Hogyan építsd fel a saját nyelvtanulási tervedet Hosszú Katinka edzéstervének mintájára?

Mi a közös az úszásban és az angoltanulásban? Pontosabban, mi a közös abban, ahogyan Hosszú Katinka, és Shane Tusup gondolkodik az edzésről és a versenyzésről, és amit mi gondolunk az angoltanulásról/angoltanításról a Speak!-nél? És hogyan építheted fel a saját nyelvtanulási tervedet Katinka edzéstervének mintájára?

Ezekre a kérdésekre adott nekem választ ez a megvilágosító erejű bejegyzés, amit muszáj volt olvasnom, mivel folyton szembejött – és nem ok nélkül.

Nem titok, hogy az angoltanulás egy olyan probléma, amit manapság szinte mindenki a magáénak tudhat. Sokan keresnek csodamegoldásokat, szupergyors módszereket, ugyanúgy, mint az edzések során.

Viszont a helyzet az, hogy ha az ember nincs formában, egyik napról a másikra, kemény munka nélkül nem fog tudni rendbe rakni egy olyan állapotot, amik sok-sok évbe telt „felépíteni”.

A következő öt pont remekül összefoglalja azt, hogy Katinka hogyan tudja ennyire tudatosan felépíteni a céljai felé vezető utat, és úgy gondolom, ezeket a tanácsokat az angoltanulás során is remekül lehet alkalmazni.

1) „Minden edzés előtt egy pillanatra megállok, és mielőtt a vízbe ugranék, elgondolkodom azon, mi a célom, és mit kell tennem az edzésen, hogy egy lépéssel közelebb kerülhessek hozzá.”

Ha az angolt nézzük, ez pontosan olyan nehéz lesz egy kezdőnek, mint egy haladónak. Elképesztően fontos, hogy legyen célod, és hogy tudatosan, lépésről lépésre haladj felé.

Ebben persze segítenek a csapattársaid és a tanárod is, akik gondoskodni fognak róla, hogy ne felejtsd el, miért is vagy itt.

Azonban azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a saját fejedben fog eldőlni, hogy aznap eljössz-e órára munka után; hogy lesz-e erőd este kilenckor megírni a házit. Hogy hétvégén el fogsz-e tölteni néhány órát egy kis plusz gyakorlással.

Épp ezért kell tudatosan emlékeztetni magunkat arra, hogy pontosan miért is fontos nekünk, hogy megtanuljunk angolul.

2) „Az edzéseken tartom magam a „nincs mentség” elvéhez. Soha nem keresek mentségeket, mindig megteszem, amit meg kell tennem, ezért azt sem viselem el, ha valaki a közelemben mentségeket keres.”

Az egyik legfontosabb elvárásunk a diákjainktól, hogy minden órán 100%-os erőbedobással dolgozzanak, mert csak így van értelme. Pont úgy, mint egy rosszul, vagy csak félgőzzel végzett edzésnek, egy félszívvel végig csinált angolórának sincs sok értelme, legalábbis nem azt az eredményt fogja hozni, amit szeretnénk.

Úgy gondolom, hogy a kifogások és az elnézőség nem visznek előre. Aki még mindig itt tart, aki ezeken nem tud túllépni, az nem áll készen arra, hogy elkezdje megoldani az angollal kapcsolatos problémáit.

Egy profi nem mentegetőzik, hanem keményen, kompromisszumok nélkül teszi a dolgát.

3) „Az egész karrierem arra épült, hogy ha választanom kellett, soha nem féltem a nehezebb út mellett dönteni. Ami könnyen jön, azért nem érdemes küzdeni.”

Mint már említettem, sokan szeretnének valamilyen gyors csodamegoldást találni, ha a nyelvtanulásról van szó. Hiba. Csak az a tudás lesz értékes, amiért keményen meg kell dolgoznod. Ha valami könnyen jön, azt sokkal kevésbé tudjuk értékelni.

Akármennyire klisének tűnik, mégis így van. Sokkal többet jelentenek azok a sikerek, amikért sokat kell küzdeni, mint azok a dolgok, amik csak úgy az ölünkbe hullanak.

Fel kell tennünk magunknak a kérdést: mi a legrosszabb, ami történhet?

Talán nem fogok mindent megérteni abból az előadásból, amit a munkahelyemen angolul fognak tartani nekünk, de legalább részt veszek rajta, és a következőn talán már be is tudok kapcsolódni a beszélgetésbe.

Lehet, hogy nem fogom tudni hibák nélkül elmondani a turistának a Deákon, hogy merre kell mennie, ha el szeretne jutni a Gellérthez, de így is nagyra fogja értékelni, hogy segítek neki, és büszke leszek magamra, hogy nem szaladtam el a kihívás elől.

Minél többször hozzuk magunkat nehéz helyzetbe, minél jobban kitoljuk a komfortzónánk határait, idővel annál könnyebb lesz ezeket a helyzeteket megoldani.

4) „Nem keresek magamnak könnyű feladatokat, ahol biztos a siker, inkább olyanok után kutatok, ahol a bukás esélye nagyobb, mert azt vallom, a siker felé vezető út kudarcokkal van kikövezve.”

Rengetegszer hallottam már diákoktól a szintfelmérő értékelése során, hogy nyugodtan soroljam őket alacsonyabb szintű csoportban, úgyis szükségük van ismétlésre.

Ezzel csak az a baj, hogy az a csoport valószínűleg nem fog kihívást jelenteni neki, a csapattársait pedig nem feltétlenül fogja motiválni, hogy van valaki köztük, aki láthatóan sokkal ügyesebb náluk. Ami már megy, azt nem kell annyit gyakorolni.

Fontos, hogy kellően nehéz, és kihívásokkal teli legyen az a szint, ahol a diák tanul, mert ha nem így van, ha túl könnyű, azzal igazából magunknak hazudunk. Nyilvánvalóan sokkal könnyebb remek eredményeket elérni egy alacsonyabb szinten, de azzal nem fogunk előre haladni, sőt.

5) „A kemény munka mindig kifizetődik. Talán nem pont akkor, amikor számítasz rá, de a munka soha nem megy pocsékba, mindig a hasznodra válik.”

A diákok sokszor nem látják magukon a fejlődést, ezért nagyon fontos, hogy folyamatosan kapjanak visszajelzéseket a haladásukkal kapcsolatban.

A tanár mindig sokkal jobban érzékeli, hogy mennyivel ügyesebb lesz egy-egy diák akár hétről hétre, vagy óráról órára is. A lényeg, hogy sosem szabad elmulasztani, hogy rámutassunk, ha egy jelenség – legyen az egy kiejtésbéli probléma, vagy egy szerkezet helyes használata – már nem okoz többé gondot a diáknak.

A legtöbben ezt nem veszik észre azonnal, ezért fontos, hogy a tanár rámutasson, és ezzel is biztosítsa a diákot arról, hogy fejlődik. Emellett érdemes kihívások elé állítanod magad, és olyan helyzetekben is újra és újra kipróbálnod az angolodat, ahol korábban nem merted.

Csak így fogod tudni igazolni magad előtt, hogy haladsz a célod felé.

Ha pedig szükséged van egy jó edzőre ahhoz, hogy végrehajtsd ezt a kőkemény edzéstervet, akkor jelentkezz ingyenes szintfelmérőnkre, és indulj el a profi nyelvhasználóvá válás útján: