Az 5 leggyakoribb nyelvtani hiba, amit a haladó nyelvtanulók (is) elkövetnek
Nem olyan régen írtam már egy blogbejegyzést arról az 5 leggyakoribb hibáról, amit a diákjaim el szoktak követni. Itt megemlítettem az E/3 ’s’ végződést, a visszaható névmást, a létige múlt idejét, vagy éppenséggel a múlt idő helyes módját.
Mondhatnám azt, hogy ezek a haladó diákoknál is sűrűn előfordulnak, de akkor ez egy eléggé rövidke bejegyzés lenne 🙂
Tapasztalatból mondom, hogy a haladó diákoknak már nem igazán nyelvtani hibáik vannak. Persze, akad egy-két botlás, vagy olyan szerkezetek, amelyek szemöldökráncolást idéznek elő (nálam is). De ezeken túl lehet lendülni kellő mennyiségű gyakorlás segítségével.
Viszont van 5 hiba, amibe rendszeresen belegyalogolnak a haladó nyelvtanulók is (és amiket neked is el kell majd kerülnöd, ha igazán profi akarsz lenni).
1) Túlbonyolítás
Ezt főként akkor veszem észre, amikor egy amúgy is több mondatrészből álló új szerkezetet tanulunk, és a páros gyakorlatok során azt hallom, azért megy lassan, vagy nyögvenyelősen a mondatalkotás, mert a társ épp egy túl nagy csavart tett bele a mondatba.
Vegyük példának a „would have…if…had” szerkezetet. Alapjáraton már ez is egy bonyolultabb szerkezet, de képzeld el, hogy mekkora fennakadás lenne, ha te közben még egy able to-t is megpróbálnál belecsempészni.
Persze, megoldható. Valószínűleg meg is tudod oldani kellő idő után.
De az a lényeg, hogy az adott időpontban arra a szerkezetre koncentrálj igazán, ami a feladat.
És ha az alap megy, akkor hidd el, hogy az extra is menni fog.
2) Túlhasználás
Volt egyszer egy nagyon szorgalmas, öntudatos diákom. Neki mindig az volt a célja, hogy azt a szerkezetet, amit éppen tanultunk, azt minden helyzetben, minden történetében fel akarta használni. Még akkor is ha nem volt szükség az adott szerkezetre.
Természetes, hogy szeretnénk, ha a frissen tanult dolgok is hamar megragadjanak, és tudjuk őket magabiztosan használni. De én azt vallom (mert ezt látom), hogy van egy kis csúszás.
Amit mondjuk A1-1-en (teljesen kezdő) megtanultál, az A2-1-re (újrakezdő szint teteje) ülepszik annyira le, hogy automatikusan tudod használni, anélkül, hogy gondolkoznod kellene rajta.
Ebből kifolyólag, amit A2-2-n tanultál, az majd B1-2-n válik igazán aktív tudássá. Mert bár adott szinteken megtanulunk adott nyelvtanokat, szavakat, de a következő 2-3 szinten ezek megint előkerülnek, és azért kell egy kis idő, mert a gyakorlás teszi automatikussá a tudást. Szóval azt tudom tanácsolni, hogy türelem, és ne próbáld mindig mindenáron beleszuszakolni a tegnap tanultakat a holnap kimondott mondatokba.
3) Nem próbálkozás
Ez valamilyen szinten az előző pontnak az ellentéte. Mivel éppen azon a szinten tanuljuk a szerkezetet, és teljesen új számunkra, akkor a legtöbb diák egy nehezebb mondatszerkezet láttán kicsit lefagy.
Ez is teljesen rendben van. Lefagysz, elkezded gyakorolni, előjönnek a hibák, a kétségek, de azért van ott a tanár, hogy segítsen neked ezek legyőzésében.
Viszont az mindenképpen lényeges, hogy ha egyszer valami újat tanulsz, akkor azt akard használni, ha megfelelő helyzet áll elő.
Próbáld meg használni azt, amit éppen most (vagy picit korábban) tanultál. Mert így a környezeted látni fogja a fejlődést, és hidd el nekem, hogy nem fognak kinevetni, hanem elismerően fogják megállapítani, hogy milyen remekül fejlődsz. 🙂
4) Féloldalas szókincs
Azt tapasztalom nap, mint nap, hogy minden diák egy sajátos céllal érkezik a nyelviskolába. A leggyakoribbak: munka, nyelvvizsga, utazás, segíteni kell a gyereknek a tanulásban.
Ezek mind remek célok, egyik sem jobb, vagy fontosabb, mint a másik.
Az is igaz, hogy minden nagyobb célnak is vannak kisebb vállfajai. Gondolok itt arra például, hogy más motivál egy olyan embert, aki éppen munkát készül váltani, és más motivál egy olyan embert, akinek a főnök fizetésemelést ígért, ha fejleszti az angol tudását.
Mindkét dolog remek. Mindkét diák érzi, hogy az angolnak súlya van.
De ne essünk abba a hibába, hogy túlságosan ráfeszülünk arra, hogy éppen csak a munkánknak megfelelő szókincset, vagy a nyelvvizsga tételeknek megfelelő szókincset tanuljuk.
Azt gondolom, hogy ha egy ember már rávette magát a nyelvtanulásra, akkor mindenképpen úgy álljon hozzá, hogy minden helyzetben megállja a helyét, és minden alkalommal hozzá tudjon szólni egy adott beszélgetés témájához.
Ehhez viszont elengedhetetlen az, hogy ne csak egyfajta szókincset fejlesszen.
5) A csacsogás elég?
Haladóbb szinteken egyre gyakrabban hallom azt, hogy mikor lesz már az, hogy csak ülünk, és mindenféle témában beszélgetünk, csacsogunk.
Amikor már nem kell szólista, amikor már nincsen szükség a különböző beszélgetés-beindító gyakorlatokra, hanem csak small talk-oljunk, vitassunk meg különböző témákat stb.
Teljes mértékben megértem. Ezért csináltuk meg a Speak! klubot.
De a Speak! mégiscsak egy nyelviskola, ahol folyamatosan csiszolgatni szeretnénk a nyelvtani tudásotokat is, ezért ha szeretnél sokat kötetlenül beszélgetni, akkor nyomás a Speak! klub, és szombat esténként valamelyik belvárosi kocsma, ahol remekül el lehet dumálni a turistákkal.
+1 E/3 ’s’
Csak mert ez egy állandó hiba. 😀
Rusz Timi, tanár
Speak! Nyelviskola
Ha pedig szeretnél egy olyan szuper edzőt magad mellett tudni a nyelvtanulás során, mint amilyen Timi, akkor jelentkezz be ingyenes szintfelmérőnkre, és próbáld ki beszédközpontú tanfolyamainkat.
