Kép forrása: pressfoto – www.freepik.com
Új ismereteket, például angol nyelvet tanulni sokféle módszerrel lehet, a legtöbb technikában azonban előkerül ugyanaz az elem: az ismétlés jelentősége.
Ha az embernek nincs fotografikus memóriája , nem elég egyszer az eszébe vésnie az új információkat. Rendszeresen fel kell azokat elevenítenie, hogy megragadjanak a hosszútávú memóriájában. A Speak! Nyelviskolánál megvizsgáltuk, mit mond a tudomány az ismétlés jelentőségéről a tanulási folyamatban.
Repetitio est mater studiorum. Így szól az eredeti, latin mondás, amelyet magyarul úgy ismerünk: ismétlés a tudás anyja. Ez ebben a formában nem teljesen igaz, pontosabban tartalmaz egy félrefordítást, hiszen a latin kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy az ismétlés a tanulás anyja. Ám mivel az egyértelmű, hogy a tudáshoz csakis kitartó tanulással juthat el az ember, a köznyelvben elterjedt kifejezéssel sem lehet és kell vitatkozni.
Tapasztalataink a nyelvtanulásban, angoltanításban
Az ismétlés hasznosságáról, jelentőségéről a Speak! Nyelviskola blogjában korábban többször is beszámoltunk. Tanárunk, Rusz Timi még 2017-ben tapasztalta saját magán, hogy az összes közül azért az angol nyelvben a legalaposabb a tudása, mert időről időre visszatér az alapokhoz. Mivel újra meg újra használta ugyanazokat a kifejezéseket, szavakat, alaposan beleégtek az agyába. Ahhoz, hogy a hosszútávú memóriájába juttassa az információkat, kreatív módon végezte az emlékalkotást, és az egyszerű újraolvasás helyett a cselekvő, gyakorlatias tudásra támaszkodott.
Tavaly Bognár Gergő vette újra elő a témát, aki az angol The Journal of Neuroscience kutatását elemezte. Ebben az áll, hogy az agy az ismétlés által tanul, a magas reprodukciószám segíti a diákokat a nyelvi készségek kialakításában, ezek tehát folyamatos ismétlés útján sajátíthatóak el a legjobban.
A kutatás talán legerősebb mondata, hogy a nyelv az ismétlésen keresztül épül – eszerint működik nyelviskolánk 100 százalék beszéddel tanító módszere is.
Már a Bibliában is ismételtek
Az ismétlés módszerét már a Biblia is említi, ezt a Reggeli Dicséret című netes blog emelte ki. Mint írják, Mózes szerint Isten utasításba adta a népének, hogy ismételgessék a parancsolatait, mert csak ezzel válik biztosítottá annak a tudásanyagnak a fennmaradása, amelyet a Sínai-hegy adott át. A pontos idézet (5Mózes 6:6-7) így szól:
„Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!”
Az ismétléses módszer segít abban, hogy az ember lénye teljesen elfogadja a tanultakat, ehhez viszont újra és újra fel kell eleveníteni a megszerzett tudást minden nap.
Szintén fontos a Szentírás azon része, amely szerint az ismétlés módszerét minden férfinak, minden tanítónak tovább kellett adnia a gyermekek felé, ezzel biztosítva a tudásöröklődést.
Ebbinghaus és a felejtési görbe
A fentiekhez kapcsolódva szétnéztünk a világban, és számos megerősítést találtunk arra, hogy tényleg az ismétlés a tudás anyja. Vagy éppen atyja, nagyanyja, dédanyja – ilyen változatokban is előfordul a szólás a magyar nyelvben. A jelentése természetesen mindegyiknek ugyanaz.
A jelenségről Hermann Ebbinghaus írt 1885-ben. A tanulással és emlékezettel foglalkozó kísérleti pszichológus fedezte fel a felejtés exponenciális jellegét, amelyet felejtési görbeként ismert meg a világ. Lényege, hogy az idő függvényében folyamatosan, mérhető módon elhalványulnak az ember emlékei. Ennek sebessége változó, sok tényező befolyásolja, ám már másfél évszázada megmondta, hogy egy átlagember néhány nap alatt elfelejti a tanultak felét. Ez ellen azonban tenni lehet, méghozzá azzal, ha tudatosan és rendszeresen gyakorolják, átismétlik a frissen megszerzett tudásanyagot.
Ebbinghaus úgy gondolta, hogy az emlékek felerősítésére szolgáló legjobb technikák között kiemelten fontos az aktív felidézéssel való gyakorlás, a rendszeres időközönkénti ismétlés. A kutatása szerint ugyanis az emlékek felidézése minden alkalommal újraindítja a felejtési folyamatot, ám ez csökkenő sebességgel történik majd. A tanultak tökéletes elsajátításához az elején órákon, majd napokon belül, később pedig havonta, illetve évente kell átismételni az információkat.
A felejtési görbe szerint egy új ismeret 80 százaléka elvész, ha nem ismétli át az ember az információkat legjobb esetben két, de maximum 24 órán belül. Ezzel szemben, ha az ismétlés megtörténik, csak 20 százalékról kell lemondani. Ezt gyakorlati esetre lefordítva: egy angolnyelv-óra, egyetemi előadás vagy bármilyen tanóra után érdemes még aznap átrágni, miről volt szó. Hogy melyek a legfontosabb vázlatpontok, alaptételek az új ismereten belül. Erre a rövid ismétlésre elegendő lehet 15 perc, mégis hatalmasat jelent az anyag elsajátításának folyamatában.
Ehhez azonban szükség van a tudatos tanulásra, annak megtervezésére, a megfelelő jegyzetelésre, időbeosztásra. Kicsit előre gondolkozva ezek a ráfordított percek megspórolt órákat jelenthetnek a későbbiekben.
Ismétlés vs. gondolattérkép
Az amerikai Purdue Egyetem munkatársa, Jeffrey Karpicke másik nézőpontból közelítette meg a kérdést, és a már jól ismert ismétléses módszert a gondolattérkép és az agytérképek hatásosságával hasonlította össze. Utóbbi meghatározza a memória, a látás, a nyelv és az izgalom mérföldköveit, a gondolattérkép pedig egy olyan vizuális kommunikációs technika, amely a gondolkodás sajátosságaihoz illeszkedve jobb feldolgozást tesz lehetővé, mint a hagyományos módszerek.
Karpicke kutatása azonban mást állapított meg. Az egyetemi szakember szerint a tudásanyag folytonos felidézése, ismétlése az írott szövegek esetén még mindig a leghatékonyabb módszernek mondható, amely lekörözi a gondolattérképet, de más alternatív technikákat is. A vizsgálat során száz egyetemistát kértek meg egy tudományos szöveg felidézésére annak nem sokkal korábban történt elolvasása után. Az ismétléssel mind a rövidtávú, mind a hosszútávú memóriát figyelembe véve jobb eredményeket értek el a résztvevők, mint a gondolattérkép használatával.
Kép forrása: freepik – www.freepik.com
Felfedi a hézagokat
Érdekesen tálalja az ismétlés jelentőségét Kőpatakiné Mészáros Mária, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet tudományos munkatársa, aki A tanulás tanulása című értekezésében ír erről részletesen. Úgy fogalmaz, hogy „a tanulás olyan teljesítmény, tudás, viselkedésbeli változás, amely az ismétlés, gyakorlás, tapasztalás útján jön létre”. Azaz ismétlés nélkül gyakorlatilag nem is létezik a hatékony tanulás fogalma.
A tanulási folyamatban komoly segítségként ír az ismétlő áttekintésről. Ez azt jelenti, hogy a diákok vagy hallgatók egy óra elején újra átnézik az előző nap tanultakat a fejezetcímek, a kérdések alapján. Ezt követően, a felidézés során felfedezett hézagokat feltárva azokat a részeket nézik át először a kezdésnél, amelyekkel problémáik voltak.
Kiemeli, hogy az ismétlések magasabb száma lehetőséget ad a mélyebb bevésésre, valamint azt, hogy minden egyes tanulásnál szükség van ismétlésre. Az már a laikusok számára is ismert tétel, hogy minél bonyolultabb, komplikáltabb egy ismeretanyag, annál több ismétlésre lesz szükség annak elsajátításához. Ebbinghaus megállapításával egyetértve Kőpatakiné Mészáros Mária is a fokozatosság elvét vallja. Szerinte az első ismétlés legyen a tanulást követő napon, majd ajánlott kicsit hosszabb szüneteket tartani a továbbiak között.
Minél nagyobb az ismétlésszám, annál könnyebben megy a felidézés akár hosszú évek távlatából is.
Hogyan ismételjünk?
Ezzel a témakörrel foglalkozik Szitó Imre könyve, A tanulási stratégiák fejlesztése is. Ebben a szerző felsorolja a leggyakoribb elemi tanulási technikákat. Ezek között olyanok találhatók, mint a szöveg hangos olvasása, a néma olvasás, az elmondás más személynek, vagy éppen az elolvasott vagy elmondott szövegről felvétel készítése, illetve visszajátszása. A felsorolásban természetesen helyet kap az ismétlés is, amely a megvalósítható bármely módon eredményes eszköz lehet.
Ezt a megállapítást idézi Balogh László egyetemi doktor, a pszichológiatudomány kandidátusa A tanulók egyéni tanulási módszerei fejlesztésének pszichológiai háttere című írásában. A szakember arról is értekezik, hogy a gyengébb tanulmányi teljesítmény hátterében sokféle tényező állhat, egyike ezeknek, hogy a tanulók sajnálatos módon nem rendelkeznek megfelelő tanulási stratégiákkal.
Hozzáteszi, hogy az információt nem csupán bevinni nehéz az ember memóriájába, hanem megtartani is. A felejtés elleni védekezésre pedig szerinte még mindig nincs jobb és eredményesebb módszer, mint az ismétlés, ám nem mindegy, hogy az hogyan történik.
Megállapítása szerint:
- A feldolgozás során a háromszori átolvasás módszere elősegítheti nemcsak a hatékony bevésést, hanem az információ jobb megőrzését is. Az első olvasás során átfogó képet kapunk a szövegről, a második a tartalom valóságos feldolgozása, a harmadik pedig leginkább az ismétlés, az összegezés funkcióját látja el.
- Fontos az ismétlés részletekre bontásának, tömörítésének a problémája. A tömörített ismétlés szerint rövid időn belül többször ismétlünk, a részletekre bontott szerint pedig ezeket hosszabb időközökre bontjuk. Egyértelműen bizonyították a kísérletek, hogy az ismétlések hosszabb időre való elosztása a sikeresebb módszer a gyakorlatban.
- Gazdaságosabb, ha a megismert tananyagot ismétléskor több apróbb, kisebb részletre bontjuk. A frakcionáló tanulás leginkább akkor célszerű, ha a tananyag mennyisége nagy, a tömény tanulás pedig akkor, ha viszonylag csekély.
- Az újabban tanult anyagot az első időszakokban sűrűbben kell átismételni, majd később, ha megülepedett az információ a hosszútávú memóriában, ritkábban is elegendő. Ez összefügg Ebbinghaus felejtési görbéjével: kezdetben a felejtés jóval gyorsabb.
Egy értelmetlen szó=160 ismétlés
A több évtizede nyelvtanítással foglalkozó Weitz Teréz külön bejegyzést is írt a blogján Ismétlés a tudás anyja címmel, azt vizsgálva, mennyi az elegendő ismétlésszám a tanulási folyamat során. Alaptételként szintén Ebbinghaust idézi, hozzátéve, hogy az ismétlés eltúlozva, erőltetve unalmas lehet, stresszt okozhat bizonyos esetekben. Megfelelően alkalmazva viszont eredményes, hiszen eljuttatja az információt a hosszú távú memóriába.
Idézi a szintén ezzel a kutatási területtel foglalkozó elismert szakembert, Yury Shtyrovot, aki megállapította, hány alkalommal kell elismételni az értelmetlen szavakat, hogy valóban meg is jegyezzük azokat. A szám meglepően nagy: 160 ismétlés szükséges ehhez.
Éppen ezért javasolja Weitz, hogy az ismétlés során ne „erőből” dolgozzon az ember, azaz ne a magolásra koncentráljon. Ehelyett társítson érzelmeket, képeket a szavakhoz, akár mindezt csukott szemmel, hátra dőlve, a képzelőerejét is használva, így sokkal hamarabb elérhető a kitűzött cél. Azaz ismételni valóban kell, de nem mindegy, hányszor, ahogyan az sem, hogyan.
Hogy mikor van erre idő? Egész nap, és ez nem túlzás. Ha megtervezzük a napunkat, és átláthatóan ábrázoljuk, mikor és mit kell csinálnunk, egészen biztos, hogy találunk majd olyan szabad negyedórákat, amikor át lehet ismételni a tanultakat. Megtörténhet ez egy váróban ülve, a buszon utazva, egy hivatalban a sorszámra várva. Minden egyes időlyuk tökéletesen alkalmas a tanulásra. Ezek a máskor elpazarolt idősávok különösen értékessé válhatnak, amennyiben hatékonyan használja ki az ember a lehetőségeket. Egészen biztos, hogy hasznosabb erre fordítani az időt, mint az okostelefon gépies nyomkodására.
60 százalék önellenőrzés, 40 százalék ismétlés
A SzakmaBLOG tanfolyamokról, szakmákról, közoktatásról, tanulásról szóló felületén szintén írnak a tanulási módszerekről, amelyeket a felnőttképzés összefüggésében elemeznek. Ebben a fentiekhez hasonlóan fontos szerepet szánnak az ismétlésnek, annak arányát azonban még hangsúlyosabbá teszik.
Egy idézett kísérlet szerint ugyanis megállapították, hogy a tananyag átismétlésének megfelelő aránya 60 százalék önellenőrzésből és 40 százalék ismétlésből, újraolvasásból áll. Ez bizonyult a leghatékonyabbnak. A megőrzés időtartama pedig függ az ismétlések számától, az azok között eltelt időtől, valamint a feldolgozás módjától.
Egyetért a kutatás a korábban említett szakmai anyagokkal és értekezésekkel abban, hogy egy előadás meghallgatása vagy tananyag olvasása után a frissen feldolgozott információhalmaz nagy része a rövidtávú memóriánkba kerül, ezért ekkor még könnyen felidézhető. Sokan ilyenkor azt érzik, már meg is tanulták az anyagot, ennek következtében abba a hibába esnek, hogy a továbbiakban nem foglalkoznak annak tanulmányozásával. Azonban ezek az információk csak rövid időre tárolódnak el az agyban, ismétlés, ellenőrzés nélkül csupán a már említett 20 százalék marad meg. Elengedhetetlen az önellenőrzés, ezzel vizsgálhatjuk meg, hogy az adathalmaz biztosan bekerült-e a hosszútávú memóriába. A felidézés sikere függ az információk rendezettségétől, ehhez pedig szükség van a tudatos ismétlésre.
A Speak! Nyelviskola is bízik az ismétlés erejében. Az eredményesen alkalmazott módszerünk a 100 százalék beszéd, 0 százalék könyv megoldásra épül, amelyben az ismétlés szintén fontos szerepet kap. Tudjuk, hogy a túl sok elmélet megöli a gyakorlatot és csomót köt a nyelvekre, a gyakorlati tudást azonban mindenkinél el lehet mélyíteni, ha a legfontosabb részeket újra és újra átvesszük. Ebben hiszünk. Próbáld ki!
Gyúrós István
ATP Szövegírás, alapító