Kép forrása: canva – canva.com
Mint bármely új készség, úgy a különböző akcentusok elsajátításához is kitartó gyakorlásra van szükség. Ez persze nem jelenti azt, hogy megoldhatatlan feladat lenne. Mik azok a trükkök és praktikák amikkel elsajátíthatsz egy új, hitelesen hangzó kiejtést az angol nyelvben? Tippeket és pár videót is hoztunk, hogy segítsünk neked!
Az akcentusokkal való ismerkedés és játék akár a nyelvtanulás egyik legszórakoztatóbb eleme is lehetne, mégis méltatlanul kevés figyelmet kap a hagyományos nyelvoktatásban. Egyedül belevágni és elsajátítani egy akcentust, ijesztő feladatnak tűnhet.
Tudni kell, hogy mire érdemes odafigyelni, milyen lépésekben lehet haladni, és hogyan érdemes gyakorolni. Mindez nem könnyű – főleg ha egyedül, segítség nélkül vágsz neki. Ezért gyűjtöttünk neked pár ötletet az elinduláshoz.
Dialektus vs. akcentus: mi a különbség?
Akcentus alatt azt értjük, ahogyan a szavakat kiejtjük. Dialektusként pedig a nyelv különböző változataira utalunk. Az akcentus a dialektusnak csupán egy alkotóeleme, amihez még társul a szókincs, a használt nyelvtan és a helyi szleng, ezekből áll össze egy régióhoz köthető dialektus.
A több mint 150 angol nyelvjárás tehát az angol nyelv említett elemeinek izgalmas keverékéből születik, mint egy finom koktél. De nem csak egy-egy régióra jellemző dialektusok, hanem egy-egy emberre jellemző idiolektusok is léteznek, azaz mindannyiunknak van egy egyedi, csak ránk jellemző nyelvhasználatunk.
Az Egyesült Királyság hihetetlenül gazdag akcentusokban és dialektusokban, ha picit belekóstolnál a témába, ebben a videóban 20 brit akcentussal is megismerkedhetsz:
Ebben a bejegyzésben én most három akcentust emelek ki. Az első az úgynevezett „Received Pronunciation (röviden RP) ” vagy „Queen’s English” néven is ismert „sztenderd” angol akcentus. Ez egy regionálisan semleges akcentus, amit sok középosztálybeli beszélő használ az Egyesült Királyságban, különösen Angliában.
„Queen’s English” akcentus
Az RP egy általánosan elterjedt referenciapont a szótárakban és mintául szolgál az angol nyelv oktatásában. Ez az az akcentus, amit jellemzően a BBC News-ban vagy olyan korabeli drámasorozatokban hallhatunk, mint a Downtown Abbey vagy a Bridgerton.
Az akcentus egyik jellegzetessége, hogy a szavak végén lévő „r”-t nem ejtik ki, így a „mother”-ből „muh-thuh” lesz. Másik jellemzője, hogy bizonyos szavakat, mint például a „chance”, „bath” és „dance”, hosszú „A”-val ejtik, úgy ahogy azt a „father” szóban.
Az RP-n belül megkülönböztetünk egy konzervatív és egy modern változatot. Előbbinek ikonja maga az angol királyné:
A modern RP-t beszélők még mindig nagy hangsúlyt fektetnek a hangok tiszta artikulációjára, de a kommunikációjuk sebessége alkalmazkodott „a modern élet” sebességéhez és ezért hajlandóak voltak feláldozni a már-már robotszerű tökéletesség egy részét. A szó eleji H betűkhöz viszont nagyon ragaszkodnak. (Nem úgy, mint a Cockney akcentus képviselői, akik hallani sem akarnak róluk.)
Cockney akcentus
A Cockney akcentus történelmileg London East End részéhez kötődik és a munkásosztály dialektusaként született meg. A brit nyelvjárások egyik legkarakteresebb és legkönnyebben felismerhető tagja. A Cockney-ra jellemző, hogy a „t” betűt kevésbé intenzíven ejtik, vagy szinte teljesen figyelmen kívül hagyják. Ezt a fonetikában „glottal stop„-nak nevezik.
Emellett bizonyos kifejezések kezdőbetűit is elhagyják, például a már említett „h”-t: így a „head” inkább „ed” lesz, a „hello” pedig „ello”. Egyes magánhangzók is eltolódnak, így a „day” inkább „die”-nak, a „buy” pedig inkább „boy”-nak hangzik.
Híres cockney-k, akiket érdemes akcentusra nyitott füllel hallgatni: Michael Caine, Jason Statham, Adele, David Beckham, vagy Amy Winehouse.
Egy ide illő videó, ami nagyon jól összefoglalja a Cockney akcentus jellegzetességeit:
A 21. századi London nyelve
London a világ egyik etnikailag legváltozatosabb városa. A 2021-es népszámláláskor London lakossága 8 799 720 fő volt. A lakosság mintegy 37%-a az Egyesült Királyságon kívül született. A londoni iskolákba járó gyermekek, annak ellenére, hogy összesen több mint háromszáz különböző nyelvet beszélnek a családjaikban, mégis egy nagyon hasonló, jól megkülönböztethető akcentust hoztak létre maguk között. Erre a jelenségre a kilencvenes évek végétől kezdtek el felfigyelni a londoniak nyelvhasználatát vizsgáló nyelvészek.
Az angol nyelv egy új változata született meg a fiatalabb generációk körében. Ez pedig az M.L.E., vagy teljes nevén a „Multicultural London English„.
Az MLE az angol nyelv szociolektusa, amit a bevándorolt munkásosztálybeli emberek beszélnek a főváros multikulturális részein. A dialektus gyökerei a második világháború után Londonba érkezett karibi bevándorlók által beszélt patois nyelvig nyúlnak vissza, és ahogy azt a név is sugallja, az akcentust beszélők a lehető legkülönbözőbb etnikai és kulturális hátterű csoportokból származnak, és London legsokszínűbb városrészeiben élnek.
A nyelvészek szerint a baráti csoportok sokszínűsége nagy mértékben hozzájárul az MLE kialakulásához; minél sokszínűbb etnikailag egy londoni fiatal baráti hálózata, annál valószínűbb, hogy ezt az akcentust fogja beszélni.
Nem csak azért érdemes megismerkedni ezzel az akcentussal, mert rámutat a nyelv szépségére, ami egyebek közt abban rejlik, hogy képes alkalmazkodni és változni, hanem azért is, mert a multikulturális környezethez szokott, abban otthonosan mozgó generációk már feltehetően ezt az akcentust fogják beszélni.
Most, hogy bemutattunk pár karakteres dialektust, térjünk rá a praktikus tanácsokra.
Hogyan álljunk neki?
- Első lépés: a hallgatás
Függetlenül attól, hogy milyen célból és melyik akcentust szeretnéd megtanulni, a kiindulópont ugyanaz: hallgass olyan embereket, akik hitelesen beszélnek azzal az akcentussal, amit kiszemeltél.
Keress autentikus beszélőket, akik a lehető leghitelesebben képviselik az adott akcentust. Keress rá YouTube-on a megtanulni kívánt nyelvjárás régiójára – például Cockney színészekkel készült interjúkra –, és hallgass meg minél több beszélgetést, hogy megbarátkozz a természetes kiejtésükkel és szóhasználatukkal.
- Tartás, szájmozgás
Miután meghallgattál egy akcentust, és megértetted, hogyan cseng, a következő lépés az, hogy megtanulod, hogyan kell a hallott hangokat megszólaltatni. Segít, ha megfigyeled, hogy a beszélőnek milyen a mimikája, hogyan mozog a szája.
Azt kell megfejtened, hogy az adott akcentus hol jön létre a szájban, és hogy az ajkak, az állkapocs és a nyelv hogyan mozog az adott artikuláció során. Próbáld észrevenni a különböző ritmusokat, a hangsúlyok mintázatát. Az egész lényege, hogy megfigyeld az anyanyelved és a tanult nyelvjárás közötti érzetbeli különbségeket.
- Vidd túlzásba!
A következő lépés az utánzás, ahol egyáltalán nem szabad félni a túlzásoktól. Sokan eleve ott rontják el, hogy szemérmesen állnak a dologhoz és a hallottaknak egy finom verzióját próbálják megszólaltatni, pedig pont ennek ellenkezőjére lenne szükség. Először eltúlozva, karikatúra szerűen kell utánozni, ahhoz hogy megérezzük milyen hangzásbeli változások történnek és ezek milyen érzeteket keltenek a szájban.
Jobb taktika, ha igyekszünk megtalálni egy nyelvjárás általános sztereotípiáit, hogy legyen mihez „lehorgonyoznunk” az akcentust. A tapasztalat azt mutatja, hogy ha nem az erősebb, eltúlzott változatot gyakoroljuk, akkor könnyen elmosódnak a határok és egy bizonytalan, karakterét vesztett lagymatag utánzat lesz a dologból.
Hasonlóan ahhoz, amikor a gyerek írni tanul, először érdemes minél nagyobb papírra, nagy mozdulatokkal gyakorolni, hogy ezekből az elnagyolt mozgásokból jöjjenek létre a finom mikromozgások, úgy az akcentusok tanulásánál is nagyban érdemes kezdeni és aztán folyamatos gyakorlással innen lehet tökéletesíteni a dolgot.
- Spontán beszéd
Egy új akcentust csak úgy lehet igazán megtanulni, ha az adott kiejtéssel beszélünk. Bár ez egyszerű tippnek tűnik, sokkal többről szól, mint néhány sor felolvasása. Ahhoz, hogy valóban elsajátítsunk egy akcentust, képesnek kell lennünk úgy beszélni, hogy nem tervezzük meg előre a mondanivalónkat.
A spontán beszédet gyakorolhatod úgy, hogy akár magadnak, akár barátoknak/családnak beszélsz folyamatosan, hangosan a választott akcentussal. Miközben gyakorolsz engedd meg magadnak, hogy hibázz, így építve azt a bizonyos „musctle memory”-t, izommemóriát, amitől később mesterkéltség- és erőlködésmentes lesz a kiejtésed.
- Gyakorolj, gyakorolj, gyakorolj!
Ha már belevágtál, ne tedd fiókba a tudásodat! Hallgasd meg újra és újra a beszélgetéseket, figyeld meg és elemezd ki egyre részletesebben a hallottakat és próbálgass, játssz a kiejtésekkel! Hidd el, ez az egyik legszórakoztatóbb része a nyelvtanulásnak! Minnél több akcentust megismersz, annál könyebben fogsz megérteni másokat és minél több akcentust gyakorolsz annál felszabadultabban fogsz megszólalni a mindennapokban.
Ha kedvet kaptál ahhoz, hogy a Speak! Nyelviskola online angol nyelvóráin finomítsd a kiejtésed, első lépésként töltsd ki az ingyenes online angol szintfelmérőnket!
Szefcsik Dóra
Vendég szövegíró