Kép forrása: canva – canva.com
Az amerikai édességek különleges helyet foglalnak el az emberek szívében az Egyesült Államokon belül és kívül egyaránt. Ezek több, mint egyszerű édességek; az ízek, a hagyományok és az innováció gazdag szövedékei. Az angol(szász) édességeket az teszi olyan jellegzetessé, különlegessé és végtelenül érdekessé, hogy képesek tükrözni a nemzet sokszínű kulináris örökségét és a kreativitás iránti csillapíthatatlan étvágyát.
Az ikonikus almás pitétől kezdve, amelyet úgy ünnepelnek, mint „olyan amerikai, mint az almás pite”, egészen a szerény, de ellenállhatatlan csokoládés sütiig, az amerikai édességek egyedülálló módon beleszőtték magukat az ország kulturális rétegébe, egyszerre képviselve az otthon készített desszertek egyszerűségét és a kézműves édességek extravagáns élvezetét.
Az amerikai édességek nem csupán az édesszájúak kielégítésére szolgálnak; a nemzet történelmét tükrözik. Ezeknek a cukros finomságoknak a története gyakran összefonódik a bevándorlás, a vállalkozói szellem és a puszta szerencsés pillanatok történeteivel. Vegyük például a csokis sütit, amely egy massachusettsi fogadóban született az 1930-as években, vagy a Hershey’s egy korábbi alkalmazottja által létrehozott, közkedvelt mogyoróvajas csokit. Legyen szó a jól elkészített zselé krémes állagáról, a torta gazdag rétegeiről vagy a karamellás popcornban található édes és sós ellenállhatatlan kombinációjáról, ezek az édességek minden ízlést kielégítő lehetőségeket kínálnak.
CHOCOLATE CHIP COOKIE
Az első finomság, amit megemlítünk, az a CHOCOLATE CHIP COOKIE, ami egy klasszikus amerikai desszert, amely édes, vajas tésztából készül, csokoládéforgácsokkal vagy -darabkákkal keverve. Sütés közben a tészta szétterül, a csokoládédarabok pedig megolvadnak, így az ízek és textúrák ízletes kombinációja jön létre.
Hiszed vagy sem, de mindenki kedvenc csokis sütije már több mint 80 éves!
A csokis süti története Ruth Wakefieldhez kötődik, aki az 1930-as években találta fel azt. Ruth Wakefield és férje a Toll House Inn szálloda tulajdonosa volt a massachusettsi Whitmanban. Az asszony híres volt ízletes desszertjeiről, és egy nap, miközben hagyományos vajas süteményeit készítette, úgy döntött, hogy kis darabka Nestlé félédes csokoládét tesz a tésztába, mert úgy gondolta, hogy a csokoládé megolvad és egyenletesen eloszlik majd a süteményben. A csokoládé azonban nem a várt módon olvadt el, hanem megtartotta az alakját, és olvadt csokoládé alakú lyukakat hozott létre a sütikben. Ezek a véletlenszerűen létrehozott finomságok a vásárlók körében nagy sikert arattak. Ennek eredményeképpen Ruth Wakefield receptje megjelent egy bostoni újságban, és a Nestlé vállalat meglátta a csokoládé felhasználásának ezen új módjában rejlő lehetőségeket. Megállapodtak Ruth Wakefielddel, hogy receptjét rányomtatják a csokoládétábláikra, cserébe pedig élethosszig tartó Nestlé-csokoládé-ellátást kapott.
A Toll House csokis süti receptje bekerült a „The Nestle Toll House Chocolate Cookbook” című 1938-as kiadásába, és gyorsan széles körű népszerűségre tett szert. A Nestlé kifejezetten a recepthez való felhasználásra csokoládémorzsákat is bevezetett, és ezeket a morzsákat ma Nestlé Toll House csokoládéforgácsként ismerjük.
Az évek során ennek a klasszikus sütinek számos változata jelent meg, többek között a fehér csokoládé chipes süti, a zabpelyhes csokoládé chipes süti és még sok más. Az amerikai sütés egyik alapdarabjává vált, és széles körű vonzereje az otthonos, kényelmes és ellenállhatatlan amerikai konyha szimbólumává tette.
AMERICAN APPLE PIE
Az AMERICAN APPLE PIE, azaz az amerikai almás pite egy klasszikus amerikai desszert, amely szeletelt vagy kockára vágott almával, cukorral és gyakran fűszerekkel, például fahéjjal és szerecsendióval töltött leveles tésztakéregből áll. A pitét általában addig sütik, amíg a héj aranybarna nem lesz, az almatöltelék pedig puha és pezsgő. Gyakran melegen tálalják, és önmagában vagy egy gombóc vaníliafagylalttal vagy tejszínhabbal is fogyasztható.
Bár az almás pitét gyakran a hazafiság szimbólumának és az amerikai konyha ikonikus ételének tartják, története ennél összetettebb történetet tár fel. Az általunk almás piteként ismert étel Angliából származik, és a francia, holland, sőt az Oszmán Birodalomból származó kulináris hagyományok is befolyásolták. Maga az alma nem volt őshonos Észak-Amerikában, amíg az európai telepesek be nem hozták.
Az almás pitéhez nélkülözhetetlen hozzávalók közül sok, köztük a búza, a zsiradék, a vaj és a fűszerek, Amerikán kívülről származnak. A süteménykészítés művészetét a kontinentális Európa kulináris hagyományai befolyásolták. A britek és a hollandok már jóval azelőtt elkészítették az almás pite saját változatát, hogy az Egyesült Államok egyáltalán létrejött volna.
Az étel népszerű volt az amerikai gyarmatokon élő európai telepesek körében, és az almás pite receptjei egészen a 18. század végéig visszavezethetők. A 19. században és a polgárháború alatt vált ismertté, és az amerikai konyha egyik alapdarabjává. Az amerikai identitással és hazafisággal való kapcsolata azonban a 20. században erősödött meg olyan tényezőknek köszönhetően, mint a reklámok, a hírek és a háborús elbeszélések.
Kezdett kialakulni az „olyan amerikai, mint az almás pite” kifejezés, és az almás pitét egyedülállóan amerikai módon pozicionálták. Az amerikai kormánnyal, sőt még az elnökkel is kapcsolatba hozták. A második világháború jelentős szerepet játszott abban, hogy az almás pite nemzeti szimbólummá vált. A katonák azt hirdették, hogy „anyáért és az almás pitéért” harcolnak, és az ételt az Egyesült Államok metaforájaként használták.
A gyártott szimbolizmus ellenére az almás pite nem azért testesíti meg az amerikai értékeket, mert őshonos vagy teljesen amerikai, hanem mert a világ minden tájáról származó kultúrák és hagyományok keveredését és átformálódását képviseli az amerikai társadalom szövetében. Megtestesíti a bevándorlói tapasztalatot, amely az amerikai identitás középpontjában áll. Az almás pite, akárcsak maga az Egyesült Államok, az országot otthonául választó sokféle népesség gazdag kulturális hatásainak és hagyományainak terméke.
Összefoglalva, bár az almás pite talán nem Amerikából származik, az Egyesült Államokban való fejlődése és alkalmazkodása a nemzet kulturális sokszínűségének és a bevándorlói tapasztalatnak a szimbólumává teszi. Azt tükrözi, hogy a világ minden tájáról származó különböző hagyományok és összetevők hogyan járultak hozzá az egyedi amerikai identitáshoz.
MARSHMALLOW
A mályvacukor vagy MARSHMALLOW egy olyan édességfajta, amely puha, lágy, pehelyszerű és nyúlós textúrájáról ismert. Általában cukorból, kukoricaszirupból, zselatinból és aromákból készülnek. A modern mályvacukor különböző formákban, méretekben és ízekben kapható, és gyakran használják a legkülönbözőbb kulináris célokra, a tábortűzön való sütéstől kezdve a forró csokoládéhoz és a sütéshez.
A mályvacukor története egészen az ókori Egyiptomig vezethető vissza. Az Althaea officinalis néven ismert mályva növény nedvét édes, ragacsos édesség készítésére használták. Az ókori egyiptomiak kivonták a mályva növény nedvét, összekeverték mézzel, és cukorkaszerű édességet formáztak belőle. A mályvacukor e korai formája csemegének számított, és a fáraók és az istenek számára volt fenntartva.
A 19. század elején a francia cukrászok a mályva növény nedvének felhasználásával a mályva finomabb változatát kezdték el kifejleszteni. A mályvalevet habbá verték, és cukorral édesítették, így egy könnyű és légies édességet hoztak létre. Ezeket az édességeket kezdetben kézzel készítették, és munkaigényes finomságnak számítottak.
A mályva növényi kivonatot végül zselatinnal helyettesítették a mályvacukor előállításában. Ez a váltás következetesebbé tette a gyártási folyamatot, és kevésbé függött a mályva növény szezonális elérhetőségétől. A 19. század végén a franciák tojásfehérjét vagy zselatint kezdtek el használni stabilizálószerként, ami megbízhatóbb és kevésbé romlandó mályvacukrot eredményezett.
A 20. század elején az amerikai Campfire Marshmallows vállalat volt az egyik első, amely a ma ismert hengeres alakú mályvacukrot gyártotta. Ezek a pillecukrok egyre népszerűbbek lettek, különösen a nyílt lángon való sütéshez és a forró italokhoz való hozzáadáshoz.
A mályvacukor receptjét az 1950-es években finomították tovább a ma ismert formára, amikor kifejlesztették az extrudálási eljárást. Ez a módszer lehetővé tette a pillecukor tömeggyártását, ami egyenletes formákat és méreteket eredményezett.
A modern pillecukrok elsősorban cukorból, kukoricaszirupból, zselatinból és vízből, valamint ízesítőkből és stabilizátorokból készülnek. Az összetevőket összekeverik, felverik, hogy levegő kerüljön bele, majd a jól ismert hengeres formába préselik. A pillecukrot ezután darabokra vágják, porcukorral vagy kukoricakeményítővel porítják be, hogy megakadályozzák a ragadást, és csomagolják eladásra.
Az évek során a mályvacukor különböző desszertek, például a rizses sütemények, a karamell és a s’mores népszerű összetevőjévé vált. A forró kakaó és az édesburgonya feltétjeként is szolgálnak. Bár a mályvacukor hosszú és változatos múltra tekint vissza, továbbra is kedvelt finomság és sokoldalú összetevő az édességek és a sütés világában.
Ezek az angol(szász) édességek mind ikonikus és kedvelt édességek, és gazdag történelmi hátterük és kulturális jelentőségük miatt méltán népszerűek világszerte.
Jó lenne az angol(szász) konyháról és más hasonló érdekes témákról beszélgetni valakivel? Méghozzá angolul? A Speak! Nyelviskola diákjaival biztos, hogy megtalálod a hangot, és nem kell izgulnod azon, hogy végre megszólalj angolul. Hiszen csak így tudsz megtanulni folyékonyan beszélni. Mi mindenben a segítségedre leszünk, te csak töltsd ki ingyenes online angol szintfelmérőnket, hogy hamarosan találkozhassunk.
Budai Boglárka
a Speak! Nyelviskola ügyfélszolgálati vezetője és tanára