Kép forrása: canva.com
Biztosan veled is előfordult már, hogy húzósabb időszakon mentél keresztül, és ezért elhanyagoltad a számodra fontos dolgokat, például az angol nyelvtudásod fejlesztését. Ilyenkor olyan, mintha az egész világ azon mesterkedne, hogy téged szabotáljon… Egyszerűen semmi sem sikerül, mindenhez fáradt vagy, semmihez sincs se kedved, se életerőd. Felgyűlik a munka, konfliktusokba kerülsz, és valahogy magával sodornak a hétköznapok.
Az utóbbi néhány hónapban velem éppen ez történt, és ez bizony az angolozáshoz való kedvemet is elvette. Persze ez az állapot csak ideiglenes, és biztos vagyok benne, hogy szép lassan visszaáll a rend. De addig is, kedves olvasó, megpróbálom visszahozni a te lelkesedésedet! Ha hasonló cipőben jársz, olvasd el, mi történt velem, és hogyan nyertem vissza újra a motivációmat. Ez a rövid történet talán neked is segíthet.
Elfáradtam és nem foglalkoztam az angollal
Ahogy írtam, már hónapok óta nem vagyok a helyzet magaslatán. Eszem ágában sincs panaszkodni, biztos vagyok benne, hogy te is tudsz azonosulni ezzel a helyzettel. Az ember ilyenkor csak letudja a kötelességeit, és örül, ha este ledőlhet a kanapéra. Semmihez nincs kedvünk, fáradtak vagyunk, ezért még azokat a tevékenységeket is elhanyagoljuk, amik alapesetben éppen az ilyen nehéz helyzetek leküzdésében segítenének. Nekem az angolozás is ilyen, de be kell vallanom, hetek óta nem foglalkoztam aktívan azzal, hogy fejlődjön az angolom. Eszembe se jutott, hogy munka után még ezzel is foglalkozzak, hiszen tényleg azt éreztem, másra már nincs energiám, csak arra, hogy ledaráljak egy ezerszer újranézett sorozatot. Mondjuk azt legalább eredeti nyelven, angolul néztem… A beszédkészségem viszont úgy éreztem, egyre romlott, hiszen nem volt senki, akivel aktívan gyakorolhattam volna, és ahogy írtam, kisebb bajom is nagyobb volt annál, mint hogy angolul tanuljak.
Egy esküvői meghívás segített
Nem is számítottam rá, hogy egy esküvői meghívás fogja felébreszteni bennem a tanulni akarást. Egy kedves ismerősöm hívott meg a mennyegzőjére, kis létszámú, meghitt esemény volt, aminek külön örültem, hiszen nem vágytam a társaságra és a nagy bulival járó hangzavarra. Arra nem gondoltam, hogy ha nincs tömeg, elvegyülni is nehezebb lesz, így kénytelen voltam bevonódni a beszélgetésekbe olyanokkal, akiket életemben akkor láttam először. Utólag már nem bánom… de amikor az ember egy ideje már csak robotpilóta-üzemmódban létezik, akkor ez igenis nagy kihívás. Az introvertált énemnek ez kisebb sokk volt, de viszonylag hamar feloldódtam. Aranyos, és érdekes embereket ismerhettem meg, de a legnagyobb hatással Joey volt rám, aki éppen mellettem ült a vacsoránál. A menyasszony egyik legjobb barátjaként Németországból utazott el, hogy ott lehessen az esküvőn, így angolul kezdtünk el kommunikálni.
Nem mondom, hogy azonnal zökkenőmentesen folyt a beszélgetés. Meg voltam szeppenve, éppen úgy, mint amikor még nem voltam biztos a nyelvtudásomban. A tanulással eltöltött évek nem voltak feleslegesek, hiszen szépen lassan ismét gátlások nélkül tudtam vele kommunikálni. Közben persze bevillantak azok az évek, amikor annyira féltem attól, hogy valamit helytelenül mondok, hogy inkább meg sem szólaltam… De az is eszembe jutott, milyen jó érzés volt, mikor a Speak! online nyelvtanfolyamon együtt beszélgettünk a diákokkal. Felemelő érzés volt, hogy senki sem ítélkezett, ha valamit rosszul mondtam, vagy éppen belekavarodtam a mondanivalómba. Minden egyes óra után egyre biztosabban fogalmaztam meg a mondatokat, és passzív beszélgetőpartnerből aktív része lettem én is a kommunikációnak. Az esküvőn is éppen így történt, persze ehhez az is kellett, hogy Joey nyitott és barátságos volt, ezért nem volt mitől tartanom. Meglepődtem magamon, mert azt hittem, annyira berozsdásodtam már, hogy maximum tőmondatokban tudok beszélni. De nem így történt! Ettől azonnal belelkesültem, és rengeteget dumáltunk. Az is szuper volt, hogy az egyébként magyarul beszélő ismerősök is bekapcsolódtak a beszélgetésbe, és órákig be sem állt a szánk. Amire pedig még büszkébb vagyok, hogy viszonylag komolyabb témák is előkerültek, amikre mindig mumusként gondoltam az angolon. Környezetvédelem, politika, emberi jogok… és mégis, a beszélgetés még magyarul sem lehetett volna gördülékenyebb.
A megszerzett tudás ott van, csak elő kell csalogatni
Nagyon örülök, hogy ilyen könnyen ment az ismerkedés, de ami a legfontosabb, büszke vagyok magamra, hogy a sok kihagyás ellenére is ilyen jól ment az angol. Persze mennyivel előrébb tartanék, ha ebben az időszakban még gyakoroltam is volna… De próbálom magam nem ostorozni ezért, hiszen ilyen hullámvölgyek mindenki életében előfordulnak. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy ha így alakul, nem dől össze a világ. A megszerzett tudás ott van, csak elő kell csalogatni. Nem volt felesleges időpocsékolás a tanulás, de folytonosság nélkül nehéz szintet lépni. Ezért azt javaslom, ha te is elvesztetted a motivációdat, akkor haladj apróbb lépésekben, és előbb-utóbb visszatérhetsz a ringbe, hogy kiüsd az angolozással kapcsolatos mumusokat. Ha még több tanácsra van szükséged, olvasd el egy korábbi cikkemet, amiben gyakorlati tippekket is kipróbálhatsz, hogy újra megtaláld a lelkesedésedet, és könnyebb legyen a nyári tanulás.
Nem bíznád a véletlenre, és szeretnéd, hogy profik gondoskodjanak arról, hogy a maximumot hozd ki az angol nyelvtudásodból? Akkor csatlakozz hozzánk! Nyáron is vannak angol óráink, így akár kezdő, akár haladó vagy, tuti, hogy megtalálod a helyed. Töltsd ki az ingyenes online angol szintfelmérőnket, és mondjuk is, mi a következő lépésed.
Gerenda Ingrid
szövegíró