Nagyon korán, már óvodás koromban elkezdtem foglalkozni az angollal.
Mivel az édesapám munkája miatt tervbe volt véve, hogy hosszabb időre kiköltözünk Görögországba és a szüleim azt látták a legjobb megoldásnak, ha ott majd egy angol nyelvű iskolába iratnak be (hiszen az angollal majd többet kezdhetek, mint a göröggel), ezért felkészülésképpen, már az óvoda utolsó évében külön angol órákra jártam délutánonként.
Nem sokra emlékszem ebből az időből, csak arra, hogy élveztem az órákat, egy jó könyvből dolgoztunk és egy Muzzy nevű mesefilm sorozatot néztünk néha, amit kimondottan az angolnyelv tanítására készítettek.
Oda és vissza: Athénban könnyebb volt angolul tanulni, mint itthon
Az első emlékem az angollal egy gyerekes vicchez köthető. Édesanyám külföldön élt több évet gyerekkorában, így anyanyelvi szinten beszélte az angolt, vele is készültünk otthon.
Egyszer a testrészeket kérdezte ki és épp a finger szó volt soron. Mivel nem jutott eszembe, hogy az az ujj, édesanyám próbált segíteni azzal, hogy megmutatta az egyik ujját, én meg erre rávágtam, hogy nem az a finger, hanem ez a finger, majd szellentettem egyet 😀
A következő szeptemberben megkezdtem tanulmányaimat egy brit iskolában, Athénban.
Nehéz volt az első pár nap, hiszen nemcsak, hogy óvódásból iskolás lettem, hanem egy teljesen új országban, egy idegen nyelven kellett megtennem ezt a lépést, úgy, hogy egyik osztálytársamat sem ismertem.
Érdekes, hogy ebből az időszakból nincsenek rossz emlékeim, hiszen a második osztályban (ahova kerültem évvesztesként, az elsőt kihagyva) még nem túl bonyolult a tananyag, sokat játszottunk, rajzoltunk, színeztünk.
Bár itt is voltak vicces pillanatok (mint, amikor félreértettem egy kérdést és a szemem színéhez azt írtam rózsaszín, mert az értettem, hogy mi a kedvenc színem…), gyorsan fejlődtem és az első év végére anyanyelvi szinten beszéltem az angolt.
Ehhez nagyban hozzájárult, hogy a napom nagy részében az angolt használtam: reggel 9 és fél 4 között csak angolul beszélhettem az iskolában.
Ha olvasni akartam, kölcsönözhettem könyveket a saját osztálytermemből (ahol a saját életkoromnak megfelelő 30-50 gyerekkönyv volt található), vagy ha tévézni akartam otthon vagy moziban mesefilmet nézni, akkor ezt mind angolul tehettem meg.
Csak a szüleimmel beszéltem magyarul, illetve volt egy pár videokazettám, hangkazettám és könyvem magyarul.
Továbbá szerintem az is rengeteget segített, hogy az angolt a szintemnek és koromnak megfelelő tempóban iskolai keretek között gyakoroltam az olvasás, nyelvtan, fogalmazás és helyesírás órákon, valamint, hogy minden lehetséges módon (írással, olvasással, hallgatással és beszéddel) folyamatosan használtam az angolt.
Amikor hazajöttünk sokkal nehezebb volt áttérni a magyar iskolarendszerbe, mint annak idején az angolba.
Itt azzal szembesültem, hogy nem az élvezetes és hasznos tanuláson (a brit suliban voltak páros és projekt munkák, olyan feladatok ahol, építenünk vagy előadnunk kellett valamit), hanem leginkább az előadás-jegyzetelés-magolás hármasán volt a hangsúly.
Bár a haladó szintű angol csoportba kerültem, nem volt kihívás, amit tanultam, mindig azt éreztem, hogy ennél én már sokkal többet tudok, ezért unatkoztam.
Szorgalmas diákként minden feladatot megcsináltam a munkafüzetből, de nem igazán kellett készülnöm a dolgozatokra. Habár a tanárok próbáltak nekem külön, nehezebb feladatokat adni, de látszott, hogy ehhez nekik mindig külön kellett nekem feladatokat találni, azzal kiegészíteni az anyagot.
Középiskolában egy spanyol-magyar tannyelvű gimnáziumba jártam, ahol a második nyelvem az orosz volt. 5 évig nem használtam az angolt, ami érezhető is volt, amikor meglátogattam a görögországi barátnőmet egyszer és nem jutottak az eszembe a szavak.
Történt mindez annak ellenére, hogy hazaértünktől kezdve, angolul olvastam könyveket, néztem a meséket (a Cartoon Network akkor még angolul ment), angol nyelvű dalokat hallgattam (amiknek próbáltam leírni a szövegét).
Számomra az angol természetes része volt mindig is az életemnek, szerettem a nyelvet.
Természetesen velem is előfordult, hogy egy dalt 5x meg kellett hallgatnom, mert nem hallottam ki a szavakat rendesen, vagy egy filmben csak az események alapján értettem meg, hogy miről beszélnek, mert olyan akcentussal beszéltek vagy zsargont használtak, amit nem ismertem, de ez sosem szegte kedvemet.
Az alapján, hogy a kedvenc filmjeimet rendszeresen újranézem, tudtam, hogy minél többet látok vagy hallok valamit, annál könnyebb azt megérteni, kihallani és megjegyezni a szavakat és kifejezéseket, és eljutni odáig, hogy a megértés semmilyen gondot nem okoz.
Az angolnyelv szeretete vezérelt az egyetemválasztás során is
A 12. osztályban nem tudtam, hogy mivel akarok foglalkozni, csak azt, hogy bármit is tanulok, azt angolul akarom tenni. Így kerültem az ELTE angol és amerikanisztika szakára, ahol minden órán angolul beszéltünk.
Voltak olyan óráink, ahol az íráskészségünket fejlesztettük vagy éppen a szókincsünket építettük, az angol-amerikai irodalom, történelem és kultúra órákon kívül.
Ebben az időszakban tanultam meg azt, hogy mennyire fontos az embernek a kedvenc írója.
Magamon tapasztaltam, hogy Jane Austen regényeinek olvasása után mennyi archaikus kifejezést építettem bele a saját szókincsembe, illetve Janet Evanovich könyvsorozatának megismerése után New Jersey szlenget is tudtam könnyedén használni.
Mindezek után meg vagyok győződve arról, hogy elengedhetetlen, hogy az ember napi szinten, minden lehetséges módon foglalkozzon a tanult nyelvvel, építse bele a szórakozásba, pihenésbe, ha szinten akarja tartani.
Ha fejleszteni szeretné, akkor pedig szükséges egy tanár segítsége, az irányított tanulás is. Nem szabad félnünk a másik nyelvtől, bátran kell használni (akármilyen szinten is vagyunk) arra, amire való: a kommunikációra.
Én is így tanultam meg angolul.
Ha pedig az irányított tanulásban van szükséged egy kis segítségre, klikk ide, mert ma én felügyelem a tanárok munkáját a Speak!-ben és bizton állíthatom, hogy kevés ennél felkészültebb csapat van Budapesten (és sehol máshol nem tanítják annyira beszédcentrikusan az angolt, mint a Klapka 11-ben).
Margitay Petra
szolgáltatási vezető
Speak! Nyelviskola