ország függetlenedését egy pontra leegyszerűsíteni, de az ünneplés szempontjából ez kevésbé lényeges. A Kanadai Államszövetség megszületésének évfordulója ez, ami 1867 július 1.-én történt. Ekkor egyesítették Kanada addig három különálló gyarmatát és így jött létre Kanada a Brit Birodalom fennhatósága alatt. A Kanada-napi ünnepségek az egész országban folynak, valamint a külföldön élő kanadaiak is megtartják. Általában szabadtéri közösségi rendezvények kerülnek megtartásra ilyenkor, többek között felvonulások, fesztiválok, vásárok, tűzijáték és ingyenes koncertek. Minden területen másképp ünneplik ezt a napot is, nincs uniformizálva az események sora.
Emlékezés napja (november 11.)
Dobos Réka
a Speak! Nyelviskola tanára