Kép forrása: canva – canva.com
Ebben az írásban a fenti mondatot egyfajta tételmondatként használva igyekszem (lehetőségeim szerint) minél több „jó” kérdést feltenni a(z angol) nyelvtanulással és a nyelvelsajátítással kapcsolatban. A célom a cikk írásakor az volt, hogy egy rövid, de tartalmas gondolatébresztőt írjak arról, hogy milyen gyönyörű és összetett folyamat is a(z angol) nyelvtanulás és a nyelvelsajátítás.
A fenti mondat idézőjelben van. Ez nem véletlen, hiszen jómagam is már nyelvészettel foglalkozó nyelvtanárként hallottam. Természetesen tisztában voltam az agy nyelvi készségének és a nyelvpedagógia viszonyával, azonban számomra ez egy nagyon erős tételmondatként hatott, amit azóta is használok.
„Aki nem ismer idegen nyelvet, az az anyanyelvét sem ismeri.”
Felmerülhet a kérdés, hogy mégis miért kínzom a hallgatókat ilyen mondatokkal ahelyett, hogy hagynám, hogy bemagolják a táblázatokat és azokat felmondva a vizsgán mindenki mehetne a dolgára. Nos, ide pedig hadd idézzem Goethe egy gondolatát: „Aki nem ismer idegen nyelvet, az az anyanyelvét sem ismeri.”
Az utóbbi idézet éppen olyan gyakorlatot sejtet az oktatásban, ami hagyja a tanulókat, hogy maguk fedezzék fel a törvényszerűségeket, azok használata során. Ami egyébként a gyermek nyelvelsajátítását modellezné annak hatékonyságával együtt iskolai keretek között. Azonban találkozunk még nyelvtani szabályokat és definíciókat magoltató nyelvtanárokkal. Sajnos ez aligha adhat esélyt a felfedezésre.
A nyelvtanuló ne csupán passzív résztvevő legyen
Érdemes tehát nyelvtanulóként szem előtt tartani a tényt, hogy bizony a nyelvek sokszor csak funkciójukban hasonlítanak egymásra. Fontosnak tartom, hogy a nyelvtanuló egyfelől ne puszta tényként, passzív résztvevőként csak elfogadja az idegen nyelvet, hanem – amennyiben szükséges – reflektáljon, kontrasztív (a nyelvoktatás nehézségein segítő, az anyanyelv és a tanult nyelv szerkezeti különbségeit szembesítő ) viszonyt ismerjen fel a tanulás folyamatában. Ehhez természetesen a tanár által helyesen felépített didaktika vezet, hiszen egyéb esetben csak a fordítóprogramok, szótárak és a hallgatók vennének részt a folyamatban.
Megpróbálom pár példával szemléltetni, hogyan működik ez az órán:
Nagyon fontos, hogy tudatosítsuk, hogy egy szó önmagában nem elég a nyelvtanulónak. Illetve az is fontos, hogy ezek a példák most a kontrasztív viszony szemléltetésére szolgálnak, összességükben segíthetnek egy új nézőpont kialakításában.
Hogy van angolul az, hogy süt?
Erre a kérdésre én azt a választ adom, hogy fordítsuk le a következő mondatokat angolra:
The sun was shining brightly. (A nap fényesen sütött.)
Grandma always baked on Saturday. (Nagymama szombatonként sütött.)
We grill the sausages on the barbecue. (A kolbászokat a grillen grillezzük/sütjük.)
Let’s roast chetsnuts. (Pörköljünk/süssünk gesztenyéket.)
Megvan? Nos ezért is fontos, hogy mindig kontextusban tanuljunk szavakat. Természetesen ez a példa csak egy a sok közül, de remélem sikerült rávilágítanom a címben lévő mondat értelmére. Érdemes megfigyelni, hogy míg itt az angol különböztet meg több szóalakkal jelentéseket a magyar süt igével szemben, addig vannak esetek, amikor ez fordítva történik. De erről talán majd egy másik cikkben lesz szó. Érdekesség, hogy nem csak a szavak szintjén – ideértve most a lexikai egységeket -, hanem a grammatikában is megfigyelhető ilyen.
Zárasnak egy fejtörő
Zárásként egy fejtörő: Hogyan is fordítjuk ezeket a magyar mondatokat angolra?
A konyhában állt és nézte Őt. (He stood in the kitchen and watched her.)
Ez az övé. (It’s hers.)
Nagyon szép szemei voltak. (She had very beautiful eyes.)
Szóval Goethe gondolatát így is lehetne értelmezni: „Aki nem ismeri az anyanyelvét, az idegen (angol) nyelvet sem ismer igazán.”?
Bognár Gergely
nyelvész